- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- ... hogy csillagászok számításai szerint Tejútrendszerünkben évente három csillagrobbanás következik be?
219. szám - 2022. december
A gyógyítás története – 12. részA középkori arab orvosok ismereteiAmikor az arab-iszlám világ kiterjedt Ázsia, Afrika és Európa térségeire, megindult a különböző kulturális-tudományos ismeretek ötvöződése, ami az arab-iszlám kultúra, műveltség kivirágzásában csúcsosodott ki.
|
5
|
Ez abban az időben ment végbe, amikor az európai orvostudomány – különböző béklyók hatására – nem tudott kimozdulni a holtpontról. Az arab orvosok, orvostudomány, gyógyászat jelentős tudást, gyakorlati ismeretet halmozott fel a különböző civilizációk elméleti ismereteire alapozva, amelyek a mai orvoslás egyik gyökerét képezik. Az elméleti tudás mellett azonban más úton is fejlődött az iszlám gyógyászat. Az arabok a 10. század elején bevezettek egy „általános” egészségügyi ellátást, azaz birodalom szerte, a nagyobb városokban kórházakat nyitottak, ahol képzett orvosok dolgoztak. A hippokratészi etikaszellem értelmében, ezekben a muszlim kórházakban az akkori multikulturális világ minden más vallású betegét is ellátták. A sok beteg gyógyítása lehetőséget nyitott a tapasztalati ismeretek bővülésére és a tudáscserére. Ez lett a másik gyökere az arab-iszlám orvoslás fejlődésének, és ez vezetett a széleskörű, használható gyakorlati eredmények sokaságához, valamint ezen ismeretek rendszerezéséhez. A középkori arab-iszlám orvosi irodalom igen széleskörű volt. Az általános jellegű orvosi munkák mellet számos egyéb szakirodalom állt a tanulni vágyók előtt, pl. enciklopédikus jellegű orvosi művek, csak egy betegségre összpontosító szakkönyvek, gyógyszereket, gyógynövényeket ismertető munkák stb. A középkori arab-iszlám világ jövendőbeli orvosainak volt mihez nyúlniuk. Ezeknek a műveknek csupán egy töredéke került át az európai orvosi szakirodalomba. Az orvoslás terén is alkotó első jelentős személy a IX.-X. század fordulóján élt Abu Bakr Muhammad ibn Zakarijja ar-Rázi vagy egyszerűbben Rhazes volt, akiről a sorozat előző részében már részletesebben írtam. Róla még csak annyit ismertetnék, hogy aggastyán korára megvakult. Kortársai ezt büntetésként értelmezték, hiszen úgy tartották, túl mélyen látott bele a teremtés titkaiba, annyira, amennyire nem lett volna szabad. Az ő nyomdokaiban számos híres orvos, gyógyító, gyógyszerész haladt, akik nem csak a testi, hanem a lelki bajok diagnosztizálásán és gyógyításán is fáradoztak. Rhazes után, egy évszázaddal később, a X.-XI. század fordulóján élt a sebészet atyjaként elnevezett Abu al-Kászim al-Zahrawi (latinos formában Abulcasis). A muszlimok lakta Andalúziában tevékenykedett, vagyis a mór Spanyolországban élt, a córdobai kalifák udvari orvosaként. Kitáb al-Taszríf című munkája 30 részből álló orvosi enciklopédia. Érdeklődése az orvoslás szinte minden területére kiterjedt. Ő is alkalmazott a műtéti beavatkozásoknál érzéstelenítést, továbbá ügyelt a fertőtlenítésre is. Úttörőnek számított az új sebészeti eljárások alkalmazásában és az új sebészeti műszerek bevezetése területén. Abulcasis munkája, összegyűjtött tapasztalata és szaktudása a tolmácsok toledói iskolája által, Cremonai Gerard révén jutott át az európai sebészeti elméletbe, majd gyakorlatba. Abu al-Kászim al-Zahrawi hangsúlyozta elsőként az anatómia fontosságát a hozzáértő sebészeti beavatkozásoknál: "....Aki tehát ezt (a sebészetet) akarja gyakorolni, annak először az anatómiával kell megismerkednie [...] el kell sajátítania a csontok, idegek, izmok ismeretét [....].".Ő azonosította a hemofília örökletes tulajdonságát. Fontosnak tartotta az egyedi esetek megfigyelését, valamint a minél pontosabb diagnózis felállítását. A jó orvos-beteg viszony kialakítását a gyógyulás alapjának tartotta, és arra tanította diákjait, hogy minden beteget a társadalmi, vagyoni helyzetétől függetlenül, ugyanolyan odafigyeléssel lássanak el. Ibn al Bajtár orvos, gyógyszerész és botanikus a XII.-XIII. században munkálkodott. Életútja a spanyolországi Sevillából indult. Később É-Afrika, Kis-Ázsia majd végül Szíria területén élt. Fő érdeme a középkori arab-iszlám orvosi-gyógyszerészeti ismeretek rendszerezése volt. Számos művet írt. A legismertebb a „Kitab al-Gami”. Ebben nemcsak a gyógynövényeket nevezi meg, hanem a belőlük nyert gyógyszerekről is beszámol. Nem csak rendszerezte a leírt tudást, hanem igyekezett le is ellenőrizni azt. Évekig utazott a mór Spanyolországban, Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában, hogy meggyőződjön a leírt növények és a belőlük készült gyógyszerek hatékonyságáról. Az arab-iszlám orvoslás alapját is a megelőzés, ezen belül a táplálkozástudomány alkotta. Ibn al Bajtár könyve átvette a Rhazes tollából származó mű jelentős részét, melynek c. A táplálékok haszna és ártalmaik elhárítása (a forrást is feltüntetve). Ibn al-Bajtár nem csak az Arab Birodalom területén volt a gyógynövénygyógyászat legfőbb szaktekintélye, hanem a középkori Európában is ismerték a munkásságát. Igen jelentősek még Ibn al-Bajtár állatorvostani értekezései is. Ibn an-Nafísz a XIII. században volt praktizáló orvos. William Harvey előtt fedezte fel a vér keringését. Az írásaiban 1924-ben fedezték fel a következő leírást, amelyben a tüdővel kapcsolatos véráramlás módját mutatja be, miszerint: „a szív jobb oldali kamrájából a tüdőkön keresztüláramló vér a bal oldaliba áramlik”. Az orvostudományon kívül Ibn an-Nafísz jogtudományt, irodalmat és teológiát tanult. Jogi ismeretei következtében orvos-szakértőként is dolgozott. Avicenna (Abu Ali al-Huszajn bin Abdallah ibn Szína, élt: 970-1037) minden bizonnyal a középkori arab orvoslás legismertebb képviselője a nyugati, európai világban. Legjelentősebb művét, a Kánont (al-Kánún fí Tíb = Az orvoslás törvénye) már 1279-ben lefordították héberre, később pedig latinra. E könyvet az újkor kezdetén még számos európai orvosi karon forgatták alapműként. Orvosi írásaiban fontos szerepet kaptak az egészségvédelmi útmutatások: étrendek, tornagyakorlatok, pihenés. A lélektani állapotokra is felhívta a figyelmet, amelyeket összefüggésbe hozott a testi egészséggel. Perzsiában Avicenna tudása a mai napig él a népi gyógyászat praktikáiban. Sokrétű érdeklődése kiterjedt a szülészeti, csecsemőgondozási, nőgyógyászati problémákra. Nem csak orvos volt, hanem polihisztor (filozófus, teológus, költő) is. Foglalkozott az alvászavarokkal, az epilepsziával, az emlékezetzavarokkal. A memóriateljesítmény javítására tömjént ajánlott: "Jót tesz az elmének és erősíti azt". A mai, modern orvoslás megvizsgálta ezt a „receptet” és a laboratóriumi patkányokon végzett kutatásokkal kimutatták, hogy a tömjén és a méz keveréke valóban pozitív hatással van az emlékezetre. Sokrétű művében kitért többek között a sebészetre, az égési sérülések kezelésére, a fertőző betegségekre, de foglalkozott az ellenmérgek témájával is. A leírtakból kiderül, az arab-iszlám orvostudományt nem kötötték gúzsba a vallási előírások. A keresztény vallás szigorú előírásaival szemben az arab orvosok szabadon tanulmányozhatták az emberi test felépítését, és eközben felhasználták az ókori európai, valamint a kínai, hindu és egyiptomi orvoslás hagyományait. Az elméleti ismereteket a gyakorlatban is leellenőrizték. A kórházakban nem csak ápolták a betegeket, hanem itt képezték ki a leendő orvosokat is, ugyanis külön oktatói termek, könyvtárak és gyógyszertárak is működtek a kórházak keretein belül. Fontos még kiemelni, hogy nem csak a test, a szervek betegségeit igyekeztek felismerni és gyógyítani, hanem a lélekre is odafigyeltek. Ennek tudható be az, hogy az elme- és lélekgyógyászat terén is jelentős eredményeket értek el. |
Kapcsolódó cikkek
- A közvetítők nélküli vallások
- Két bronzkori rovás
- A modern orvostudomány térhódítása a 20. század második felében
- Az orvostudomány fejlődése a 20. század első harmadában
- A bodrog-alsóbűi rovásfelirat
- Vallási forradalmak (IV.)
- Vallási forradalmak (III.)
- Isszik rovásfelirata
- Vallási forradalmak (II.)
- A felvilágosodás kori orvostudomány
- Vallási forradalmak (I.)
- A barokk kori orvoslás fejlődése
- Az átírt battonyai és újabb gyűrűfeliratok
- Rovásírás I. István pénzén
- Rovásjeles dirhem utánzat
- Még egyszer a kazár levélről
- Székelyudvarhely rovástéglája
- Rovástábla magyarból
- Konstantinápolyi felirat
- A kora újkor orvostudományi szemléletváltása
- Gondolatok a kalocsa-bácsi érsekség létrejöttéről
- A mohácsi csata magyar hadvezére
- Ahonnan Mohácsra indult a magyar had
- „Teremtsd egészen ujjá e hazát.” (Petőfi Sándor)
- Az újkori emberkép és az istenképűség
- A középkori arab gyógyászat
- A jelenlét jelei, a csodák
- Róma püspöke Mária országában
- Válságtól válságig
- Az érvágás hagyománya a középkorban
- A háború előbb kezdődött
- Pápalátogatások Magyarországon
- Istentelenek országa
- Gondolatok nemzeti ünnepünkön
- A kolostori gyógyítás fegyelem, étkezés és böjt segítségével
- Jó üzlet a fegyvergyártás és a fegyverkereskedelem
- A középkori gyógyítás különböző módszerei
- „Hála Istennek, magyarok maradtunk!”
- A pápa katonái
- A Kossuth-bankóktól a Kossuth-dollárig
- Párhuzamosan létező ókori görög orvosi iskolák
- Hippokratész esküje
- „Tündöklő diadalút a magyar sors folyóján”
- Hippokratész orvosi felfogása
- A teurgia
- A jobbágy, akiből majdnem pápa lett
- Történelmi járványok és fölkavart politikai iszap
- Szeszélyes járványok a történelemben
- A felemelő szeretet
- A magyar szabadságharcosok törökországi emlékhelyei
- „Uram, segíts békében meghalni” - hogyan élték meg a pestist a középkor emberei?
- A szélsőséges időjárás és a középkori pestisjárvány közötti kölcsönhatás
- A D-nap
- Manipuláció az ókori „pokol kapujában”
- A háború, ami 38 percig tartott
- Só és Világosság!
- Az ige közöttünk
- A mecénás, a világutazó és a régész
- Novellák, amelyek leszámolnak a pátosszal
- A nemzetközi helyzet a Rákóczi szabadságharc idején
- Grúzia, az aranygyapjú földje
- Egyházaink vívódása az 1848–49-es forradalom idején
- A történelmi „Szívföld vagy Magterület” elmélet visszhangja napjainkban
- A parfümök története
- A háborúzást befolyásoló körülmények
- A Katolikus Egyház szerepe a magyar államalapítás korában
- Sirmium – Pannónia Rómája
- Középkori település nyomait tárják fel Bácsfeketehegynél
- A tárgyalási módszerek változása a világpolitikában
- Históriai ínyencségek
- A Százak Tanácsa - Európa védelméről
- Végül mindannyian a szeretet jegyében ítéltetünk meg!
- Szikkim amerikai királynéja
- A Nyugat alkonya
- Adventi levél 2018.
- Brit geopolitikai érdekességek
- Az eretnekség fiziológiája
- Az eretnekség kialakulásának folyamata
- Az eretnekmozgalmak eredete
- Császár a kivégzőosztag előtt
- Históriai ínyencségek
- Kihez tartozom?
- A világnézetről, avagy erkölcsi tudatosság
- Mit ünnepelünk húsvétkor?
- Harc a másság ellen
- Újvidék osztrák-magyar kiegyezés utáni fejlődése
- A méltóságteljes élet
- Az 1440-es nándorfehérvári csata
- Jelena Petrović-Njegoš, Olaszország királynéja
- Egy régimódi tanárról
- Históriai ínyencségek
- Európai, s sajátosan magyar örökségünk és a reformáció
- Az újvidéki Szent Rókus templomról
- Újságírás és nyomdászat kezdetei Óbecsén
- A Pahlavi-dinasztia tündöklése és bukása
- Szent László emlékek Nyugat-Bácskában
- A helyettesíthetetlen ember
- A Pahlavi-dinasztia tündöklése és bukása
- A demokrácia valódi jelentése és igazi jellemzői
- Kolumbusz és Luther korának egyszerű emberi életérzései
- Szent István társa, Boldog Gizella
- Apáczai Csere János orvosi szakkifejezései a Magyar Encyclopaediában (1653)
- Ahol minden nő hercegnő és minden férfi oroszlán
- Az Oszmánok udvari asszonyai
- Az Oszmán Birodalom bürokratikus rendszere
- Ahol minden nő hercegnő és minden férfi oroszlán
- Ahol minden nő hercegnő és minden férfi oroszlán
- A megfelelő állampolgárok gyártósora
- Jöjj és láss!
- A társadalom átnevelése
- Háremhölgy a Mennyei Birodalom élén
- A forradalom lényege
- Aki kilógott a felvilágosodás közgondolkodásából
- Múltunk egy-egy darabja
- Múltunk egy-egy darabja
- Az ókori népek történetéből
- Az ókori népek történetéből
- Arab szultanátus Afrika partjainál
- Miért léteztek és léteznek ma is boszorkányüldözések?
- Keresztény értékek az irodalmi művekben
- Európa igazi atyja
- A négus
- Miként kísérték figyelemmel a vajdasági magyarok az 56-os magyarországi eseményeket
- Hitünk!
- Európa utolsó vallási fellángolása
- Kik azok a koptok?
- Út a vallások kialakulásától a vallástagadó vallások megszületéséig
- A doroszlói Szentkút kegyképének történelmi háttere
- Históriai ínyencségek
- A főherceg és a tanítónő románca
- A szenátusi határozatoktól a konzervműsorokig
- Hol nyugszanak Magyarország egykori uralkodói?
- Hol nyugszanak Magyarország egykori uralkodói?
- A nácizmus, a modern(ista) álvallás
- A vendégmunkáslét kialakulása Németországban
- A balkáni nemzetvezérek kora
- Európa megszületése
- A demokrácia fékei és ellensúlyai
- Kende, gyula és harka
- Prága Óvárosának meséi
- Isten nem halott! Jézus nem hal meg sohasem!
- Az egyesült Európa ötletének rövid története
- Hit és erkölcs
- A feminista teológia áldozat fogalma és annak teológiai értékelése
- A három ajtó
- Házasság és család a „Kezdet” horizontján
- a Szentség utáni vágy
- Református egyházjogi és jogteológiai reflexiók az Európai Unió egyházfelfogására
- A kereszt civilizációja
- Hát ti mit mondotok, ki Jézus?
- Egy új erkölcs vázlata
- A világ elvilágiasodása
- Hét héttel húsvét után: pünkösdkor
- A történelem vége...
- A künde
- Mátyás király vendége voltam
- Felőrlő közelharc az I. világháborúban
- Egyház és média
- Hidat építeni Krisztussal
- A karácsony csodája a fronton
- A vegyi fegyverek bevetése az I. világháborúban, e fegyverek alkalmazásának történelmi előzményei
- Az Újszövetség hajnalán
- Sába királynőjének legendája
- A császárok és a vértanúk városa
- Mennyibe kerülhetett a háború egy napja az I. világháborúban
- Az Áprád-ház kihalása után támadt hatalmi (z)űr
- Az emlékezés napjai
- A Genezáreti-tó
- Izrael gazdasági jellemzői a Szentírás tükrében
- Egy egyház, amely nem egy vallásról szól
- A félelem oldala az első világháborúban
- Izrael éghajlata, élővilága és vízrajza
- Zita, az utolsó császárné és királyné
- Az elfelejtett vidék
- Kármel
- Az új tudomány
- A villámháború tervének fejlődése és alakulása az I. világháború előtt
- A kalapos király
- Az első világháború kitöréséhez vezető út
- Tábor kontra Hermon
- 200 éve született Samuel Colt
- Izrael földrajzi tagoltsága
- A tököli kormánydelegáció kíséretének kihallgatási jegyzőkönyvei az Ungváron őrzött KGB dokumentumok között
- A nagy háborúra való 100 éves megemlékezések csúf csapdái
- A vallás és a vallástudomány
- Közeledve az első világháborús centenárium felé
- Telepítések, földhöz juttatások a visszacsatolt Bácskában
- Jézus városa
- A bácskai földbirtok-politika kezdetei levéltári források tükrében
- A 15 éves háború záró szakasza
- „A jó ügynek nemességet kell nevelni”
- Az 1956-os forradalom Kárpátalján őrzött dokumentumai
- A keresztény seregek sikerei a 15 éves háború első szakaszában
- A megváltás városa
- A szúfi költészet
- Koppány lázadása
- A 15 éves háború előzményei, és a háború kialakulása
- Mária országa
- A Jordán-folyó
- A fejedelem, aki a nemzete szabadsága mellett az Istent is kereste
- Azért adta a két kezemet, hogy áldást adjon…
- Civilizációk felemelkedése és bukása
- A Spanyol Birodalom születése
- A földrajzi felfedezések körülményei és előfeltételei
- Az újvidéki mozik története
- Az Erzsébet Szálló története (1854-1967)
- A Hadik család futaki uradalma
- A Batthyány család története - 3. rész
- Az újvidéki hidak tönénete
- A Batthyány család története - 2. rész
- A Batthyány család története - 1. rész
- A báni palota építése
- A monarchia intézménye
- Olvasóink ajánlata