Tudta-e?
Ha az összes eddig legyártott mobiltelefont összegyűjtenénk a világon, akkor a Föld minden egyes lakójának jutna 138 darab telefon.

119. szám - 2014. augusztus 01.

Jézus színeváltozása

Tábor kontra Hermon

E fejezetünkben arról a két bibliai hegycsúcsról szólunk, melyeken feltételezhetően megtörtént Urunk színeváltozása.
MUZSLAI Izabella | a szerző cikkei

4

Az ember régtől fogva különös lelki kapcsolatban áll a hegyekkel. Mózes hegyen kapta meg a tízparancsolatot, Ábrahám hegyen készült feláldozni fiát, Izsákot, Illés hegyen bizonyította be, hogy az ő Istene az „igazi” s Jézus színeváltozása is hegyen történt, de példák hosszú sora áll előttünk.

A Hermon a mai Izrael, Libanon és Szíria hármas határánál fekszik. Északon és nyugaton két folyó határolja, míg délen és keleten két hatalmas tábla veszi körül (dél: Golán-fennsík bazalttábája, kelet: Damaszkuszi-tábla). E két oldala sokkal meredekebb is a másik kettőnél. Földrajzilag nem más, mint az Anti-Libanon-hegység déli csúcsa, ami egyben a legmagasabbik is. Hossza 45 km körül mozog, magassága pedig 2 800 m felett van. Tetejét nyáron is hó fedi. Tiszta időben messziről látni, vonalai kirajzolódnak a Jordán-árokból nézve, de még a Holt-tengerről szemlélőnek is. A terület fontos édesvízkészletet rejt magában s az olvadó hólé több patak létezését biztosítja. A lábánál ered az a két folyócska is, melyek a Jordán fő vízellátói. 1967 óta, mióta Izrael megszerezte a hegyet, igyekszik fellendíteni az idegenforgalmat, kiváltképpen a síelést, ami az egész ország területén csak itt lehetséges. A csúcs arab neve is, a „Jabel A-talg” annyit jelent „hófödte hegy”, a „hermon” szó jelentése pedig kiemelkedő, ami ebben az esetben nem arra utal, hogy a legmagasabb, hanem azt érzékelteti, hogy Isten szemében megkülönböztetett.

 

 

 


A Hermon déli lejtői. A magaslatot nem hiába szokták „ősz hajú” Hermonnak nevezni. Az oldalainak mélyedéseiben megrekedő hó valóban olyan látványt nyújt, minta tincseket látnánk.

A Hermon a bronzkortól fogva kultikus helynek számít. A zsidó hagyomány szerint itt ígérte meg Isten Ábrahámnak, hogy elvezeti arra a földre, amit neki és utódainak tartogat. A Zsoltárok is sok helyen említik (pl. 133,3 „Hermon harmata”), de a zsidókon kívül kapcsolódik az asszírok és a görögök vallásához is.

A lejtőkön felkapaszkodva még mindig láthatunk néhány, az Ószövetségben épített templommaradványt. Lábánál fekszik a legészakabbi város, amit Jézus földi életében meglátogatott. Ez Cezárea-Filippi, hol Péternek a mennyei Atya kinyilatkoztatta Jézus valódi kilétét. A Szentírás beszámol róla, hogy mikor a környékre értek, Jézus megkérdezte, kinek tartják őt az emberek. A tanítványok erre azt válaszolták, >>Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.<< Jézus azonban rátérve a lényegre folytatta a faggatást. Arra volt kíváncsi, minek tartják Őt tanítványai. Ekkor Simon Péter így szólt: >>Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.<< Erre Jézus azt felelte Péternek, hogy örvendezzen, mert ezt a tényt a mennyei Atya által ismerhette fel. (Máté 16, 13-18) A történet pedig azzal folytatódik, hogy Jézus Simont Péternek nevezi (ami annyit jelen, kőszikla), s megígéri, hogy erre a kősziklára fogja építeni egyházát. Ez Jézus halála után be is teljesedett, hiszen valóban Péter lett az egyház vezetője, az első pápa a történelemben. Az Úr ígérete így szólt. >>Te Péter vagy és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyben is.<< (Máté 16, 18-19) Ebben az ígéretben gyökerezik tehát az egyház istentől kapott hatalma, az oltár előtt megkötött házasságok szentsége, a bűneinktől való feloldozás valósága… Még egy dologra érdemes ez utóbbi igehelyben figyelnünk. Jézus azt mondta, hogy „kősziklára” építi egyházát, amit a sötétség erői sem fognak tudni tönkretenni. Valóban. Sokak sokféle módon igyekeztek bemocskolni, elpusztítani Isten művét s mindennel dacolva a 2000 éves egyház még mindig áll! Mondhatnánk úgy is, hogy még mindig mint világítótorony ott áll a sziklaormon, dacolva a viharokkal s fénye több milliós embertömegeknek mutatja az utat Isten felé, a lelki béke s a mennyei öröm felé.

Egyes vélemények szerint Jézus színeváltozása a Tábor hegyén történt, ám a Szentírásból csupán annyi konkrétumot tudunk meg, hogy ez a hely egy nagy magaslat volt. Márk és Máté evangéliumában annyit ír, hogy Jézus felvitte tanítványait „egy magas hegyre” pár bekezdéssel előbb azonban arról van szó, hogy Jézus „Fülöp Cezáreájának falvaiban” tartózkodik s a színeváltozás előtti tanítása arról szól, hogy hogyan kell Őt követni. Ettől az eseménytől hat-nyolc nap telik el addig a napig, mikor kiválasztotta Pétert, Jakabot és Jánost, hogy kövessék Őt erre a bizonyos „magas hegyre”. Lukács evangelista úgy határozza meg, hogy „a” hegyre hívta őket. Bizonyára akkor még mindenki tudta, hogy melyik hegyről is van szó, vagy pedig az előző történetekből magától értetődik. Ebben az esetben nagyobb valószínűsége van annak, hogy a Hermonról van szó. Ezt az is alátámaszthatja, hogy Lukács meghatározza a második kenyérszporítás színhelyét, Betszaidát, ami kicsit délebbre van Cezárea-Filippitől. Betszaida tulajdonképpen a Genezáreti-tó keleti partján helyezkedett el. Szemben vele volt Kafarnaum, ahol Jézus akkoriban élt és tanított. (A városról szóló írásunk itt olvasható.) A Szentírás történeteit olvasva a második kenyérszaporítás volt a színeváltozás előtti közvetlen nagy csoda. Ezekben a napokban tehát Jézus a Hermonhoz közeli vidéken tartózkodott s nem a Tábor térségén. A Szentírás szerint hat-nyolc napja volt ugyanis eljutni a Hermontól a Táborig. Ehhez azonban tudni kell azt, hogy az útközbe eső Genezáreti-tó hossza 21 km, a két hegy között pedig légvonalban hozzávetőlegesen 100 km körül lehet. Az a tény is nehezíti Jézusnak a Táboron történő színeváltozását, hogy a hegy tetején katonai erőd állt, itt állomásozó katonákkal. Ezen kívül, a hegy már akkor is lakott volt s fontos útvonalak hálózták be. Tehát valószínűleg nehezebben lehetett itt találni olyan nagyobb kiterjedésű nyugalmas területet, ahol senkinek sem tűnhetett fel a szokatlanul erős fény és a mennyei Atya magasból érkező szavai.

A Tábor 17 km-re fekszik a Galileai-tengertől. Tengerszint feletti magassága nem egészen 600 m, de mivel a Jezréel-völgy fölé magasodik, ennek aljától is számíthatjuk magasságát, s így 770 m-t tesz ki. Ma már kiépítet utak vezetnek fel, ám időszámításunk kezdetén 4340 lépcsőn lehetett feljutni ide. Ez a terület régtől fogva fontos stratégiai szempontból, minek következtében sok harcot látott. Az izraeliták egyik, a hegy lábánál kivívott győzelméről a Bírák könyvében (Debóra éneke) olvashatunk (5. fejezet). Ősidők óta a hegyen át vezetett a Földközi-tenger partját Szíriával összekötő útvonal, ami kapcsolatot jelentett Egyiptom, Szíria, Mezopotámia és Anatólia (mai Törökország) között. Ez a Via Maris része volt. Ma a 65-ös autópálya halad el lábainál.

A Tábor-hegy jellegzetesen különálló kúpját látva talán leginkább azt gondolnánk, hogy vulkáni tevékenység hozta létre. A Tábor azonban horszt, azaz régi röghegy, mit az időjárás elemei, vagyis a külső erők lekoptattak. Tulajdonképpen nem más, mint egy hatalmas egyedülálló kőtömb, amely a földkéregből emelkedett ki. A török hódításokig a hegyoldalt örökzöld erdők borították, de ezekben az években nagyon megtizedelték a faállományt. Ma az izraeli kormány igyekszik befásítani a lejtőket azokat a fajtákat ültetve, melyek valamikor honosak voltak a területen. Ilyen például a mediterrán fenyő.


A Tábor-hegy közelében Názáret városa látható

Azt ugyan nem tudni, hogy igaz-e a feltételezés, mi szerint itt történt meg a keresztények számára egyik legnagyobb mondanivalót hordozó csoda, Urunk színeváltozása, de azt tudjuk, hogy ennek emlékére 350 körül már állt templom a hegyen. A beszámolók szerint a VI. században már három templomot is építettek, mivel Péter ennyi sátrat szeretett volna itt felállítani.


A Tábor hegy csúcsán álló római katolikus szentélyt 1924-ben építették a ferencesek. Helyén egy a VI. századból származó bizánci templom állt és egy másik, mit a XII. századra datálnak. A hegycsúcson álló másik templom görög katolikus.

Jézus színeváltozását a négy evangelista közül három leírta, csak a legkedvesebb tanítvány, János - aki maga is az esemény részese volt -, nem említi. A jelenlévő három tanítványnak s nekünk, keresztény hívőknek is rendkívül fontos ez az esemény. Ekkor ugyanis az emberi testben élő Istenfiának – akit később megfeszítenek – csodálatos fény formájában megmutatkozik isteni volta. Pétert különösképpen boldoggá tették a látottak s szerette volna meghosszabbítani a pillanatot. Azt az ötletet vetette fel Jézusnak, hogy építsenek sátrat, vagyis lakhelyet ott a hegyen magának az Úrnak, valamint Illésnek és Mózesnek, akikkel Jézus beszélgetett. Ekkor azonban a mennyei Atya hangja hallatszott a felhőből. A hozzájuk intézett szavak hasonlóak voltak, mit akkor mondott, mikor Jézus megkeresztelkedett. Ez a rövid s félreérthetetlen, félremagyarázhatatlan mondat ma is ugyanolyan aktualitással bír s nem csak Péternek, Jakabnak s Jánosnak szól, hanem a mindenkori tanítványoknak, így nekünk is.

>>Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.<< (Lukács 9, 35)

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor