Tudta-e?
Az első technológiai cég, amely a kaliforniai Szilikon-völgyben telepedett le, a Hewlett-Packard volt, 1938-ban. A Stanford Egyetem két mérnöke, Bill Hewlett és Dave Packard egy garázsban indították cégüket, 1538 dollár tőkével. Az első termékük egy hanggenerátor volt, amit a Walt Disney Studios vett meg, a "Fantasia" című film effektusaihoz.

120. szám - 2014. szeptember 01.

I. világháború

A villámháború tervének fejlődése és alakulása az I. világháború előtt

Egy villámháború emlegetése azzal kecsegtette a háborúba induló férfiakat és hozzátartozóikat, hogy csupán egy rövid, talán heves, ám egyszerű csetepaté lesz az egész, és a rend gyorsan helyreáll…
WILHELM Józef | a szerző cikkei

9

Ha bárkit is az I. világháborúról faggatnánk, hogy mit is tud e témával kapcsolatban mondani, akkor a blitzkrieg, a villámháború fogalma bizonyára nagyon sok esetben szóba kerülne, és ezzel együtt Alfred von Schlieffen neve is. A legtöbben azt is tudnák, hogy a fogalom gyors, váratlan támadást jelent. Talán kevesebben, de még arra is emlékeznének, hogy az ilyen háborúskodás egyfrontos harcot tételez fel. Azonban általában nem tudják, hogy az első világháború előtt kiötlött blitzkrieg sokkal több szempontból alakulva formálódott végleges tervvé, hogy sokkal mélyebb, összetettebb folyamatok hozadékaként született.

Alfred von Schlieffen

 

 

 

A Schlieffen-terv elsődleges célja a hosszantartó és felőrlő háború elkerülése volt. Hogy ennek milyen történelmi előzményei voltak, arra még később visszatérek. A terv kidolgozása közben és ezzel párhuzamosan más célok, háttér-motivációk is kialakultak, amelyek erősítették a blitzkriegbe vetett hitet. Az egyik ilyen cél a háború pszichológiai vonatkozása, pontosabban a tömegek megszólítása volt, azaz annak elérése, hogy megnyerjék az embereket egy háború elindításához. Ez a cél idővel már nem csupán a tömegek megnyeréséről szólt, hanem egyre inkább a harcra való buzdításról, a győzelembe vetett hit biztosításáról, az ellenféllel szembeni fölény gerjesztéséről. Egy villámháború emlegetése azzal kecsegtette a háborúba induló férfiakat és hozzátartozóikat, hogy csupán egy gyors, rövid, talán heves, ám egyszerű csetepaté lesz az egész, egy kis férfias erőfitogtatás, amely nem jár súlyos áldozatokkal, lemondásokkal, hatalmas háborús károkkal, veszteségekkel, hanem ennek ellenkezője lesz várható, hogy a rend gyorsan helyreáll, sőt minden jobb lesz majd, mint előtte. E tökéletes villámháborús terv elhintéséhez elég volt bizonyítékként az 1870/71-es porosz-francia háború gyors lefolyását felidézni, vagy a modern kor fegyvereinek „csodájára” hivatkozni. Persze nem csak a széles tömegek megnyeréséhez használták ütőkártyaként a gyorsaságról = semmiségről feltételezett lélektani hatást, hanem a kételkedni merészelő katonai vezetőket, politikusokat is le lehetett fegyverezni ezzel a magyarázattal, és ezáltal minimálisra csökkenteni a belföldi ellenállást egy eljövendő háborúval kapcsolatban.

Az egységes Német Birodalom újjászületése a XIX. század második felében új politikai viszonyokat eredményezett Európában. Mint már említettem, a villámháború ötlete több kényszerítő tényező ötvöződéséből született. A történelmi háttérhez tartozik az is, hogy a porosz-francia háború nem csak a francia-német ellentéteket süllyesztette mélypontra, hanem újabb lökést adott a még elnyomott európai népeknek ahhoz, hogy az önállóság kivívásáért harcoljanak. A fortyogó Balkánon így került sor egy újabb orosz-török háborúra, amelyben az ott élő szlávok is részt vettek a pánszláv eszmében bízva, ugyanis az oroszokban látták önállóságuk biztosítékát. Az oroszok persze a saját pecsenyéjüket sütögették, így a San Stefanóban megkötött béke nem felelt meg az európai hatalmaknak. Ennek eredményeként új békekonferenciára került sor Berlinben. Az 1878-as berlini konferencia után Oroszország és a Német Császárság viszonya erősen megromlott, míg Franciaország az 1870-es háborúban elveszített Elzász és Lotaringia visszaszerzésére törekedett. Egy katonai konfliktus esetén Németország a kialakuló francia-orosz szövetség következtében két fronton kényszerült volna harcolni, ami rendkívüli módon megnehezítette volna a német győzelmi esélyeket. Oroszország gyors lehengerlésére hatalmas kiterjedése és kimeríthetetlen tartalékai miatt nem látszott remény, így a Schlieffen-terv a francia haderő gyors szétverését, Párizs bevételét és Franciaország megszállását tűzte ki céljául. A blitzkriegnek ugyanis a másik fontos, szinte alig emlegetett célja az ellenfél katonai, politikai, gazdasági izolálása lett volna. Az izoláció pedig a hatalomgyakorlás egyik hatékony módszere. Az izolálás azonban nem csak erre szolgált volna, hanem, hogy megakadályozza a konfliktus kiszélesedését, ugyanis egy gyorsan térdre kényszerített ellenfél látványa annak biztos és lehetséges szövetségeseit visszavonulásra késztetheti, de mindenféleképp a helyzet átgondolására serkenti, ami a támadó számára mindig előnyös.

A villámháború tervének gazdasági vonatkozását sem szabad elfeledni. Tudjuk, hogy az I. világháború előidézéséhez nagyban hozzájárultak az értékesítési piacok és az olcsó nyersanyagok megszerzésére irányuló gazdasági érdekek ütközései, vagyis a gyarmatosítási törekvések. A háborúknak köztudottan gazdasági mozgatórugói vannak. A második ipari forradalom a XX. század elején veszíteni látszott kezdeti lendületéből, főleg Németország gazdasági előnye csökkent érezhetően a korábbi évtizedekhez viszonyítva. Ez a gazdasági lassulás is hozzájárult ahhoz, hogy a háborút, német szemszögből nézve, mielőbb el kellett kezdeni. A villámháború terve e tekintetben is megállta a helyét. Egy rövid háború messzemenően kifizetődőbb egy hosszan tartónál, egy rövid háborúban ugyanis sokkal többen profitálnának, hiszen kevesebb a veszteség, és a gyors győzelem további potyával, azaz nyereséggel kecsegtetne (a legyőzöttektől megszerzett javak által), ez teszi gazdaságosabbá a háborút. Továbbá a gyors háború a háborús kiszámíthatatlanságok veszélyét is minimálisra csökkenti, ami gazdasági megfontolásból ugyanolyan fontos, mint a nyereségesség.

A villámháború katonai szükségszerűségét többnyire minden iskolában tanítják. Ismert tény volt már az I. világháború előtt is, hogy egy hosszan elhúzódó háború esetén a központi hatalmak a bevethető katonák számát, azok felszerelését, ellátását illetően, és gazdasági tekintetben is hátrányban lennének a hatalmas gyarmatokkal rendelkező antanthatalmakkal szemben. Ez a katonai szükségszerűség volt a tervet kidolgozó Alfred von Schlieffen gróf egyik legfőbb motiválója, de a leírtakból is levonható, hogy a gazdasági, pszichológiai, történelmi-politikai érdekek is a blitzkriegbe vetett hitet, az általa megvalósuló célok elérésének egyedüli lehetőségét erősítették. A tervbe vetett hit nem csak a politikai és katonai vezetőkben erősödött, hanem az egyszerű tömegek is elkábultak tőle. Elég ehhez a háború kezdetéről készített képeket megnézni, az akkor írt verseket, leveleket elolvasni, hogy megbizonyosodjon róla a mai ember. 

Nézzük meg, mi is volt e terv koncepciója! A villámháború terve, az elképzelés lényege nagyon egyszerűnek tűnik ugyan, ám nagyon hatékony lett volna, ha megvalósul. A terv aszimmetrikusan osztotta fel a német haderőt. Az Elzászban, a balszárnyon elhelyezkedő kisszámú német katonaság védekezésre rendezkedett volna be, feladatukhoz tartozott, hogy feltartóztassák a betörő franciákat, megakadályozzák Strassburg elestét, és hogy a francia látszatgyőzelem által eltereljék a figyelmet a németek döntő támadási vonaláról. A front középső szakaszán a Saar-vidék fontos bányáinak és gyárainak védelmére egy megerősített védekező haderő állt volna készen. E front alakulatainak kettős szerep jutott volna. Meg kellett akadályozniuk a Saar-vidék elestét, és jelentős számú francia csapatot kellett volna lekötniük, hogy azok ne tudjanak a német támadó ék elleni felvonulásban részt venni. A németek részéről a döntő csapásra a jobbszárnyon került volna sor. Itt a megerősített lovas és gépesített alakulatok sorakoztak fel, ezek gyors, villámsebes előrenyomulásra voltak képesek. E front katonáinak feladata az volt, hogy Belgium elfoglalásával utat nyissanak Franciaország felé. A németek innen délre fordulva, a váratlan támadási irányt kihasználva, Franciaország szíve ellen vonultak volna, és a terv szerint Párizs bekerítésével Franciaország megadását feltételezték. 

A villámháború tervének kiötlése és megvalósítása között hosszú idő telt el, és ennek a ténynek, valamint sok egyéb más tényezőnek a következtében a villámháború meghiúsulása mérhetetlen, világméretű következményekkel járt: egy hosszú, kiszámíthatatlan, iszonyatos háború borzalmai tették még elképesztőbbé az emberi történelmet.

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor