Tudta-e?
…hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-ik magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós lakosságú Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.

110. szám - 2013. november 01.

Egy Habsburg lett az egységes Spanyolország első királya

A Spanyol Birodalom születése

Habsburg Károly anyai nagyapja, II. Ferdinánd aragóniai király halálát követően I. Károly néven lett az egységes Spanyolország királya...
Dr. CELLER Tibor, a Családi Kör Független Hetilap munkatársa

2

A Spanyol Királyság (Reino de España) természeti és ásványkincsekben, turisztikai, kulturális és történelmi látványosságokban, értékekben a világ egyik leggazdagabb országa. Az Európai Unió második legnagyobb állama viszonylag elszigetelt földrajzi helyzete miatt a történelem kezdetén hosszú időre többnyire kimaradt a kontinens történéseiből, ám a 15. század végére, miután az addigi kisebb országok egyesültek, és Kasztíliai Izabella megbízásából Kolumbusz felfedezte az Újvilágot, Spanyolország lett a földkerekség első világbirodalmának a központja. A későbbi évszázadok során ez a fény mindinkább megkopott, a 19. század végére az egykori kiterjedt gyarmatokból már csak morzsák maradtak.

A Katolikus Királyok uralma

II. János aragóniai király 81 évesen bekövetkezett halála után, 1479-ben a trónra fia, II. Ferdinánd (1452–1516) lépett, aki – a kor szokásaitól igen csak eltérő módon – 1469-ben, még csak trónörökösként, titokban szerelmi házasságot kötött Kasztíliai Izabella (1451–1504) hercegnővel. A sors úgy hozta, hogy öt évvel később Izabella féltestvére, IV. (Tehetetlen) Henrik halála után, I. Izabella néven Kasztília és León királynője lett, majd a következő évben a cortes (nemzetgyűlés) V. Ferdinánd néven társuralkodónak ismerte el Izabella férjét, Aragóniai Ferdinándot. Miután négy évvel később Ferdinánd Aragónia trónjára lépett, a két pireneusi állam egyesítésével megszületett Spanyolország.

Uralkodásukat mindmáig a spanyol történelem egyik fénykorának tartják. Izabella támogatásával megkezdődtek a felfedezőutak, melyeknek köszönhetően Spanyolország világbirodalommá vált. A gazdaság prosperálása mellett a művészetek is virágzásnak indultak.

Ugyanakkor Henrik királynak a politikai toleranciáját, mely mindenfajta kisebbséget: vallási (zsidók, muszlimok), etnikai (mórok), szexuális (homoszexuálisok) megtűrt és elfogadott, felváltotta Izabella és Ferdinánd inkvizícióra épülő, másságot nem tűrő politikája, mely a zsidók és a mórok 1492-es kiűzésben csúcsosodott ki.

Az Inkvizíció Legfelsőbb Tanácsa a hatalom vallási oldalról történő megszilárdításában jelentős szerepet játszott, de sokszor követett el felesleges túlkapásokat. A királyi pár fejezte be a reconquistának, a Hispániai-félsziget móroktól való visszafoglalásának több száz éves folyamatát. 1481-ben a granadai mórok és Kasztília között több mint tíz évig tartó háború kezdődött. Váltakozó sikerű harcok után a kasztíliaiak ügyesen kihasználták a Granadai Királyságot uraló Nasszerida-dinasztia belviszályait, és fokozatosan felülkerekedtek. A mórok gyönyörű fővárosukba, Granadába szorultak vissza, és – kilenc hónapos ostrom után – 1492. január 2-án kénytelenek voltak átadni a kasztíliai seregnek. Az utolsó mór király, XII. Mohamed Marokkóba vonult vissza és ott is hunyt el 1528-ban. Az európai iszlám uralom felszámolásáért a spanyol származású (valenciai születésű) VI. Sándor pápa (1431–1503) 1494-ben a királyi párnak a Katolikus Királyok kitüntető címet adományozta.

Még ugyanebben az évben, 1492-ben az I. Izabella támogatását élvező genovai tengerész, Kolumbusz Kristóf (1451–1506) kasztíliai lobogó alatt hajózva felfedezte Amerikát. Megkezdődött a spanyol gyarmatbirodalom kiépítése, amely az egész földkerekséget átfogta. Ezáltal Kasztília, León és Aragónia – a későbbi Spanyolország – nagyhatalommá vált. 1494-ben a Tordesillasi Szerződésben vetélytársukkal, az akkor szintén tengeri nagyhatalomnak számító Portugál Királysággal felosztották egymás között a felfedezett (és még felfedezésre váró) területeket.
Miután II. Ferdinánd 1503-ban a pápa segítségére sietett a franciák ellen, a pápa hálából neki ajándékozta a Nápolyi Királyságot, majd az idős király a halála előtti évben, 1515-ben még Navarrát is elfoglalta és Kasztíliához csatolta. Így az egységes Spanyolország tulajdonképpen már Ferdinánd uralma alatt létrejött, noha hivatalosan nem ő volt az összes tartománynak az uralkodója.

Johanna, a szerelem bolondja

A Katolikus Királyoknak négy lánya és egy fia (János infáns, Asztúria hercege, a 21 évesen, gyermektelenül elhunyt trónörökös) született. Két lányuk portugál királyokhoz ment férjhez, míg a legfiatalabb, Katalin VIII. Henriknek, Anglia királyának lett a felesége. A fiúörökös halála után a trón jogos örököse második lányuk, Johanna infánsnő (1479–1555) lett, akinek a férje Szép Fülöp (1478–1506), a Habsburg-házbeli I. Miksa (1459–1519) német-római császár fia, anyja örököseként IV. Fülöp néven burgundiai herceg volt. Anyósa, Izabella királynő 1504-ben bekövetkezett halála után Fülöp a házasságkötés révén I. Fülöp néven kasztíliai és leóni király (1504–1506) lett, az első Habsburg, aki a spanyol királyság trónjára került. A 28 évesen elhunyt Fülöp elvesztésébe (a királyt valószínűleg apósa parancsára megmérgezték) felesége nem tudott belenyugodni, s egy idő után a téboly jelei ütköztek ki rajta.

A spanyol nép A szerelem bolondjaként (La Loca d’amor) emlegeti Johannát, aki annyira szerelmes volt a férjébe, hogy végül a halála miatt megőrült. Mivel képtelen volt ellátni az uralkodói teendőket, apja régensként kormányozta helyette Kasztíliát és Leónt. Akkor is, ma is sokan megkérdőjelezik, hogy az esetenként excentrikusan és hisztérikusan viselkedő Johanna valóban elmebeteg lett volna. Sokan az „őrültség” hangoztatása mögött apja és férje – majd végül saját fia – intrikáit sejtik, akik a hatalmat akarták megkaparintani a királynő nevében a másik rovására, és semmilyen eszköztől sem riadtak vissza. Ne feledjük, hogy a középkor nyomasztó, kegyetlen, embertelen, barbár, számító és a cél érdekében mindenre hajlandó embereket, uralkodókat termelt ki magából.

VII. Henrik angol király, aki személyesen is ismerte Johannát (sőt miután az megözvegyült, feleségül is szerette volna venni), a maga részéről nem hitt az őrültségről szóló beszámolóknak, mindezt Johanna apjának intrikáinak tartotta, hogy így fosszák meg hatalmától a királynőt, és visszaéljenek a nevében.

Az öreg Ferdinánd király 1516-ban bekövetkezett halálakor I. Johanna és I. Fülöp fia, Károly (1500–1558) vette át az uralmat, aki I. Károly néven spanyol király és V. Károly néven német-római császár volt. I. Károly már nem Kasztília, avagy Aragónia, hanem egész Spanyolország királya volt.

Érdemes néhány szót ejteni Őrült Johanna és Szép Fülöp többi gyermekéről is: Eleonóra portugál, majd francia királyné volt I. Mánuel portugál király, majd I. Ferenc francia király oldalán. Húga, Izabella pedig II. Keresztély feleségeként dán, norvég és svéd királyné volt.
Ferdinánd (1503–1564) 1526-tól magyar és cseh királyként, 1558-tól pedig német-római császárként is uralkodott. A harmadik királylány, Mária (1505–1558) II. Lajosnak, a mohácsi csatát követően a Csele-patakba fulladt magyar királynak volt a felesége. A legfiatalabb testvér, Katalin infánsnő szintén koronás főhöz ment feleségül, III. János portugál király hitvese lett.
 

Őrült asszony vagy ártatlan áldozat?

A középkor egyik női alakjának megdöbbentő sorsa máig történelmi enigma, megfejthetetlen rejtély. I. Johanna néven anyja örököseként Kasztília és León királynője, apja örököseként Aragónia, Valencia, Mallorca, Szicília, Szardínia királynője, Barcelona grófnője és III. Johanna néven Nápoly, Navarra királynője. Házassága révén osztrák főhercegnő, Brabant, Limburg, Luxemburg, Alsó-Lotaringia hercegnője, Flandria, Hollandia, Zeeland, Artois, Hennegau és Burgundia grófnője. A történelemben azonban Őrült Johanna néven vált közismertté. Mint már említettük, férje halála után Johanna teljesen kifordult önmagából. Többek között nem engedte eltemettetni férjét, hanem hétszáznyolcvanhat napon keresztül országszerte bolyongott a holttestet rejlő koporsóval. A korabeli pletyka szerint férje bebalzsamozott holttestét még a hitvesi ágyba is maga mellé fektette.
Johanna gyalog ment a halottaskocsi mögött. 60 kilométeren át bírta a menetelést a nehéz hegyi terepen, mielőtt a kimerültség és a szülés megindulása megállásra nem kényszerítette.
Katalin lánya születésénél nem fogadott el segítséget, majd később maga is szoptatta, mint más gyermekeit is korábban.
Johannát végül saját gyermekei Tordesillas kastélyában egy ablak nélküli toronyba záratták, ahol negyvenhat évig (!) raboskodott embertelen körülmények között. Ennek ellenére jogilag – bár ez Johannának minden bizonnyal édeskeveset számíthatott – ő volt az említett temérdek országnak a legitim államfője!
A teljes elzártságot csak néha törte meg egy-egy rokonának félig magánjellegű látogatása, vagy 1520-ban a comunerók lázadása, akik Johannát újra tényleges királynőként szerették volna trónra ültetni, illetőleg az aktuális régensek és alkirályok hivatalos útja a királynőhöz, a hatalom forrásához, akik a tisztségük átvétele előtt ellátogattak Tordesillasba, és mintegy jelképesen Johanna kezeiből nyerték el hivatalukat.
A királynő 76 évesen hunyt el, Granadában, a királyi kápolnában férje mellé temették el. Fia, Károly immár a kasztíliai és aragón királyi cím birtokosa, még ugyanebben az évben lemondott a németalföldi uralkodásról, majd pedig a következő évben, 1556 elején minden uralkodói címéről. Élete hátralévő két évét a yustei kolostorban, a köszvénytől gyötörten, teljes visszavonultságban, a világtól elfeledve töltötte.


I. Károly, akinek birodalmában sohasem nyugodott le a Nap

Habsburg Károly (1500–1558) anyai nagyapja, II. Ferdinánd aragóniai király halálát követően (1516) I. Károly néven lett az egységes Spanyolország királya (azzal, hogy Kasztíliában formálisan 1555-ig, édesanyja haláláig csak kormányzó volt). Spanyol címei mellett ő volt Nápoly és Szicília királya is, majd apai nagyapja, I. Miksa császár halála után V. Károly néven német király és német-római császár is lett (mellesleg ő volt az utolsó császár, akit a pápa koronázott meg).

V. Károly uralma alatt érte el a Habsburg Birodalom a legnagyobb kiterjedését, innen eredt a híres mondás, hogy „országában sohasem nyugodott le a Nap”.

A világbirodalom ura a flandriai Gent városában született, majd 17 éves koráig a közeli Mechelen városában nevelkedett nagynénje, Ausztriai Margit főhercegnő felügyelete alatt, így azután anyanyelve a holland és a francia volt, németül és spanyolul sohasem tanult meg tökéletesen. A későbbiekben, császárként elérte, hogy egykori nevelőjét, Adriaan Dedel utrechti püspököt VI. Adorján néven a pápai trónra ültessék.

Mivel a spanyolul nem tudó ifjú királyt ellenségesen fogadták a spanyol rendek, és kezdetben folyamatosan megnehezítették uralkodását, Károly ezért, noha Spanyolország lett birodalmának a magja, sohasem tudott teljesen azonosulni ezekkel a királyságokkal. Megtörtént, hogy hét évig sem fordult meg Spanyolországban. A vele szemben tanúsított ellenséges magatartás miatt Károly sok előjogától megfosztotta a cortest és a nemességet, és szilárd, abszolutista hatalmat épített ki.

Egész életében háborúzott: keleten a törökök és Erdély ellen, nyugaton a franciákkal, délen a pápával (volt időszak, amikor a francia király és a pápa még a kereszténység legnagyobb veszedelmének számító törökökkel is szövetségre lépett Károly ellen!) és a lázadó itáliai hercegekkel, északon viszont az egyre terjedő protestantizmus ellen, ami azután vált Károly számára veszélyessé, miután vallásos népmozgalomból birodalmi fejedelmek által irányított politikai célkitűzéssé vált. 1529-ben a második speyeri birodalmi gyűlés megtiltotta a lutheránus tanok további terjesztését. Erre válaszul 1530-ban Hesseni Fülöp vezetésével összegyűltek az ez ellen tiltakozó fejedelmek és hivatalosan is protestáltak (innen a protestáns elnevezés) a császár döntése ellen. Károly két évvel később kompromisszumra jutott a fejedelmekkel, megkötve a nürnbergi vallásbékét. Az európai hadszínterek mellett a császár1535-ben még Észak-Afrikában is hadjáratot indított, és 1536-ban flottája sikeresen bevette a tengeri kalózok fészkének számító Tuniszt. A gyarmatbirodalom kiterjesztéséért, megtartásáért vívott állandó csaták már szinte eltörpülnek az említett nagyszabású hadjáratok mellett.

1526-ban elsőfokú unokatestvérét, Portugáliai Izabellát, III. János portugál király nővérét vette feleségül, akitől 7 gyermeke született. Károlynak emellett sok törvénytelen gyermek is volt, közülük ketten Németalföld kormányzói lettek.

A császár távollétében felesége régensként bölcsen kormányozta Spanyolországot, erős politikai és pénzügyi hátteret biztosítva férje itáliai csatározásaihoz. A királyné a hetedik gyermek szülése után támadt szövődmények következtében hunyt el. Károly túl későn érkezett, a felesége addigra már meghalt. A császár fájdalma őszinte és gyötrelmes volt. Soha többé nem nősült meg.


A katolikus királyok: Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella (ismeretlen szerzők alkotásai)





Az ifjú Johanna (Joan the Mad festménye)


Szép Fülöp és Johanna (ismeretlen szerző alkotása)


Johanna börtöne Tordesillasban


A királyi kápolna Grenadában, a Katolikus Királyok, Szép Fülöp és Őrült Johanna végső nyughelye


V. Károly császár, akinek birodalmában sohasem nyugodott le a Nap (Tiziano festménye)



 

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor