Két bronzkori rovás

A zárójelben lévő írásom 2015-ben került közzétételre,1 ez is (a ma már nem teljesen helytálló) Csallány Dezső és Vékony Gábor írásaiból szerzett ismeretek alapján íródott. Azóta Bakay Kornél és mások írásai rávezettek, hogy az ómagyar írást elődeink Keleti tartózkodási helyein kell keresni! Eredményt végül is SZ. A. Pletnyeva (1981, 49. kép) „türk jelei” alapján értem el, melyek hangértékét magyarnak tekintve igazolódott, hogy az I. L. Kizlaszov (Kaukázustól a Don-menti Majakig, a dél-Turáni-alföldtől az alsó-Jenyiszejig, Isszikig) összegyűjtött „Eurázsiai szteppék írásai”, bizony magyarul szólnak hozzánk. (A https://www.magyarostortenet.gportal.hu Honlapon eddig több mint hetven magyar rovásfeliratot ismertettem.) Fokozatosan sikerült is összeállítani (meghagyva az orosz Kubán-, Don-, Majak- és közép-ázsiai területi besorolást) az ómagyar rovásjeleket, az egységes jelölést és az írás szabályait.

Nemrég, a Kr. e. 6–5. századinak tartott szkíta–szaka(jász) rovásfeliratot is ezekkel az ómagyar rovásjegyekkel és szabályokkal javítottam írtam át, amelyekkel a (6–10. századi) kelet-európai és közép-ázsiai magyar nyelvű feliratokat olvastam. (Isszik rovásfelirata Delibeli 2024, Fókusz 240. sz.) Most is felmerül, hogy a hasonló korú Kárpát-medencei balta korábbi: „Fénylek, vágsz ezzel, sírig szolgád” olvasatát indokolt-e javítani és megvizsgálni, vajon ez a felirat is olvasható-e mindkét irányból?

A teljes cikk itt olvasható