Tudta-e?
Hogy mik a menhirek? Sorba rakott, óriási kõtömbökbõl készült õskori építmények, amelyek az égtájak és utak jelölésére szolgáltak. Nagy-Britanniában, Franciaországban és Szardínián találhatók.

115. szám - 2014. április 01.

Egészségügy

Ájulás, átmeneti eszméletvesztés

Az eszméletvesztés hátterében leginkább az agyi keringés átmeneti zavara áll…
Dr. CELLER Tibor, a Családi Kör Független Hetilap munkatársa

40

Az ájulás (syncope, collapsus) hirtelen kialakuló, átmeneti eszméletvesztés, amely orvosi beavatkozás nélkül, spontán rendeződik. A test elveszti tartási képességét, az illető összeesik. Az eszméletvesztés hátterében az agyi keringés (oxigénellátás) hirtelen csökkenése, illetve átmeneti megszűnése áll. Az agy különösen érzékeny a megfelelő oxigénellátásra, ezért kb. 10 másodpercnyi keringésleállás már eszméletvesztést okoz. Az ájulás időtartama pár pillanattól 12-20 másodpercig. Néha azonban a tudatvesztés lehet hosszabb is, emiatt elkülönítése más tudatvesztéses állapotoktól (pl. szélütés, epilepszia) esetenként bonyolult lehet.

Az ájulás három szakasza

A syncope lezajlásában három szakasz különíthető el. A bevezető szakban a tünetek fokozatosan alakulnak ki: melegség-érzés, verejtékezés, rossz közérzet, szédülés vagy szédelgés, elsápadás, fülzúgás, látási szenzáció (foltok, homályos látás, látótér-beszűkülés). És ami a legfontosabb: a beteg érzi, hogy rosszul lesz! Lefekvéssel az állapot rendeződhet, vagy spontán is megszakadhat itt a folyamat.

Az összeesés pillanatában a látótér elsötétedik, az izomtónus fokozatosan csökken, a beteg előbb csak dülöngél, majd a feje előrebukik és teljes tudat- és izomtónus-vesztés lép fel, a test összecsuklik. A szemek gyakran felfelé fordulnak, ami nem epilepsziás jelenség, hanem a szemizmok elernyedésének a következménye. Az ájulás az esetek legnagyobb százalékában ezzel véget is ér.

Abban a ritka esetben, amikor az agykérget érintő oxigénhiány az agytörzsi területekre is kiterjed, az izomtónus szabályozásában résztvevő centrumok a kérgi gátlás alól felszabadulnak, a végtagokban tónusfokozódás (izomgörcsök), esetleg néhány, általában aszimmetriás rándulás is látható. Ezt a ritkábban előforduló ájulástípust pupillatágulat és bevizelés is kísérheti, sőt a beteg (legtöbbször gyermek) a nyelvét is megharaphatja. A harapási nyom itt azonban a nyelvcsúcson van, és nem oldalt, mint epilepsziában! Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy nem szabad az ilyen ájulásokat összekeverni az epilepsziával. Az egészséges gyermekpopulációban is gyakran találkozhatunk epilepsziához hasonlatos átmeneti EEG-eltérésekkel (EEG = agyi elektromos aktivitás regisztrálása), melyeket helytelenül párhuzamba állítva az ájulás tüneteivel máris egy életre megszülethet a téves epilepszia diagnózis.

Az újulás harmadik szakasza néhány perctől fél óráig is eltarthat. Levertség, hasi diszkomfort-érzés, hányinger jelentkezhet. A beteg – itt is elsősorban a gyerekek – a kimerüléstől el is alhat. Amennyiben az eszméletlen személyt nem fektetik le, vagy a fekvő beteget idő előtt felültetik, vagy felállítják, a collapsus elhúzódóvá válhat, vagy megismétlődhet, ami ismét csak epilepszia gyanúját keltheti az orvosban.

Hogyan éli át az ájulást maga a beteg?

A betegek a syncopés tüneteket különbözőképpen írják le, pl. emlékezetkiesés, testszerte jelentkező zsibbadás, hirtelen elgyengülés, váratlan összeesés stb. A fentiekhez társulhat erős izzadás, hányinger, hányás, sőt mellkasi fájdalom és légszomj is.

Időskorban az ájulást a legtöbbször szédülés előzi meg. Az életkor előrehaladásával egyre több olyan állapot, elváltozás alakul ki, ami szédülést okoz. Idősebb korban gyakori a nyaki verőerek szűkülete miatt jelentkező szédülés. Ezek hátterében gyakorta a gerincoszlop mellett haladó verőereket (arteria vertebralis) komprimáló, összenyomó, a verőér csontcsatornáját beszűkítő spondylarthrosisos („kopásos, eldeformálódott”) csigolyanyúlványok állhatnak, de előfordul, hogy erős szédülést, illetve ájulást okozhat a nyaki gerinc hirtelen mozgása, egy hirtelen fejmozdulat (elsősorban felfelé tekintés) is. A verőérre gyakorolt nyomás ilyenkor időszakos vérellátási zavart okoz az agyban.

Fontos tudni, hogy a szédülés nem betegség, hanem tünet, figyelmeztető jel. A szédülés mellett hasonló, ájulásmegelőző tünet a betegek részéről még az ájulásérzés, a „lebegés”, a bizonytalanságérzés. Az orvosnak minden esetben tisztáznia kell, hogy a beteg tényleg elveszítette-e az eszméleté, vagy csak „úgy érezte”. A tünetek felderítésében, illetve az okok tisztázásában sokat segít a környezet, azok a személyek, akik látták az eseményt. 

Mennyire vegyük komolyan?

A syncope prognózisa, kórjóslata a kiváltó októl függ, azonban az esetek legalább harmadában a kiváltó ok ismeretlen marad. Az ájulás jelentkezhet csupán egy alkalommal, más esetekben azonban visszatérő, ismétlődő rohamok formájában fordul elő.

Komoly kimenetelre számíthatunk ismert szívbetegség (tágulásos szívizom-elfajulás, szívelégtelenség, koszorúér-betegség) esetén, nagyobb megterhelésre jelentkező syncope (szívizom-megvastagodással járó szívizom-gyengeség ) esetén, amikor az ájulás okozta összecsuklás nagyobb traumát okoz (pl. csonttörés, agyrázkódás stb.), illetve az olyan eseteket is komolyan kell venni, amikor az ember családjában már előfordult hirtelen halál. Ezekben az esetekben az orvosnak a beteget megfigyelésre, illetve kivizsgálásra haladéktalanul belgyógyászati (kardiológiai) osztályra kell utalnia.

„Veszélytelen” kimenetelre lehet számítani, amikor az ájulás a fent említett kardiális elváltozások, EKG-eltérés nélkül jelentkezik, vagyis nem szíveredetű collapsusról lehet szó. Ilyenkor legtöbb esetben ún. reflex-túlérzékenység áll fenn. Ide tartozik az ún. vasovagalis syncope, ami gyakorlatilag a vérnyomás-reguláció zavara. Lényege a hirtelen kialakuló vérnyomás csökkenés, legtöbbször kórosan alacsony szívfrekvenciával, azaz bradycardiával (kevesebb, mint 50 szívösszehúzódás percenként). Kiválthatja hosszú állás (pl. kórusban, temetésen), hirtelen testhelyzetváltozás (fekvő helyzetből történő hirtelen felállás), hirtelen, váratlanul fellépő fájdalom, de akár kellemetlen hanginger, íz, kellemetlen/sokkoló látvány is.

Ritkán előfordul ún. carotis sinus túlérzékenység is, ami a nyak elülső-oldalsó részén a fő nyaki verőér (arteria caroticus) elágazásánál elhelyezkedő „receptorsziget” túlérzékenysége az őt érő mechanikai ingerekre: mint pl. hirtelen fejfordítás, magas nyomás az érfalon belül, túl szűk nyakkendő, fojtogatás (akár „játékból” is) stb. Ilyenkor leeshet a vérnyomás és/vagy nagyon komoly szívritmus-zavarok is felléphetnek.

Továbbá létezik az ún. szituációs syncope is, amikor pl. vizelés, székelés, köhögés, nevetés, nyelés közben, vagy közvetlenül utána jelentkezhet ájulás. Ennek a furcsa jelenségnek a hátterében összetett idegrendszeri mechanizmus, működési rendellenesség, túlérzékeny autonóm idegrendszer állhat.

Bő étkezés, alkoholfogyasztás után ugyancsak előfordulhat ájulás (ún. postprandialis syncope), amit ilyenkor a kitágult hasi erek okoznak azáltal, hogy átmenetileg „elvonják” az agytól a szükséges vérmennyiséget.

Kánikulában különösen legyünk óvatosak! A felsorolt gyakori és ritka kórokok mellett ájulást okozhat minden olyan gyógyszer is, amely vérnyomás-csökkenéshez (hipotóniához) vezet, de ne feledkezzünk meg a folyadékvesztésről sem, mint pl. hasmenés vagy hányás esetén, nyári kánikulában előforduló erős izzadás során, amikor mindeközben nem megfelelő a folyadék- és ásványi anyag-pótlás. Tetézheti a bajt, ha valaki kánikulában nem csökkenti le az addig szokásos vízhajtó-adagját. A forróság egyébként önmagában is értágító hatással bír, vagyis hőség hatására kisebb-nagyobb mértékben csökken a vérnyomás, tehát érdemes a kezelőorvossal megbeszélni az addig szedett vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának esetleges korrigálását. A túlmelegedés miatt fellépő hőguta hátterében szintén a vérnyomás hitelen leesése áll.

Hogyan kerülhetjük el az ájulást?     

Ha valaki a korábban említet ájulást megelőző tüneteket észleli magán, a legjobb, ha azonnal leül, lefekszik, vagy bizonyos manővereket végez (pl. lábak keresztbe tétele, a vádlik „megtornáztatása”) , így az eszméletvesztés sok esetben megelőzhető. Mindezek a tevékenységek elősegítik a vénás visszaáramlást a szívbe, illetve a vérpálya feltöltését, megelőzve ezzel a vérnyomásesés kialakulását.

Szívbetegek kerüljék a nagyobb fizikai megterhelést, szédülős betegek a hirtelen testhelyzet változtatást (pl. felugrani az ágyról).

Mindenkinek ajánlatos odafigyelni, hogy minden nap elegendő folyadékot fogyasszon. Erős izzadás, hányás, hasmenés alkalmával a víz nem elegendő az elveszett folyadék pótlására, hanem az ásványi anyagok pótlásáról is gondoskodni kell (pl. gázmentes ásványvíz formájában).

Lehetőleg ne viseljünk szoros ruhát, harisnyát, túl szorosra kötött nyakkendőt. Minél kevesebben tartózkodjunk a tűző napon, és kánikulában kerüljük a zárt ruházatot.

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor