Tudta-e?
...hogy életünk során mintegy 100 tonna táplálék halad át a gyomor-bél traktuson

205. szám - 2021. október

A gyógyítás története – 3. rész

Hippokratész esküje

A régi korok emberei számára a betegségek kialakulásának hátterében nem csak testi folyamatok álltak, hanem azt tartották, hogy a nyavalyák kialakulásának hátterében lelki-szellemi rendellenességek is hasonlóan súlyos szerepet játszanak.
WILHELM Józef | a szerző cikkei

4

A cikk első része itt olvasható

A cikk második része itt olvasható

Az isteni akarat megsértése, vagyis a felsőbb szellemi lét erőivel való összetűzés, de ugyanúgy a lelki egyensúly elvesztése éppoly gyakran állhattak a betegségek kialakulásának hátterében, mint pl. ételmérgezés, felfázás, huzat stb. Ebből kifolyólag nem kell csodálkozni azon, hogy a múltban nem csak a testet gyógyították, hanem a szellemi-lelki bajok hátterét is. Az isteneknek tett eskü segíthetett a gyógyulás folyamatában, ám az ellenkezője is igaz, a be nem tartott fogadalomban megfogalmazott átok lesújthatott az esküt tevőre, megbetegítve őt és utódait.

Régen (az ókortól a XX. századig) az eskü nemcsak egy hangosan és nyilvánosan felmondott szöveg volt, hanem a különböző esküfajták kimondása köré igen komolyan szerveződő, meghatározott szertartásrend, rituálésorozat is tartozott. A szellemvilági kapcsolataira támaszkodó és a lelkiismeretére sokkal érzékenyebben hallgató ókori, középkori, újkori ember szemében az elhangzott fogadalom, a benne foglalt átokkal együtt igen komoly visszatartó erőt képviselt. A ma embere komolytalanul áll az eskütételhez, ezt sokszor látványos külsőségnek, kellemetlen hagyománynak tekinti, és nem érzi át az eskü súlyát.

Az esküt általában egy szentélyben, templomban, valamilyen isteni kisugárzású színhelyen, szobor, ereklye, oltár közelében, vagy egy adott szent tárgyat megérintve történt. Nyilvánosan, tanúk előtt, és jól érthetően kellett kimondani az eskü szövegét, önmaga és az utódok üdvére és lehetséges nyomorúságára hivatkozva. Ez utóbbi arra az esetre vonatkozott, ha valaki nem tartotta be az esküjét, vagy amennyiben hamis esküt tett, mert ilyenkor, a fogadalomban előrelátott átok az eskütevőt és annak utódait sújtotta. Ez volt a felsőbb erők büntetése, és az ettől való félelem adott súlyt az esküvel összekötött rituáléknak, többek között a gyógyulás eskü általi lehetőségének!

Az eskütétel szokása a legrégebbi korokra nyúlik vissza. Az ókori írott forrásokban gyakran találunk ilyen jellegű leírásokat. Az Újasszír Birodalom államszerződésében, amit Assur-ah-iddína, a biblikus Eszarhaddon (uralkodott Kr. e. 680 – Kr. e. 669. november 1.) kötött a médekkel, az áll, hogy az esküt megszegők ne érjék meg az idős kort, vagyis korai halál sújtson rájuk.

Az eskütétel egyik gyakori eleme az ég felé kinyújtott kéz. A Bibliában azért emelték fel az eskütevők a kezüket, hogy tanúul hívják istent. Az esküt tevő személy nem csak fogadalmat tett, hanem valami rosszat kívánt magának arra az esetre, ha nem mondana igazat, vagy nem tartaná be a szavát, így az átok beteljesedését a tanúul hívott istentől várta. A Szentírás szerint Ábrám és Szodoma királyának beszéde a következőképp zajlott: „Kezemet fölemelem a magasságbeli Isten felé, aki az eget és a földet teremtette. Egyetlen fonalat és egyetlen saruszíjat sem fogadok el, semmit abból, ami a tiéd. Ne mondhasd: én tettem gazdaggá Ábrámot.” (Ter 14,22).

Az eskütétel mindmáig szokásban maradt. Az egyik legismertebb eskü Hippokratész esküje. Ez azonban inkább egy orvosi, viselkedési szabályzat. De vajon tényleg Hippokratész írta az eskü szövegét? A kutatások arra engednek következtetni, hogy feltehetően nem ő a szerzője a róla elnevezett eskünek. Ennek hátterében több magyarázat áll. Először: az eskü bevezetőjében a gyógyítás görög istenségei vannak megszólítva, annak ellenére, hogy Hippokratészra úgy tekintünk, mint arra a személyre, aki különválasztotta az orvoslást a vallástól. A második felvetés tehát az, hogy ő volt az, aki fizikai okokra vezette vissza a betegségeket, és nem az istenek által előidézett dologként tekintett a nyavalyákra.

A hippokratészi eskü legrégebbi töredékei a Kr. u. 275 körüli időkből valók. A legrégebbi teljes változat a Vatikáni Könyvtárban található és a 10.-11. századra datálják. A ma általánosan idézett szöveg egy 1595-ből származó változat. „Esküszöm az orvos Apollónra, Aszklépioszra, Hügeiára, Panakeiára, az összes istenre és istennőre, őket híva tanúul, hogy erőmhöz és belátásomhoz mérten teljesíteni fogom eskümet és alábbi kötelezettségemet. Az orvostudományban mesteremet ugyanolyan tiszteletben részesítem majd, mint szüleimet; megosztom vele megélhetésemet, és ha nélkülöz, gondoskodni fogok ellátásáról, fiait saját fivéreimnek fogom tekinteni, és ha ők is el akarják sajátítani az orvostudományt, fizetség és szerződés nélkül megtanítom majd nekik. Gondom lesz rá, hogy a tudományt, a szóbeli és minden más felvilágosítást ismertessem fiaimmal és mesterem gyermekeivel, valamint azokkal a tanítványokkal, akiket szerződés és az orvosi törvény alapján tett eskü kötelez, de (rajtuk kívül) senki mással sem. Az életmódra vonatkozó szabályokat a betegek hasznára kamatoztatom majd erőm és belátásom szerint, megóvva őket a bajtól és a kártevéstől. Senkinek sem adok majd mérget, még ha kéri is; sőt még csak ilyen tanácsot sem adok neki. Hasonlóképp egyetlen asszonynak sem adok magzatelhajtó méhgyűrűt. Tisztán és szeplőtlenül fogom eltölteni életemet, gyakorolni mesterségemet. Nem alkalmazok vágást még akkor sem, ha az illetők kőtől szenvednek is; az ilyen feladatot azoknak hagyom meg, akik ebben szakemberek. Bármely házba lépek is be, azért megyek oda, hogy hasznára legyek a betegeknek, tartózkodva minden szándékos jogtalanságtól és kártevéstől, főleg attól, hogy nemi visszaélést kövessek el nők vagy férfiak testén, legyen szó akár szabadokról, akár rabszolgákról.

Foglalkozásom gyakorlása közben vagy azon kívül bármit is látok, illetve hallok az emberekkel való érintkezés során, aminek nem szabad nyilvánosságra kerülnie, arról hallgatni fogok, és azt, mint titkot őrzöm.

Ha teljesítem és nem szegem meg eskümet, adassék meg nekem, hogy örömömet lelhessem életemben és hivatásomban, mindig elismerésben részesüljek minden ember részéről; ha viszont fogadalmamat megsértem, és hamisan esküszöm, akkor az ellenkező sors jusson nekem osztályrészül. Bármely házba lépek is be, azért megyek oda, hogy hasznára legyek a betegeknek, tartózkodva minden szándékos jogtalanságtól és kártevéstől, főleg attól, hogy nemi visszaélést kövessek el nők vagy férfiak testén, legyen szó akár szabadokról, akár rabszolgákról. Foglalkozásom gyakorlása közben vagy azon kívül bármit is látok, illetve hallok az emberekkel való érintkezés során, aminek nem szabad nyilvánosságra kerülnie, arról hallgatni fogok, és azt, mint titkot őrzöm. Ha teljesítem és nem szegem meg eskümet, adassék meg nekem, hogy örömömet lelhessem életemben és hivatásomban, mindig elismerésben részesüljek minden ember részéről; ha viszont fogadalmamat megsértem, és hamisan esküszöm, akkor az ellenkező sors jusson nekem osztályrészül.”

Ma ritkán tesznek esküt az eredeti szövegre. A hippokratészi eskü sok változáson esett át az évszázadok során, pl. változtattak rajta a kereszténység hitnézetei szerint, a jelenben pedig a modern orvosi gondolkodással összhangban módosítják. Az eredeti szöveg leghangsúlyosabb része az, hogy meg kell óvni a betegeket a gyógyítás esetleges káraitól (mellékhatásaitól), a mai szövegváltozatokban inkább az szerepel, hogy mindent meg kell tenni a beteg életben tartásáért. A kettő nem ugyanaz. Ez utóbbi szemlélet olyan erkölcsi kérdéseket vet fel, mint az orvosságokkal való túlkezelés veszélye, vagy a mesterségesen, gépekkel való életben tartás!


A Hippokratészi eskü szövegrészlete - wikipédia

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2021 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor