A modern orvostudomány térhódítása a 20. század második felében

Addig főleg a módosabbak engedhették meg maguknak az orvost és a gyógyszertárakban előállított gyógyszereket, a nagy háború kitörésétől kezdődően azonban a szegényebbek is bekapcsolódtak – a közegészségügy révén – az egészségügyi rendszerbe. A népi gyógyászat fokozatosan háttérbe szorult, a modern orvostudomány pedig egyre elfogadottabbá vált. Ez a kiszélesített betegellátás az első kommunista államban, a Szovjetunióban valósult meg legelőször, de a két másik, totalitárius rendszer (a fasiszta Olaszország és a náci Németország) is kiterjesztette az állam feladatkörét a gyógyítás, gyógyszerészet szinte minden szegmensére. Ez a gyakorlat pedig lassan elterjedt a fejlettebb országokban.

A II. ipari forradalom robbanásszerű változásokat indított el a természettudományi kutatásokban, a technikában, technológiai eljárások alkalmazásában, ami a 20. századi orvostudományt teljesen új alapokra helyezte. Immáron rendszerezett egészségügyi tudás, kidolgozott közegészségügyi és higiéniai eljárások, diagnosztikai eszközök, újfajta gyógyszerek, orvosi és szakorvosi hálózatok, sokasodó kórházak szolgálták ki az emberiséget. Nem csak az emberségesség, a humánum, a segítőkészség állt mindezeknek a változásoknak a hátterében, hanem az ebben a szektorban rejlő haszon, vagyis a profitéhség. Az egészségügy a 20. században az egyik legjövedelmezőbb gazdasági ággá fejlődött. Emellett a totalitárius és militarizált államoknak makkegészséges állampolgárokra és katonákra volt szükségük, ezért tartották fontosnak az egészségügy állami felügyelet alá helyezését. Ez vezetett ahhoz, hogy az oktatásban is megjelentek az egészség megőrzéséről szóló témák, az életmód vezetési tanácsok, a higiéniai útmutatások. Az újságok mellett a rádióban, majd a TV-ben is fokozottabban foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel. Továbbá a szülés helyszíne is megváltozott, az otthoni, bábasszonyos szülés lassan kiment a divatból és egyre többen szültek a kórházak szülészeti osztályain.

A 2. világháború kitörése 1939-ben egy döbbenetes, de egyben elborzasztó fejlődéshez vezetett. A nácik és a japánok az emberkísérleteikről váltak ismertté ebben az időben. Itt kell, sajnos megemlítenem azt, hogy az egészségügy fejlődését, mai eredményeit a kutatások hátterében húzódó emberi és állati hullahegyeknek köszönhetjük. Már ókortól ismert az a tény, hogy „orvosok” rabszolgákon, hadifoglyokon, testi és szellemi fogyatékos egyéneken kísérleteztek. Az újkorban, a felfedezéseket követően a gyarmatok őslakossága is különböző kísérletek alanyai lettek. Ezt a szörnyű hagyományt fejlesztették tovább és tökéletesítették a 2. világháborúban. Sajnos az emberkísérletek ezt követően is folytatódtak, főleg a háborús övezetekben, de a pszichiátriákon (Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére c. regény erről szól), börtönökben is.

A 2. világháború kapcsán a legtöbben a fajhigiéniával kapcsolatos öröklődési, a mérges-gáz valamint egyéb vegyi- és biológiai fegyverkísérletekről hallottak, sokan azonban nem tudják, hogy számos katonai célzatú emberkísérletet is végeztek, amelyek a kitartással, strapabírással, a pszichével, az extrém környezeti hatásokkal voltak kapcsolatosak. Az emberekkel kapcsolatos, brutális vizsgálatok kiterjedtek a szervátültetésekre, a járványtani megfigyelésekre, táplálkozási-élettani kísérletsorozatokra. A német és japán katonaorvosok a második világháborúban rendkívül „hatékony szolgáltatásokat nyújtottak”, de a többi ország sem maradt ki a kísérletezésekből. Az egyik hangsúlyosabb kutatási terület a drogok használatának figyelemmel kísérése volt. Ezeket nem csak az ellenséges harcosok vallatásánál vetették be, hanem a saját katonák körében is, például a harci kedv fokozása érdekében, vagy különlegesen veszélyes bevetéseknél a félelem és stressz csökkentésére, a fájdalomküszöb tompítására.

A sorozat korábbi cikkéből már kiderült, hogy a modern orvostudományi ismeretek alkalmazása a hadsereg soraiban az 1853-tól 1856-ig terjedő krími háborúban kezdődött. Ez a gyakorlat azóta is folytatódik, ami a halottak számának csökkenésében, és a katonák gyorsabb felépülésében mutatkozik meg elsősorban. A háborúk általában sok szervezési, sürgősségi, betegellátási kérdést vetnek fel, hiszen nagy tömegekben és gyakorta egyszerre kell a sebesült, beteg katonákat ellátni. A háborúk gyakorlati tudással bővítik ki az elméleti elképzeléseket. A különféle vészhelyzeteknek a megoldása, azaz a háborúkban szerzett tapasztalat később a polgári lakosság ellátására is kiterjed.

A második világháború folyamán végzett borzalmas emberkísérletek az 1950-es évektől kezdődően hoztak jelentős áttöréseket, főleg a sebészetben, a fájdalom csillapításban, a járványok visszaszorításában, a diagnosztikai eljárásokban, később pedig a genetikában. 1953-ban az amerikai John Gibbon hajtotta végre az első szívműtétet. Ennek az operációnak a jelentősége nem csupán a szerv átültetésében mutatkozott meg, hanem abban is, hogy ekkor használtak először olyan mesterséges gépet, amelyik a szívet és a tüdőt működtette az eljárás alatt. A szervátültetés viszont csak az 1970-es évektől vált sikeressé, amikor olyan gyógyszereket fejlesztettek ki, amelyek meggátolták az immunrendszert abban, hogy kivesse magából a donor szervét.

A föld népességének rohamos növekedésével kapcsolatos a születésszabályozás felügyelete is. 1960-ban adták ki az első fogamzásgátlót, az un. antibébi tablettát. Ez vezetett az 1968-as szexuális forradalomhoz is. Ekkor kezdődött el a nők biológiai egyenjogúsítása. Persze fordított irányban is folytak kutatások, hogy megsegítsék a meddő párokat a gyermekvállalásban. Így került sor 1978-ban, Angliában az első mesterséges megtermékenyítésre, valamint az első ilyen gyermek világra hozására.

Az orvostudományi ismeretek fejődésével párhuzamosan folytatódtak a gyógyszerészeti fejlesztések és a különféle orvosi eszközök feltalálása. A láz-, fájdalomcsillapítók mellett a különféle altatók, nyugtatók és étrend kiegészítők váltak egyre elterjedtebbé. A nyugati, fejlett országokban megjelentek a civilizációs betegségek, így ezek gyógyítására (szív és érrendszeri gondok, cukorbetegség, emésztési problémák stb.) nem csak új fajta orvosságokat találtak ki, hanem operációs eljárásokat is. A betegségek beazonosításában igen jelentős előrelépést hoztak a különféle műszerek. 1973-ban indult be a Mágneses Rezonancia Tomográfia vizsgálat, 1976-ban megjelent a CT is.

A hidegháborút követő években indult meg az emberi génállomány feltérképezése. 2001-ben jelentették be az emberi test teljes DNS szerkezetének megismerését. Ez indította el a gén alapú orvoslást és gyógyszerészetet. 2022-ben Bartley P. Griffith végezte el a genetikailag módosított sertésszív első átültetését. A modern orvostudomány elérte az eddig lehetetlennek hitt betegségek sikeres gyógyítását. Az orvoslás fejlődése ma már lehetővé teszi, hogy az orvosok, mint valami kis istenek lépjenek fel. Ezért kerültek az utóbbi évtizedekben az orvostudomány középpontjába az egészségügy erkölcsi kérdései.

Amíg a 19. század végén különvált az akadémiai orvostudomány a népi és alternatív gyógymódoktól, addig a 20. század végén lassan ismét egymásra találtak. Ma óriási mértékben folyik a gyógynövényekből származó hatóanyagok kivonása, a böjtölésről tudományosan is kiderítették annak gyógyhatását, és a klasszikus gyógyászat mellett megjelentek a korábbi évszázadok jól bevált praktikái is. A 21. század azonban nem csak a régi és akadémiai gyógymódokat ötvözi, hanem a jelenkor újításait is alkalmazza, mint pl. a nanotechnológia, a chipek, a mű és tenyésztett szervek, a mesterséges intelligencia. Ez utóbbinak köszönhetően még sok látványos változást élhetünk meg a következő években az egészségügy terén!