Tudta-e?
...hogy a hazánkban és Európában honos denevér senkinek sem szívja ki a vérét, és nem kapaszkodik bele a hajába sem. A denevérek egyetlen vérszívó faja délamerikában él, tehenek vérét szívja és nem okoz halálos sebet. A hiedelem középkori, amikor is a bőregérről úgy gondolták, hogy az ördöggel paktál ezért sok helyen írtották sőt fákra szögezték őket.

12. szám - 2007. augusztus 20.

Augusztus 20. az egyik legősibb magyar ünnep, Szent István király ünnepének napja. A keresztény magyar államalapítás, a magyar állam fenállásának emléknapja

Szent István uralkodása (1001-1038)

István király történeti képe szinte századról századra változott, de nagysága máig belerögződött az egymást váltó nemzedékek tudatába. Legendák, történeti és irodalmi alkotások egész sora örökítette meg emlékét, legjobban mégis műve, A magyar államiság.
URI Ferenc

A magyarok megtérésük előtt is jól ismerték a kereszténységet. A honfoglalás előtt is gyakran érintkeztek keresztény népekkel, új hazájukban pedig a behódolt lakosok jórészt már keresztények voltak. A térítők munkáját ezenfelül az is megkönnyítette, hogy maga Géza fejedelem és az előkelők közül is sokan jó példával jártak elöl. Géza felesége, Sarolt, a Konstantinápolyban megkeresztelkedett erdélyi vezérnek, Gyulának leánya, már a kereszténységben nevelkedett és hathatósan segítette a térítőket.

Régi egyházi hagyomány Gézának tulajdonítja az esztergomi vár építését. Esztergomban - más pontján, mint fennmaradt palotatöredék - született Géza fia. A hagyomány szerint Szent Adalbert prágai püspök rövid itttartózkodása idején, keresztelte meg Gézát és fiát Vajkot, aki a keresztségben István nevet nyert.




István király születése. A legenda szerint Szent István vértanú jövendölte meg Saroltnak fia születését, s az anya tőle veszi át a koronát is































Az első keresztények, közöttük a fejedelem is, a hitben gyengék voltak ugyan, de jószándékukkal és törekvésükkel mégiscsak ők készítették elő a talajt Géza nagy fiának, Istvánnak áldásos munkálkodásához.

István trónralépése után nagy erővel és még nagyobb lelki buzgósággal karolta fel a térítés munkáját. Nagy számmal akadtak segítőtársai is. Feleségével, a szomszédos bajor herceg leányával, Gizellával, sok német úr, lovag és egyházi férfiú költözött az országba, akik Istvánnak és az új állami rendnek hűséges támaszai voltak. Maga István mindenben jó példával járt elöl. Erőskezű, parancsolni és kormányozni tudó uralkodó volt és arra is ráért, hogy az országot járva, személyesen is végezze a térítés nehéz munkáját.

Tehát, István király győzelemre juttatta a kereszténység nyugati, római formáját. A kereszténység felvételének az egyház megszervezésének abban az időben haladó jelentősége volt. Az egyház tevékenységét István király az állam szolgálatába állította. Az országban szervezett mintegy tíz püspökséget (köztük volt Délvidéken a Bácsi püspökség is), alapíthatott kolostorokat is. Akkor csak a papok tudtak írni-olvasni, képzettebb elemeik terjesztették az írásos és orvosi műveltséget.

A kor szelleme szerint intézkedéseinek erejét és maradandóságát azzal is növelni akarta, hogy azokhoz megszerezte a pápa szentesítését. Országa tekintélyének emelése érdekében pedig koronát és királyi címet is kért a pápától, aki azután mindent megadott az apostoli munkát végző fejedelemnek.

A hagyomány szerint István követének, Asztrik apátnak Rómába utazása idején II. Szilveszter pápa a lengyel herceg koronát kérő követségét várta. Asztrik megérkezése előtt való éjjelén azonban álmában angyali figyelmeztetést kapott, hogy a lengyel hercegnek szánt koronát amaz ismeretlen nép követének adja, aki másnap fog eléje járulni. Így kapta meg István II. Szilveszter pápától a mai szent korona felső részét, amellyel azután 1001. augusztus 15-én Esztergomban megkoronázták. A koronázással Magyarország, az európai elismert országok sorába lépett. István király több európai állammal diplomáciai kapcsolatokat hozott létre. A korábban megalakult bencés monostorokat a király gazdagon megajándékozta és különösen azokat a templomokat, amelyeket ő alapított, arany és ezüst kelyhekkel látta el.



A szent korona

























A X-XI. századi magyar falvak is lélekszámát sejteti az a királyi előírás, hogy tíz falu építsen egy templomot. Hiszen a király kényszerítette a falvak apraját-nagyját - kivéve a tűzőrzőket -, hogy vasárnap és ünnepnapokon templomba járjanak, böjtölést és a keresztényies viselkedést szigorú törvényekkel szabályozta. A templomoknak ruhákkal való ellátását Gizella királynő intézte. Udvarhölgyeivel együtt fáradhatatlanul szőtte, hímezte a szebbnél-szebb miseruhákat és oltárterítőket. E drága kincsek közül napjainkig fennmaradt az a fényes aranyszálakkal átszőtt palást, amelyet trónralépő királyaink ősi szokás szerint koronázásuk alkalmával magukra öltöttek.

Ekkor már nem csak a szláv alattvalók kerültek függőségbe, hanem a szabad magyarok is, a nemzetségek egyszerű tagjai. Fokozatosan a fegyveres szabad magyarok közül kivált a fejedelem és a törzsfőnök kísérete. Később a király oldalán idegen (jobbára német) lovagok is állottak, akik szolgálatukkal feudális földtulajdont szereztek maguknak, ahol hamarosan elmagyarosodtak. Megjelent tehát a vagyonos, uralkodó osztály rétege.





A király csak a korabeli reakció elleni harcban tudta befejezni az államalapítás művét. Példamutató következtetéssel számolt le István király a haladás ellenfeleivel, mert akkor csak a kereszténység biztosította a Kárpát-medencében a magyarság megmaradását. Harca nem volt könnyű: a részben pogány ideológiára, részben bizánci kereszténységre támaszkodó lázadók, akik jelentős vidékeket tartottak kezükben. István még koronázás előtt leverte a fellázadó Koppányt, Somogyország urát. István király alávetette a keleti területeken uralkodó Gyulát, s Erdélyben is kiterjesztette a megyeszervezetet. Leszámolt a király a Temes-vidéken uralkodó Ajtonnyal is. István király ezzel az Árpád-nemzetség hatalmát az egész országra kiterjesztette.

A felkelések leverése és a belső nyugalom helyreállása után többé senki sem akadályozhatta meg István királyságának berendezését. A nyugati uralkodók példájára ő is udvari és országos méltóságokat szervezett, azokat előkelő magyarjaira ruházta, akik aztán segítőtársai voltak az ország kormányzásában. Magas rangú egyháziakból és világi urakból álló királyi tanács is van mellette, de úgy ennek, mint az országos méltóságok viselőinek, nevezetesen a nádorispánnak s az udvarbírónak csak tanácsadó szerepük volt. A legfőbb hatalom: a bírói, törvényhozói és katonai hatalom megosztatlanul a király kezében volt. Évenként Székesfehérvárt törvénynapokat tartott, amikor meghallgatta minden nemes ügyes-bajos dolgát és személyesen szolgáltatott igazságot.




István király volt az első jogalkotónk. Az egyszerű nép, a papságnak egyházi tizedet kellett hogy adjon. Az összes törvényei két könyvet alkottak. Az új állami és egyházi rend jogi megalapozása és kialakuló feudális társadalom védelmezése volt a célja. (A büntetéseket ötös számrendszerben alkalmazták: 5, 10 tinó stb.)

Honvédelmi, közigazgatási tekintetben a vármegyerendszer megalkotása volt István király legjelentősebb intézkedése. A megyék élén királyi tisztviselő, az ispánok állottak, akik beszedték a szolgáló nép adóját, peres ügyekben ítélkeztek és a király parancsára hadba szállottak a várkatonasággal, melynek tisztjei (hadnagyai stb.) a várjobbágyok voltak.


Szent István legyőzi a pogányságot






























Kezdetben, az országban - bizánci arany, azután arab ezüstpénzek szerepeltek. Később már az államalapítással megkezdődött a magyar pénzverés. István király idejében a magyar ezüstpénz forgalmi pénz lett, hosszú ideig. (Regia Civitas szövegű felirattal.)



A magyar ezüstpénz










István király nemcsak mint országrendező, hanem mint hadértő vezér is tiszteletet szerzett a nevének. Keleten a besenyők, északon a lengyelek, nyugaton pedig II. Konrád német-római császár támadását 1030-ban szerencsésen visszaverte és az ország területét a Lajtától a Fischáig terjedő vidékkel gyarapította, elfoglalva Bécs városát is!
István király kitartó munkálkodása eredményének megőrzését fiától, Imrétől várta, akit nagy gonddal készített elő az uralkodásra. A szelídlelkű herceg azonban fiatalon elhunyt.

Ezen után zavarok támadtak a trónöröklés körül. István király súlyos problémát hagyott hátra, amely okot, ürügyet adott külső és belső ellentétek szítására. A királyi trón öröklését az első századokban még nem szabályozták, a szokásjog ellentétes gyakorlatot engedő elven a tényleges erőviszonyoknak megfelelően váltották egymást.

A hagyomány szerint a király ellen is összeesküdtek, az orgyilkos azonban a király ágya mellett a nagy rettegésben elejtette kardját és a felriadt királynak töredelmesen megvallotta bűnét. A meghiúsult merényletet csak kevéssel élte túl István. 1038. augusztus 15-én hunyt el.

István király 40 éves uralkodása alatt a nagyszerű tervet, amely örökségképpen maradt rá atyjától, teljesen megvalósította. Megszervezte a magyar keresztény egyházat, megalapozta a független magyar királyságot és földhöz kötötte, békés életre szorította a harcban nevelkedett népet. Bár szigorú rendet tartott a nemzet mégis szeretettel és tisztelettel vette körül nemes alakját. Apostoli érdemeiért az egyház jámbor életű fiával, Imrével együtt a szentek sorába iktatta.

István király történeti képe szinte századról századra változott, de nagysága máig belerögződött az egymást váltó nemzedékek tudatába. Legendák, történeti és irodalmi alkotások egész sora örökítette meg emlékét, legjobban mégis műve, A magyar államiság. Mint minden nagy történeti személyiség, István is a társadalmi szükségleteit ismerte fel, azok kielégítésén fáradozott. Nagy része van abban, hogy népünk nem osztotta a hunok és avarok sorsát, hanem megmaradt, már ezer éve a Karpát-medencében.

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor