Tudta-e?
...hogy életünk során mintegy 100 tonna táplálék halad át a gyomor-bél traktuson

119. szám - 2014. augusztus 01.

I. Világháború

Az első világháború kitöréséhez vezető út

Az európai érdekazonosságok és ellentétek idővel különféle szövetségi rendszerek kialakulásához vezettek…
WILHELM Józef | a szerző cikkei

4

A XVIII. században megindult iparosodás egyre szédületesebb tempót vett fel a XIX-XX. század fordulóján. Ezzel egy időben megindult az egyház befolyásának csökkenése az államra, társadalomra, gazdaságra. Ez az intézmény ekkoriban inkább visszahúzó erőt fejtett ki, így ennek a gátnak a megszűnése érezhetően hatott az emberi ideológiák sokszínű kiszélesedésére, szétágazására, ám ugyanúgy erőteljes lökést hozott az új tudományos-technikai vívmányok kiötlésében, a művészeti irányzatok kibontakozásában. Európa lett a világ közepe. Anglia a XIX. század végén világhatalmi pozíciót harcolt ki magának, háttérbe szorítva Franciaországot és a Cári Orosz Birodalmat, csakhogy a gyorsan fejlődő, és a XIX. sz. végén létrejött egységes Német Birodalom a német hegemónia létrehozását tűzte ki célul. Főbb feladatai közé sorolta a német gyarmatok kialakítását, ami persze a régi gyarmattartók érdekeivel ütközött.

Az európai érdekazonosságok és ellentétek idővel különféle szövetségi rendszerek kialakulásához vezettek:

1. (1873) a három császár szövetsége: Ausztria, Németország, Oroszország között (ami megbukott a Balkánon kialakult érdekellentétek miatt).

2. (1879) a két császár szövetsége: Németország és az Osztrák Magyar Monarchia között, majd ehhez a szövetséghez csatlakozik 1882-ben Olaszország is. Bár ez utóbbi Franciaország és Anglia felé is kacsingat.

3. (1893) kialakul Franciaország és Oroszország katonai szövetsége, ami Franciaország és Anglia, majd Anglia és Oroszország szövetségével zárul (antant szövetség).

4. (1911-12) kialakul a balkáni államok szövetsége (Szerbia, Bulgária, Montenegró és Görögország között).

E szövetségek nem csak az Európán kívüli gyarmatok megszerzéséért, vagy megvédéséért alakultak, hanem a gyengülő Török Birodalom területének megszerzése érdekében is. Ez utóbbi tekintetében az érdekellentétek európai metszőpontja a Balkánt szelte át. A két fő érdekelt, az Osztrák-Magyar Monarchia és a Cári Orosz Birodalom mellett az olaszok, a németek, valamint a Balkán népei is sütögették a maguk pecsenyéjét, de a franciák és az angolok sem nézték tétlenül a török helyzet alakulását. Ezért nevezték ekkoriban e térséget lőporos hordónak. (Érdekes, hogy a Balkán megosztottsága a Római Birodalom kettéosztásáig nyúlik vissza, és még ma is tart!)

A XX. sz. elején egyre érezhetőbb volt, hogy kialakulóban van egy eljövendő háború. Ennek méreteit azonban senki sem tudta előre felmérni. Voltak persze háborúellenes megmozdulások, de ezek igencsak kevés politikai súllyal bírtak: pl. 1912-ben ült össze a II. Internacionálé Bázelban, és határozatot hoztak többek között a háború ellen is, ám ennek alig volt visszhangja. Ugyanebben az évben történt egy katasztrófa is, mely figyelmeztette a világot, hogy az emberiség technikai fölényével mégsem dacolhat a természettel szemben, és hogy ez a tudományos-technikai fölény, az emberiség ilyen jellegű önimádata elképzelhetetlen veszélyeket rejt. Nem másról van szó, mint a Titanic óceánjáróról – a világ addigi legnagyobb vízi járművéről –, mely 1912. április 10-én indult első útjára az angliai Southamptonból New Yorkba. A kettős fenekű hajótestet tizenhat, egymástól vízhatlan fallal elzárt rekeszre osztották, és ezért azt hitték, elsüllyeszthetetlen. Bizony, nem csak a közlekedés terén bízták el magukat ekkoriban a technikát imádók tömegei, hanem a hadiipar új vívmányai is elbizakodottá tették a katonai vezetőket, ami felfoghatatlanul óriási emberi és anyagi veszteségeket hozott azután a nagy háborúban.

A Titanic óceánjáró hajó pusztulása

A fent felsoroltakból is látszik, hogy az I. világháború kitörésének hosszú előzményei voltak. Ez mégsem jelentette azt, hogy egy háború ki is fog törni. A nagy háborút ugyanis több válság is megelőzte, ám ezeket még sikerült diplomáciai úton elsimítani. Ilyen válságok voltak az 1905-ben kitört első marokkói válság, 1908-ban az annexiós válság (amikor az Osztrák-Magyar Monarchia "bekebelezi" Bosznia-Hercegovinát), 1911-ben a második marokkói válság, és végül az első világháború előjátéka, az 1912-es/13-as balkáni háborúk (a balkáni államok törökökkel szembeni, majd egymás elleni összetűzése). Mivel ez a háború a Balkán politikai térképének átszabását hozta, és ezek az új határok sértették az Osztrák-Magyar Monarchia, a Cári Oroszország és a Német Birodalom érdekeit, így a Balkán-háborúk által kiváltott politikai idegesség, feszültség is szerepet játszhatott abban, hogy a szarajevói merénylet következményeit már nem tudták (vagy nem akarták) Európa politikusai diplomáciai úton rendezni.


A balkáni háborúk nyomán megváltozott Európa térképe (Forrás: Történelmi Világatlasz)

Az ezt követő események sorozatát sokan ismerik. Szarajevóban, 1914. június 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege hadgyakorlatra készült Bosznia-Hercegovinában, a Szerb Királysággal közös határ közelében, katonai demonstráció célzatával. Ferenc Ferdinánd és felesége június 28-án a hadgyakorlat megtekintése után Szarajevóba érkezett, ahol Gavrilo Principnek sikerült megölnie az osztrák trónörököst. A merénylő az Ifjú Boszna mozgalom tagja volt, és mivel őt és a társait a helyszínen elfogták, vallatásukkor kiderült, hogy kiképzésük és felfegyverzésük körülményei szerbiai (titkos társasági) szálakhoz vezetnek. Egy hónappal ezután, 1914. június 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, és a magyar-szerb határon megkezdődtek a harcok. A lokális háború pár napon belül világméretűvé nőtte ki magát.


Balkán, a lőporos hordó (egykori karikatúra)

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor