- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- ...hogy az emberi testben keringő vér körülbelül egy perc alatt tesz meg egy teljes kört?
206. szám - 2021. november
A gyógyítás története – 6. részPedaniosz Dioszkoridész - a gyógyszerészet úttörőjePedaniosz Dioszkoridész (latinul: Pedanius Dioscurides, Anazarba, Kilíkia, Kr. u. 40 körül – Kr. u. 90 körül) görög katonaorvos és szakíró. Dioszkoridész az ókor egyik leghíresebb orvosa volt, akit A gyógyító anyagokról című munkája által a gyógyszerészet úttörőjének tartanak.
|
5
|
A cikksorozat első része itt olvasható A cikksorozat második része itt olvasható A cikksorozat harmadik része itt olvasható A cikksorozat negyedik része itt olvasható A cikksorozat ötödik része itt olvasható Dioszkoridész személyéről és életéről keveset tudunk (latinul a neve Pedanius Dioscurides Anazarbeus). Erre csak utalások találhatók A materia medica, A gyógyító anyagokról szóló értekezésének előszavában. Valószínűleg Tarsosban, a Római Birodalom botanikai-farmakológiai (gyógyszerészeti) kutatásának legfontosabb központjában képezték ki. Pedaniosz Dioszkoridész katonaorvosként sokat utazott. Tábori életet élt és a harctereken szerzett gyakorlati tapasztalatát írásokban is összefoglalta. Ezek közül a legismertebb Peri hülész iatrikész címen vált közkedveltté, és latinul De materia medica cím alatt vonult be a gyógyászat hosszú múltjába. Műveit, írásait csak későbbi átiratgyűjteményekből ismerjük, ezért orvosi tevékenységének valódi ideje nem határolható be pontosan. Kisebb valószínűséggel Claudius (41–54), de inkább Nero (54–68) római császár uralkodási ideje jöhet szóba. A későbbi korokban legjobban ismert munkája a Peri hülész iatrikész című lexikális jegyzék Kr. u 60–64 körül íródhatott. Pedaniosz Dioszkoridész A gyógyító anyagokról című munkáját Tarsosi Areiosznak (orvosnak vagy a térség konzuljának) szentelte. Ez a mű körülbelül 1000 gyógyszerkészítményt ír le. Ebből 813 növényi, 101 állati és 102 ásványi eredetű gyógyszer. A mű 4740 gyógyászati alkalmazást kínál föl. A Peri hülész iatrikész vagy De materia medica öt fejezetre, részre (könyvre) oszlik. Ezek: 1. Aromás gyógynövények vagy fűszerek, olajok, kenőcsök (beleértve a különböző növényi nedveket, mézgákat, gyantákat, a fák és cserjék gyümölcseit). 2. Állatok, állati testrészek, állati termékek (beleértve a mézet, tejet és zsírt), valamint gabona, cserepes fűszernövények, zöldségek és csípős fűszernövények. (Ebben a könyvben többek között a következő állatok gyógyhatását mutatja be: tengeri sün, csikóhal, bíborcsiga, skorpió, víziló heréje, friss halból főzött húsleves, ágyi poloska, rókatüdő, szamármáj stb.) 3. Gyökerek, gyümölcslevek, gyógynövények és magvak, amelyeket étrendszerűen, de a gyógyászatban is felhasználnak. 4. Az előző könyvekben nem említett gyökerek, gyógynövények, szivacsok és gombák. 5. Borfajták, ásványok és más szervetlen anyagok, mint például ércek, kövek és földek gyógyhatása és használata. Ellentétben a korábban megszokott, a teljes gyógyászati anyagot ábécé sorrendben vagy külső jellemzők szerinti felsorolás alkalmazásával való rendszerezést, Dioszkoridész először alkalmazta az egyes gyógyszerek gyógyászati hatékonyságának, vagyis farmakológiai hatásának megfelelő felsorolást. A különböző szerek leírásakor arra is kitért, hogy az adott anyag alkalmazható-e állatok gyógyításánál is, vagy nem orvosi, hanem mindenekelőtt háztartási, kozmetikai cikként. A későbbi korok úgynevezett füveskönyvei egészen a kora újkorig sokszor Pedaniosz Dioszkoridész növényleírási módszere alapján íródtak. Ezek: a növény neve és névváltozatai, az eredete, a botanikai leírása, a gyógyászati tulajdonságai. Dioszkoridész leírásai tartalmazták a betakarítás, előkészítés és felhasználás idejét, módját, néha tárolási információkat, valamint lehetséges gyógyszerhamisítványok lehetőségét is. Dioszkoridész műve számtalan, folyamatosan új adaptációban, parafrázisban és fordításban (latin, szír, arab, angol, héber, török stb.) látott napvilágot. A nyugati és keleti gyógyszerészet, botanika mérvadó műveként a közelmúltig nagy tiszteletnek örvendett. A gyógyszertudomány egyik legbefolyásosabb művének tekinthető az orvostudomány és a gyógyszerészet történetében. A szerves kémia 19. századi térnyerése azonban kiszorította használatát a gyógynövénytermesztés, gyógyszergyártás mindennapi gyakorlatából. A gyógyító anyagokról című munka egyedülálló értéke abban áll, hogy a görög és latin növénynevek mellett Dioszkoridész az általa ismert más nyelvű neveket is megadta. Így például egyiptomi, pun, szír, kelta és dák gyógynövény neveket tartalmaz. Ezért lingvisztikai szempontból is fontos forrás, és különösen az egyébként írásbeliséggel nem rendelkező dákok esetében érdekes. A Peri hülész iatrikész a legismertebb ókori gyógynövénygyűjtemény, herbárium. Végleges alakját a 3. században nyerte el, amikor ábécérendű növénylexikont készítettek belőle. Szakterminológiai szempontból Dioszkoridész munkája fontos alapja volt a különböző füveskönyveknek egészen a 16./17. századig. A botanikai terminológiája csak Carl von Linné 18. századi botanikai szakkifejezéseinek elterjedésével halványult el.
|
Kapcsolódó cikkek
- A pápa katonái
- Aulus Cornelius Celsus – az orvosok Cicerója
- A felvilágosodás kori orvostudomány
- A barokk kori orvoslás fejlődése
- Az érelmeszesedésről
- Gyógyszerallergia
- Vashiányos vérszegénység
- A kora újkor orvostudományi szemléletváltása
- CT-diagnosztika
- Gyógyászati szemléletváltás a kora újkor kezdetén
- A gyógyító sámánok
- Az ultrahang klinikai alkalmazása
- A vénás elégtelenségről
- A hagyományos kínai gyógyászat
- Az onkológiai páciensek aneszteziológiai vonatkozásai
- Az indiai gyógyászat
- Vezetés kánikulában
- Az artériás hipertónia kezelése az elsődleges egészségügyi ellátás szintjén
- A nagy vitamin átverés
- A cukorbetegségről
- Égési sérülések
- Állatok a tudományban
- A Down-szindrómáról
- A pajzsmirigy működési rendellenességeiről
- Regionális anesztézia
- Táplálkozási szokások és rendellenességek
- A tüdőgyulladásról
- A középkori arab gyógyászat
- Mentsük meg az antibiotikumokat, hogy azok megmenthessenek minket!
- Az érvágás hagyománya a középkorban
- Ajakduzzasztás
- Beteggyár – Monetáris az egészségügy
- A vérszegénységről
- A kolostorok füvészkertjei és ispotályai
- Az alvási rendellenességekről
- A kolostori gyógyítás fegyelem, étkezés és böjt segítségével
- A korai felismerés életet ment
- A középkori gyógyítás különböző módszerei
- Alvás kicsit másként
- Az “időutazók” betegségéről
- Rovarcsípés – kullancsok
- Lélegezni és élni...
- Amikor kimerülnek a tartalékok...
- Társadalmi vállalkozások egészségügyi szemszögből
- A D-vitamin jelentősége és meghatározása
- A derékfájdalom és a műtét nélküli gerinc dekompresszió
- Méhnyakrák - figyelemmel megelőzhető
- Szív – megelőzés, betegség és az újraélesztés
- Párhuzamosan létező ókori görög orvosi iskolák
- Hippokratész esküje
- Mozgáshiány - vérrögképződés
- Az Egészségügyi Világszervezet szerepe a koronavírus megfékezésében
- Hippokratész orvosi felfogása
- A teurgia
- A szűrővizsgálatok fontossága
- Az ülő foglalkozással kapcsolatos nyakfájdalom
- A csontsűrűség feltárja az oszteoporózis első jeleit
- A mélység rejtette kaland
- Vigyázat – napsütés!
- Mit érdemes tudni a sérvekről?
- A sport hatása egészségünkre
- Alvásfekmérés a Vajdaságban élő magyarok között
- Mire utal a pulzusszám?
- Ételmérgezések, bélfertőzések
- A napszúrás akár életveszélyes is lehet
- Kerpel-Fronius Ödön, „a csecsemők megmentője”
- Tanácsok szívbetegeknek kánikula idejére
- A foglalkoztatás, mint terápia szerepe az ember életében
- A mellkaskimeneti tünetegyüttes
- Örök dilemma – mikor szedjünk antibiotikumot?
- A tejcukor-érzékenység (laktózintolerancia)
- Ideje rendet tenni a tények és tévhitek között!
- A Korányiak - egy igazi orvosdinasztia
- A fekélybetegség
- A bölcsességfogakról
- Nyári fertőzések
- Iskoláskorú gyermekek kognitív fejlődésének és fejlesztésének egészségpszichológiai vonatkozásai
- Hiperoxia okozta hatások az agyi artériák működésére
- Egészségnevelési programok vizsgálata
- Az alvás higiénájának és minőségének felmérése az egyetemista populációban
- Tények és tévhitek a kemoterápiáról
- Az orrvérzésről
- A pikkelysömör
- Szénanátha
- Agyi érkatasztrófák
- Tudnivalók a tüdőgyulladásról
- A nyelőcsőbe való savas visszafolyás
- Ne sózzuk el az egészségünket!
- Gyermekkori elhízás
- A rettegett lázgörcs
- A fogfájásról
- A daganatokról
- Az állati eredetű élelmiszerektől való tartózkodás
- A diabétesz szövődményei
- Humán papilloma vírus okozta fertőzések
- Lézersebészet
- A felnőtté válás lépcsőfokait jelző fizikai változások
- Az év praxisa
- Válaszd a tudatos életet
- Zsibbadás – mennyire kell komolyan venni?
- Veszélyes a kevés folyadékfogyasztás
- Nyolcvanmilliárd pár evőpálcika fogy évente Kínában
- A rendszeres, mérsékelt kávéfogyasztók koszorúerei tisztábbak
- A rendszeres alvás a tanulás kulcsa
- A futás egészséges, de a túl sok árthat!
- Társfüggőség
- Álljanak fel!
- Tényleg veszélyes a tetoválás?
- A fülzúgásról
- Nyári testhűsítés megfázás nélkül
- Ásványok gyógyhatása
- Enyhe bőrpírtól az életveszélyes gégevizenyőig
- Visszeresség, vénagyulladás és varixruptúra
- Ájulás, átmeneti eszméletvesztés
- A zöld tea testsúlycsökkentő hatásának feltárása
- Vérnyomásszabályozó gyógynövények
- Éjszakai evés és álmatlanság
- A mindennapi testnevelés
- A gerincsérülések veszélyei
- A szédülés - Forog körülöttünk a világ vagy bizonytalan a járásunk?
- Nyaki verőérszűkületek
- Az ételallergia
- Legyek és betegségek
- A dohányzás káros hatásai és a leszokás fontossága
- A csontok betegségei
- Candida fertőzés
- Betegségeket okozó mikroszkopikus gombák
- Olvasóink ajánlata