Tudta-e?
hogy noha a világon mintegy 30000 emberi fogyasztásra alkalmas növényfaj létezik, a világ élelmiszereinek 90 százaléka mindössze 20 fajtából készül?

123. szám - 2014. december 01.

Sába királynőjének legendája

Valóban Makedától és Salamontól ered az etióp császári család?
Dr. CELLER Tibor, a Családi Kör Független Hetilap munkatársa

11

Kanadai régészek 2001-ben megtalálták a legendás Sába nevű ország királynőjének, Makedának a templomát. A feltárást vezető régész szerint a 3000 éves szent hely felfedezése tudományos szempontból egyenértékű a pompeji romok, vagy Trója feltárásával. Az iszlám előtti hitvilág holdistene, Ilumkuh tiszteletére emelt monumentális, kör alakú templom teljesen egyedülálló építmény. A szentély megismerése választ adhat számos kérdésre, amely a misztikus és rejtélyes, gyönyörű és bölcs Makeda királynő alakját övezi. A történet viszont az említett ásatások előtt fél évszázaddal, 1951-ben kezdődött. Akkor amerikai kutatók eredtek a Holdisten templomának nyomába, csakhogy öt hónapi ásatás után munkájukat hirtelen abba kellett hagyni. A politikai helyzet feszültté vált Jemenben, s az arabok a nyugati embereket életveszélyesen megfenyegették. Az amerikaiaknak menekülniük kellett. Az általuk feltárt romokat pedig újra belepte a homok.

Sába – a legendák földje

Sába egy ókori délarab állam volt, mely megközelítőleg a mai Jemen területén feküdt. Jelentős gazdasági és kulturális vívmányai mellett az idők folyamán domináns szerepre tett szert a környező államok (Hadramaut, Máin és Katabán) között.

Sábáról, ahogy a délarab vidék egészének történetéről meglehetősen kevés forrásunk van. A későbbi arab történetírók alig tudtak valamit a hajdani gazdag államokról, de még a kortárs ókori szerzők sem ismerték igazán az elszigetelt, de mesésen gazdagnak sejtett jemeni vidéket. A ránk maradt feliratos anyag mennyisége meglehetősen csekély. A zavaros politikai helyzet és iszlám vallási fanatikusok miatt a régészeti kutatások is jelentős nehézségekkel szembesültek.

A szábeusok voltak a térség első államalkotó népe. A Nadzsrántól délre elhelyezkedő eredeti, városállami jellegű hazájuk körülbelül Kr. e. 750-től kezdve tekinthető szervezett, kiterjedt államnak. Az első időszakban az Almaka isten templomának romjairól nevezetes Szirváh volt Sába fővárosa, majd a későbbiekben az uralkodó Maribba tette át székhelyét. Maribban készült el a délarab civilizáció legnagyobb vívmánya, a Szadd Marib, azaz a maribi gát. Körülbelül a Kr. e. a 7. század közepén készült el. A Vádí Dzana vízgyűjtője 577,5 méter hosszú, fala 15 méter széles – a számos délarab duzzasztógát legnagyobbika. A szábeusoknak emellett vízvezetékeket, csatornákat, kövezett utakat köszönhetett a térség.

A sábai birodalom élénk tengeri kereskedelmet folytatott a térség államaival, majd idővel kereskedő-telepeket (kikötőket) alapítottak a Vörös-tenger nyugati partján. Ezek az ideiglenes települések idővel népes állandó kolóniákká lettek, majd Sába hanyatlásával önálló városállamok jöttek létre. A mai Etiópia népességének egy része sábai eredetű, amit igazol az is, hogy mind az amhara, mind a tigréi nyelv a sémi nyelvcsaládba tartozik.

Sába hatalmának végül a déli eredetű himjariták vetettek véget Kr. e. 115-ben. Sába királynő országa, a Boldog Arábia tehát már régen a múlté. Az Arab-félszigeten kóborló törzseket Mohamed és az iszlám vasmarka egy hatalmas birodalomba tömörítette, és az ezt megelőző korok és birodalmak története fokozatosan kipárolgott az emberek emlékezetéből, hogy csak legendák és ősi romvárosok, valamint az arab kultúra iszlámizált hagyományainak formájában maradjon fenn.           

Legendás gazdagság

A sábaiak gazdagsága valóban elképzelhetetlenül nagy volt: „Ez a nép nem csupán a szomszédos törzseket múlja felül gazdagságával és pazarló életmódjával, de minden más népet is. Számtalan arany és ezüst ivóedényük van, mind csupa finom ötvösmunka; gondosan díszített, ezüstlábakon álló edényeik és más háztartási eszközeik párját ritkítóan értékesek; termeiket oszlopok tömege tartja: ezek az oszlopok részben aranyozottak, az oszlopfőket pedig ezüstfigurák díszítik. Házaik mennyezetét és az ajtókat pajzs alakú bemélyedésekkel részekre osztják, ezeket bearanyozzák vagy drágakövekkel dísztik: hasonlóképpen a házak többi berendezése is bámulatra méltóan értékes, mivel részben ezüstből, és aranyból részben elefántcsontból és a legértékesebb drágakövekből készültek. A sábaiak örömüket lelik ebben a pompában, mivel azt hiszik, a földi gazdagság az istenek kitüntető adománya, és őket dicséri, ha ezt másoknak is megmutatják.” Diodórosz írja mindezt, az Kr. e. 1. században élt görög történetíró, aki szerint mindez maga volt a paradicsom.

A sábaiak olyasmivel kereskedtek, amire az egész akkori világnak nagy szüksége volt: karavánjaik tömjént és mirhát szállítottak messzi tájakra. A tömjén használata akkoriban szerte a világon általános volt; éjjel-nappal füstöltek vele templomokban és magánházakban egyaránt: áldozat bemutatásakor és ünnepségeken csakúgy, mint amikor az uralkodónak akartak hódolni. A mirhát a holtak bebalzsamozásához és a szépségápoláshoz használták. Ezenkívül a tömjén és a mirha az arany mellett az uralkodóknak szánt ajándékok között is fontos szerepet töltött be. Nem csoda tehát, hogy a sábaiak ilyen óriási gazdagságot halmoztak fel. Tömjén és mirha csak náluk és a szemben fekvő afrikai partokon termett, ez a vidék viszont kereskedelmi szempontból szilárdan a kezükben volt. Az ottani tömjént és mirhát felvásárolták, majd a sajátjukkal együtt Egyiptomba, Föníciába és Szíriába szállították eladásra. Ezenkívül az Indiából és Etiópiából származó különféle selyemszövetekkel, értékes fűszerekkel és elefántcsonttal a sábaiak közvetítő kereskedelmet is folytattak. Ezek az áruk hajón érkeztek a dél-arábiai kikötőkbe, ahol karavánok vették át őket, és az ősi tömjénúton az említett országokba szállították.

Makeda jeruzsálemi utazása

Az Ószövetség (Királyok könyve) egyik közismert eseménye, amikor Sába királynője Makeda, (arabul Bilkisz) Jeruzsálembe utazik, hogy ott tiszteletét tegye a bölcs Salamon király előtt. Ezt a hivatalos látogatást a Biblia tette ismertté: „És bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, amelyek hoznak vala fűszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket. Boldog Arábia – így nevezték szomszédjai Sábát az ókorban – királynője adta a királynak száz és húsz talentum aranyat, majd így szólt hozzá: mind igaz, amit az én földemen halottam volt a te dolgaid felől és a te bölcsességedről. De én hinni sem akartam azokat a beszédeket, míg én magam el nem jöttem és szememmel nem láttam. És íme nékem a felét sem beszélték el, te meghaladtad bölcsességgel és jósággal a hírt, amelyet hallottam felőled.”

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor