Tudta-e?
hogy a Föld felé áradó napsugárzásnak csaknem a negyedét a felhők verik vissza a világűrbe!

111. szám - 2013. december 01.

Orvostudomány

A gerincsérülések veszélyei

Még a gerincsérülés gyanúja esetén se mozgassuk a balesetest. A felismerés és a hatékony segítség itt is életet menthet…
Dr. CELLER Tibor, a Családi Kör Független Hetilap munkatársa

3

Feltehetően nincs olyan ember, aki ne hallott volna a gerincsérülésekről, azok sokszor súlyos következményeiről. Sajnos a gerincsérülések nemegyszer bénulást, súlyosabb esetben akár halált is okozhatnak. A felismerés és a hatékony segítség itt is életet menthet.

Anatómia és élettani alapok

A gerinc betegségeinek, sérüléseinek megértéséhez nagyon fontos az anatómiai és alapok megértése. A gerincoszlop (columna vertebralis) a törzs csontos váza, mely felül a koponyához, alsó szakaszán a keresztcsonton keresztül a medencéhez (a medenceövön keresztül végső soron az alsó végtagokhoz) kapcsolódik.

A gerinc legfontosabb feladata a kb. 50 cm hosszú és 1 cm széles gerincvelőnek a védelme. Ha ezzel ugyanis bármilyen komoly sérülés történik, bénulás következhet be. A gerinc egyik legfőbb érdeme, hogy ennek a háromrétegű hártyás tokba csomagolt, rázkódáscsillapító folyadékban úszó gerincvelőnek az ütésálló burkolatát biztosítja.

Nyaki, háti és ágyéki szakaszt különböztetünk meg rajta, melyek – az élettaninak megfelelő esetben – kettős, előrefelé tekintő „S” alakú görbületet hoznak létre: a nyaki szakasz előrefelé domborodik, a háti hátrafelé, az ágyéki ismét előrefelé, a keresztcsont valamint a farok csigolyák ismét csak hátrafelé, vagyis a gerincoszlop valójában nem is igazi oszlop, hanem kettős "S" formájú spirálrúgó.

A gerincoszlop 33–35 csigolyából áll (a keresztcsontot és farkcsontot is ide számítva), melyből valódi csigolyának 24 tekinthető, az utolsó 9–11 csigolya alakilag jelentősen eltér a többitől, ezért ezeket módosult, vagy álcsigolyának is szokták nevezni.

Jellemzően 7 nyaki (cervicalis), 12 háti (tharacalis), valamint 5 ágyéki (lumbális) csigolyáról beszélhetünk, melyek funkciójuknál és gerincoszlopon belüli elhelyezkedésüknél fogva eltérő alakúak, de rendelkeznek közös vonásokkal. A csigolyák legtömegesebb része a szivacsos szerkezetű csigolyatest, amelyet alsó és felső szélén tömör, üvegporccal fedett zárólemez határol. A nyaki és a felső hátcsigolyák könnyűek, keskenyek, levegősek, mert nem kell nagy terhet hordaniuk. Az alsó háti- valamint az ágyékcsigolyák tömörek, szélesek és robosztusak, mert rajtuk nyugszik egész testünk súlya.

A csigolyatestek oldalsó részéről ered a csigolyaív, mely a csigolyatesttel együtt a csigolyalyukat határolja. Az egymás fölött elhelyezkedő csigolyalyukak együttesen vesznek részt a gerinccsatorna kialakításában, melyben a gerincvelő húzódik az első nyaki csigolyától a második ágyéki csigolyáig (tehát nem a teljes gerincoszlop hosszúságában!). Az említett L2-csigolya magasságában az ún. cauda equina (lófarok) nevű képződmény kezdődik, ami nem más, mint egy összetett idegfonat.

Fontos tudni, hogy a csigolyaívről számos nyúlvány is ered, melyek különböző funkciókkal bírnak. A párosával elhelyezkedő harántnyúlványok, a páratlan (részben élőben is tapintható) tövisnyúlványok, valamint párosával elhelyezkedő az alsó és felső ízületi nyúlványok (ez utóbbiak kapcsolják össze a szomszédos csigolyákat).

A csigolyákat a kisízületek mellett ínszalagok is stabilizálják, valamint a szomszédos csigolyatesteket porckorong választja el egymástól, ami elnyeli az ütődéseket. A porckorong alakja megegyezik a csigolyatestekével - első pillanatban olyan, mint egy kisméretű diszkosz, az orvosi neve – discus – is ezt az analógiát tükrözi, szélessége és vastagsága azonban változik, szakaszonként különböző. Az első és a második nyakcsigolya fölött, valamint a keresztcsonti- és farkcsonti csigolyák között nincsenek porckorongok. A porckorongok gyűrűszerű rostos porcállományból, valamint középen kocsonyás részből tevődnek össze. Az egészséges – megfelelő víztartalommal bíró – porckorongok komoly puffer (erőbehatás-semlegesítő, „lengéscsillapító”) szerepet töltenek be a gerinc vonatkozásában. Ezek nélkül ugráskor a test zökkenése teljes erejével érvényesülne a koponyánkra és az agyvelőnkre.



Mi okozhat gerincsérülést?

Gerincsérülésre kell gondolnunk, többek között:
- magasból való leeséskor (pl. leesés lóról, fáról, építkezésen állványról, sziklamászáskor, vagy amikor a hegymászó-kötél megrántja a hegymászót),
- a gerincoszlopot ért közvetlen, nagy erejű ütésnél (pl. valakire rádől egy fa, ráesik egy gerenda, hátba ütik egy kemény, nehéz tárggyal, háttal lépcsőre, kiálló tárgyra esik),
- kerékpáros és motoros baleseteknél (legtöbbször olyankor, ha átesik a kormányon),
- strandon, vízparton, ha sekély vízbe ugrott a sérült,
- ha a fejet nagy ütés érte (pl. labdajátékoknál fejbe rúgnak valakit, sötétben vagy figyelmetlenségből valaki a fejével nekiszaladt valamilyen kemény tárgynak),
- közlekedési szerencsétlenségeknél (pl. gépkocsik frontális ütközésekor) és ha
- a gerinc hirtelen megcsavarodott (pl. sportolás közben).
Hirtelen erőbehatáskor a csigolyák, illetve a porckorongok egymáshoz viszonyított hirtelen elmozdulása részlegesen vagy teljesen elszakíthatja a gerincvelői idegkötegeket. A csigolyák be is csíphetik az idegeket. Ugyan csigolyatörés nélkül is megsérülhet a gerincvelő, csigolyatörés esetén azonban ennek az esélye lényegesen nagyobb. A letörő, és a gerincvelőbe fúródó csontszilánkok szintén súlyos sérülést is okozhatnak.

A gerincsérülés tünetei

Gerincsérülésre kell gyanakodnunk, ha a korábban leírt baleseti mechanizmusok játszódtak le, illetve a sérültnek az alábbi panaszai vannak: nyaki vagy háti fájdalom, a sérült nehezen vagy egyáltalán nem tudja mozgatni végtagjait vagy azokban zsibbadást, égő érzést esetleg bizsergést észlel. Előfordul olyan típusú gerincsérülés is, amikor a sérült a testét, vagy egyes végtagjait nehéznek, ügyetlennek érzi, máskor a széklet- és vizelet visszatartásának nehézségei hívják fel a figyelmet a súlyos sérülésre. Bizonyos magasan elhelyezkedő nyaki sérüléseknél légzési nehézségek is jelentkeznek. Csak lengén öltözött, illetve félmeztelen betegnél (pl. fürdés, nyári munkálatok közepette bekövetkező sérülés) van mód arra is, hogy pl. duzzanatot, kóros elhajlást, vagy görbületet lássunk a gerincoszlopon, illetve óvatosan megtapinthassuk a gerinc fölötti bőrterületet, ami ilyenkor legtöbb esetben érzékeny.



Laikus elsősegély

A legfontosabb, hogy ne mozgassuk a sérültet, és őt is figyelmeztessük arra, hogy ne mozogjon. Azonnal hívjunk orvosi segítséget! A mindennapokban a legnagyobb problémát a felesleges és nem szakszerű elmozdítás jelenti. A mentők kiérkezéséig óvjuk a sérültet a környezeti ártalmaktól (erős napfény, eső stb.). Semmiképpen se adjunk enni és inni neki, pl. a félrenyelés veszély emiatt.

Ha a súlyos sérült eszméletlen, akkor a talált helyzetében a fulladásveszélytől kell megóvni. A száj- és garatüreget szükség esetén ki kell törölni, majd a fej hátraszegésével, az áll előreemelésével biztosíthatjuk a védelmet a nyelv hátracsúszása ellen (nyaki sérülésnél nem szabad a fejet oldalra fordítani!).

Orvosi segítség

A helyszínre érkező orvos elsődleges feladata az alapvető életfunkciók biztosítása (légzés, keringés) Fontos a fájdalomcsillapítás, mert a tartós fájdalom önmagában ronthatja a sérült állapotát.

Minden gerincsérültet azonnal úgy kell megvizsgálni, hogy a gerincvelő működéséről is tájékozódjunk. A legkisebb gyanú esetén is részletes neurológiai vizsgálatot kell végezni.
Az általában fekvő helyzetben talált sérültet óvatosan oldalra fordítjuk, majd kitapintjuk a fájdalom helyét, és a végtagok óvatos mozgattatásával próbálunk meggyőződni arról, hogy van-e idegsérülés.

A C4 csigolyát érintő vagy attól magasabban lévő nyaki csigolyák sérülése esetén légzészavarok is fellépnek. C5–7-ig a felső végtagok is bénák, míg az ettől lejjebb eső gerincszakasz esetén csak az alsó végtagoknál észlehető bénulás és érzéskiesés.

Az L2-csigolya alatt már csak a gerincvelő cauda equina nevű része foglal helyet, ennek sérülése esetén mozgászavar szerencsére már nem lép fel, helyette viszont érzéstelenség (ún. lovaglónadrág-szindróma) valamint vizelet- és széklettartási zavarok (incontinentia) lépnek fel.

A gerincsérült beteget teljes immobilizációba kell helyezni, és nem mozgatni: főleg nem a válla és a hónalja alatt megfogva. Ha több segélynyújtó van jelen, akkor ún. tálcafogást alkalmazunk: a sérült azonos oldalára legalább három személy áll illetve letérdel, majd kezeiket a sérült alá helyezik, és egyszerre felemelik. Ezáltal a gerincoszlop azonos helyzetben marad. A kivitelezés egyes lépéseit legjobb, ha a beteg fejét fogó személy „vezényeli”, hogy egyszerre, összehangoltan történjenek a mentés egyes lépései. A gerincsérültet csak mentőautóval és fekvő helyzetben szabad szállítani, megfelelő rögzítés mellett. Erre legmegfelelőbb a vákuummatrac, ami a sérült testéhez igazítható, majd egy pumpa segítségével a matracban található milliónyi műanyag gömböcske közül a levegőt egy speciális szerkezettel leszívják. Ezáltal a vákuummatrac egyénileg kialakított formáját megtartva alkalmas a szállítást igénylő rögzítésre.

A nyakcsigolyatörést az ún. Schanz-gallérral rögzítjük: az egyik segítségnyújtó a sérült fejét állánál és tarkójánál fogva kissé megemeli, és közben enyhe húzás alatt tartja, míg a másik a nyak köré 4–5 cm vastag vattaréteget helyez, majd ezt 15–20 pólyamenettel rögzíti. Az így létrehozott „textilcső” a fejet és a vállakat azonos távolságban tartja és korlátozza a fej előre-, hátra- és oldalirányú mozgáslehetőségeit. Természetesen léteznek gyárilag készített, kipárnázott, műanyag Schanz-gallérok is. A nyakcsigolyatöröttet, ha úgy kényelmesebb neki, ülve is lehet szállítani. A gerincsérültek idegsebészettel rendelkező traumatológiai osztályokra kerülnek.

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor