Tudta-e?
Egy átlagos villám 5-10 centiméter széles, és 3 kilométer hosszú!

139. szám - 2016. április

Prága Óvárosának meséi

A történelem viharaiban minden letelepülő nép számára fontos szempont volt a kiválasztott terület védhetősége. Ezért a várak s a hozzájuk tartozó falvak is leginkább folyók mellé, illetve egy-egy magaslatra épültek. Így volt ez a cseh főváros esetében is. A Moldva folyó egyik kanyarulatában kis települések nőttek ki s a kereskedelemnek köszönhetően rövid időn belül dinamikus fejlődésbe kezdtek.
MUZSLAI Izabella | a szerző cikkei

3

Ez a terület azonban előnyösebb volt a part többi szakaszánál, mivel itt gázlók könnyítették az átjutást a túloldalra. A folyó ezen szakasza ma is kisebb-nagyobb szigetekkel tarkított. IV. Károly német-római császár felismerve egy híd szükségességét a két part között, 1402-ben (az alapkőletétel után 45 évre) tartósan megoldotta a folyón keresztül történő közlekedést. A gázló helyén elkészült impozáns építmény természetesen a császár nevét viseli s ma a város, de talán nem túlzás állítani, hogy egész Csehország jelképe lett. Az erődök jellegzetességeit magán viselő 516 m hosszú híd különlegessége nem csupán gömbölyded boltíveiben, szobraiban s a két végén magasodó „sapkás” toronyban van, de utcai művészeivel, árusaival napszaktól s évszaktól függően más-más arcát mutatja. 1851-ig ez volt az egyetlen átkelőhely a folyón, ma azonban összesen öt híd köti össze az Óvárost a túlsó parttal, ami nevével ellentétben, nem kevésbé jelentős. Ez, a Kisoldalnak nevezett városrész nyugalmasabb, csendesebb, ám szépségében cseppet sem marad el a belvárostól. A történelmi időkben a Károly-híd szerepe felbecsülhetetlennek bizonyult, hiszen egyetlenként zavartalan kapcsolatot biztosított a Kisoldalon túl elterülő várral, a Hradzsinnal (mai várnegyed) is.

Az Óvárost gyakran szokták Prága szíveként emlegetni. Ennek egyik oka elhelyezkedéséből és valamikori jelentőségéből adódik, míg a másik kétséget kizáróan az ott lévő impozáns csillagászati óra, az Orloj mely mozgó figurái által szüntelenül emlékeztet az elmúlásra s Krisztusnak megmentésünkért tett áldozatára. Az emblematikus építmény különlegessége ezen túl, hogy a Nap és a Hold mozgása által mutatja a hónapokat és évszakokat is. Egyes részei még 1410-ből valók s ma a maga nemében egyedülálló működő szerkezet a világon. Különlegességét és jelentőségét jól mutatja az a tény, hogy miután befejeződtek az építkezések, megvakították építőjét, hogy ne tudjon még egy hasonlót alkotni. Az óratorony közvetlenül a Városháza mellett magasodik, ahol napról napra minden egész óra körül tömegek várakoznak, hogy láthassák, amint kezdetét veszi a Passió-jelenet s a szerkezet elüti a pontos időt.

A városban járva-kelve a híres prédikátor, maga Husz János is láthatta az Olrojon végzett munkálatokat. A óratorony csupán öt éve állt készen, mikor eretnekség vádjával máglyahalálra ítélték őt s 600 évvel ezelőtt, 1415. július 6-án elégették. A város több pontja is őrzi a reformátor emlékét. A Husz halálát megidéző szobor szinte betölti az Óvárosi teret, de áll még a Betlehem-kápolna is, ahol utolsó éveiben nagy erejű beszédeket mondott népének s hirdette meggyőződését, hogy az egyháznak vissza kell térnie a Szentírás igazságaihoz. Ezekben az években a prágai egyetem rektoraként tevékenykedett s népszerűségét mi sem igazolja jobban mint, hogy olyan jeles támogatókat tudott maga mellett, mint barátja IV. Vencel cseh király féltestvérével Luxemburgi Zsigmonddal, de a királyné is bizalmába fogadta, ugyanis gyóntatójává választotta őt. János pap imában, Istent dicsőítve s zsoltárokat énekelve lépett a máglyára s utolsó mondatainak egyike lehetett a ma is használt szállóige „Ó, szent együgyűség!” „O sancta simplicitas!” sóhajtott fel látva egy nénikét, aki gallyakat gyűjtött a máglyához. Husz tanai később Luther Márton törekvéseinek alapjául szolgáltak.

Bár Tycho Brahe svéd születésű csillagász volt, mégis Prága Óvárosának legszebb templomában, a Tyn katedrálisban lelt örök nyugalomra. Halála után tanait asszisztense, Johannes Kepler tökéletesítette. A város hírességei közé tartozik az író Franz Kaffka, valamint a cseh zene atyjának tekintett Bedrich Smetana is, ki csodálatos szimfonikus költeményben énekelte meg a Moldva folyót.

A prágai Óváros mai alaprajza I. Vencel cseh király uralkodása óta (1200-as évek) nem változott, de az épületek stílusában ránk köszönnek letűnt korok divatjai, jellegzetességei: gótikus, barokk, rokokó, szecessziós stílusban épült paloták, impozáns templomok. Prága a középkor egyik leggazdagabb, legjelentősebb városa volt. Erről tanúskodik egyetemének korai alapítási dátuma (1340-es évek vége) is. A szintén Károly nevét viselő intézmény Európában az egyik legöregebb egyetem. (Bár legrégebbinek az olaszországi Bologna városában létesült tanintézmény számít (1088-ban alapították), de a középkorban a párizsi univerzitás szerezte meg magának a primátust). Az Óváros kétségkívül fontos dolgokról mesélne, ha beszélni tudna, de a történelem így is rajta hagyta „keze” nyomát. Fő tere, mely kezdettől fogva a lakosok fő találkahelye volt (ez volt a piactér), az évszázadok során változatlanul központi funkciót töltött be. Tanúja volt a forrongásoknak, a fájdalmaknak, de az arcokon mosolygó békeidőszaknak is. Az ide futó macskaköves utcák, boltocskák, kávézók megismételhetetlen hangulatot teremtenek, mibe belevegyül az utcazenészek, pantomímesek, festők s az idelátogató embertömegek színesen forgó kavalkádja. A mézeskalács és forralt bor illatú ádventi időszakban a karácsonyi vásár fényeibe vegyülő boldog, várakozással teli gyermekkacaj bájos mesevilágot csal a térre.

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor