Tudta-e?
...hogy honnan ered az óperenciás tenger kifejezés? A honfoglaláskor Magyarországhoz tartozott egy rész a mai Aausztria és Morvaország területéből. Itt folydogált az Ober-Enns folyó,ami az országunk határát jelentette akkoriban. Valószínűleg az erre vetődő vándorlegények rosszúl ejtették ki az Ober-Enns nevét, s amikor hazatértek messzi útjukról, arról meséltek,hogy túl jártak még az "Óperencián is"

5. szám - 2007 július 2.

Hidak

Az újvidéki hidak tönénete 1999-ig

Amikor az 1999-es háborúban a NATO rakétái lerombolták Újvidéken mind a három hidat a Dunán, a város lakói tragédiaként élték át a hidak elvesztését
URI Ferenc

4
Amikor az 1999-es háborúban a NATO rakétái lerombolták Újvidéken mind a három hidat a Dunán, a város lakói tragédiaként élték át a hidak elvesztését, sőt voltak olyanok is, akik sírták emiatt...

Ott, ahol a legkeskenyebb a Duna - a Péterváradi vár alatt - ősidők óta, volt valamilyen módja az átkelésnek. A középkorban, a történelem megemlíti, hogy kompokkal keltek át a folyón> 1213-ban Vásáros Váradnál (mai Vaskapu környéke), 1270-ben Futaknál, 1408-ban Kőszentmártonnál és Kamancznál.

A török kiűzése után, 1687-től már állandó jellegű pontonhíd működött a Dunán Pétervárad alatt. Ezt a pontonhidat az osztrák katonák építették. A pontonhidat Franz Schams, a péterváradi gyógyszerész leírásából ismerjük. A hídon két irányban közlekedhettek a fogatos kocsik. A XIX. század közepétől már éjjel viharlámpákkal kivilágították. A pontonhíd 420 lépés hosszú volt, és 32 hársfából készült bárkát helyeztek el. A bárkákat lánccal és. kötelekkel erősítették egymáshoz. A pontonhíd állandó veszélynek volt kitéve, a Duna áradása, az erős kossava is veszélyeztette. Tél előtt, a pontonhidat szétszerelték és a téli kikötőbe vontatták. Az újvidékiek alig várták a tavaszt, hogy újra összeszereljék a pontonhidat. 1847-től már híddíjat kellett fizetni az átkelésnél a fogatos kocsiknak, míg a gyalogosok nem fizettek.

1883-ban felépült az első vasúti híd, amely Ferenc József uralkodó nevét viselte. Ez a vasúti híd, a vasút folyamatosságát biztosította Budapestről Zimonyig. A híd 432 m hosszú volt és a vasút 361 m hosszú alagúton vezetett tovább. A híd tervezője Karl Baumann bécsi mérnök volt. A hidat hat betonpillér tartotta. A legszélesebb táv a két pillér között 96 m volt. Az első vonat 1883. december l0-én haladt át rajta. A vasúti hidat 1941. április ll-én, a jugoszláv hadsereg katonái fölrobbantották. A megszálló németek l942-ben újra felépítették, hogy 1944. október 20-án, kivonulásuk alkalmával fölrobbantsák! Az összes hidak közül, ezen a vasúti hídon bonyolítottak le a forgalmat a leghosszabb ideig, összesen 58 évig. Újból nem építették föl, csak a betonpillérek maradtak meg.



Az első vasúti híd Ferenc József uralkodó nevét viselte

1914 decemberétől 1915 márciusáig az osztrák-magyarhidászok egy ideiglenes közúti hidat építettek (ma a Miloš Bajić utca irányában), az I. világháborús katonai célokra. Ez a híd nagyobbrészt faszerkezetű volt, kevés fém erősítéssel és hat faoszlopon nyugodott. A hidat Oskar Potiorek osztrák tábornokról nevezték el, aki Szerbiában hadakozott. A híd télen is megmaradt, azzal, hogy a hídlábakat külön erre a célra épített jégtörőkkel védték. Potiorek hídja 384 m hosszú volt. A folyó fölött mindössze 13 m magasan. A híd szélessége 6,7 m volt, úgy hogy a fogatos kocsik két irányban közlekedhettek. Éjjel villanylámpákkal világították meg. Ez a híd csak két évre volt előlátva (hisz a háború karácsonyig befejeződik!?), de a híd mégis kibírta 1924-ig, amikor február 17-e és 18-a közötti éjjel, az óriási jégzajlástól összedőlt az első hídpillér az újvidéki oldalon, és az egész hídszerkezet a Dunába hullott!



A Tomislav királyfiról elnevezett, vasszerkezetű közúti híd a mai Váradi (Szivárvány) híd


Az új állandó jellegű, a Tomislav királyfiról elnevezett, vasszerkezetű közúti híd volt, a mai Váradi (Szivárvány) híd helyén. 1928, május 20-án adták át a forgalomnak. A híd vasszerkezetét Németorszagból, Dortmundból hozták, háborús kártérítés fejében. Nenad Lancos mérnök felügyelete alatt szerelték össze. A híd 341 m hosszú volt. Két vízi és két parti betonpilléren nyugodott. A híd igen szép hangulatos kinézésű volt. Két gyalogos út, míg a 7 m széles aszfaltos úttest, minden igényt kielégített. A két vízben levő hídpillér között 131 m távolság volt. 1941. április 11-én Svetozar Popov százados, aláaknáztatta mind a két vashidat és 23 óra 48 perckor felrobbantották. Az egész város lakossága ekkor talpon volt, mert irtózatos robbanás rázta meg az egész várost és a környéket. .

A háború még tartott, a hídra nagy szükség volt, ezért 1945. májusában, nagyobb uszályokból, ideiglenes közúti és vasúti hidat építettek. Az uszályhíd néhány méterre volt a vízfolyással szemben a Tomislav híd roncsaitól. Vasútvonal vezetett az újvidéki állomástól (a mai limáni zöldpiac helyén), majd vágta a Munkás utcát és a Makszim Gorkij, Misić vajda utcában, az uszályhídon áthaladva a péterváradi utcákon kanyarodva eljutott a vasútállomásig (ma a Lovoturs használja). Az uszályhíd hossza 300 m volt és 17 nap alatt elkészült két újvidéki ácsmester Apró Ferenc és Petar Marić vezetésével.

1945 májusában hozzákezdtek egy állandó jellegű közúti-vasúti híd építéséhez, a valamikori Tomislav híd helyén. A híd 160 nap alatt készült el, Đorđe Prodanović mérnök vezetésével. A hazai munkások mellett több száz német hadifogoly is részt vett az építésben. A híd hossza 345 m, szélessége 5,4 m volt, két oldalt gyalogjárdával. A közepén vasúti sínek voltak, amely a Mišić vajda utcából vezetett fel a hídra, majd Péterváradon a Strossmayer utcában, a házak között, az első emelet magasságában haladt, fagerenda állványokon: A hídavatásra 1946. január 1-én került sor, amikor áthaladt az első vonat, majd hivatalosan csak január 20-án avatták fel Josip Broz Tito marsall jelenlétében. Ezt a hidat mindössze 5 évre tervezték, mert gyorsan épült és nem volt elég biztonságos. A folyó feletti magassága sem felelt meg a követelményeknek, mert mindössze 7 m volt, a nagyobb hajók magas vízálláskor nem tudtak alatta áthaladni. Mégis ez a híd 53 évig Üzemelt, amikor 1999. április 1-én a NATO-rakéták megsemmisítették!



A péterváradi hidat mindössze 5 évre tervezték, azonban 53 évig üzemelt


A Žeželj vasúti-közúti híd volt a város legnagyobb, legmasszívabb hídja. A tervezője Branko Žeželj mérnök volt. Merevített vasbetonból épült, közel a csatorna torkolatánál. A belgrádi Mostogradnja dolgozói építették. A munkát 1956. augusztusában kezdték és 1961. október 23-án adták át a forgalomnak. Ez a híd volt, ilyen tekintetben Európa legnagyobb hídja. Hossza 466 m, szélessége 18,65 m volt. Két sínpárral, két közúti sávval és két gyalogjárdával. A híd felső része két ívből állt, az egyik 211, a másik 166 m hosszában és mindkét ív egy középső betonoszlopra támaszkodott.

Az újvidéki vasútállomás áthelyezésével, most ezen a hídon közlekedtek a vonatok Belgrád felé. 1999 áprilisában a NATO távolról irányított rakétái négyszeri bombázás után - április 5-étől 26-áig - döntötték a hatalmas beton kolosszust a Dunába!

Mivel várost úgy tervezték, hogy majd a Duna szerémségi oldalán is terjeszkedik, ezért szükséges volt egy harmadik hídra is. A hidat az újvidéki oldalon a strand fölé, míg a szerémségi oldalon a Ribnjak település és a kamenicai park köze tervezték.

A Szabadság híd, szépségben, eredetiségben felülmúlt minden eddigi hidat. A tervezője Nikola Hajdin mérnök-akadémikus volt, míg az építését a belgrádi Mostogradnja végezte, azzal, hogy a budapesti Ganz Gépgyár készítette a tervezett alkatrészeket. A munkálatok kezdete 1976. szeptember 22-én, míg az ünnepélyes átadás 1981. október 23-án volt.

A híd hossza 1312 m volt. A folyó fölött a két hídoszlop közötti távolság 315 m, ahol a hajók közlekedtek! (Ez Európában, akkor a leghosszabb távolság volt.) A partok felé a hidat összesen 23 hordozó oszlop tartotta. A rendkívül hosszú vízfölötti közúti táblát, két hatalmas acéloszlop tartotta (az oszlopok magassága 58,80 m volt), kifeszítve három-három acélsodronnyal, lánccal, tartotta a hídtáblákat. A híd szélessége 27,68 m volt felosztva mindkét oldalon három-három közúti sávra. Míg két szélén 1,5 m széles gyalogjárda volt. A szerémségi oldalon kiépítettek két párhuzamos alagutat, az egyiket 37, míg a másikat 390 m hosszúságban.

A NATO 1999. április 3-án este 19.55 órakor három távolsági rakétával romba döntötte! 1999 nyarán az újvidékieknek a Dunán nem volt egy ép hídjuk sem. A Duna vize akkor a hidak fölött folyt! A város lakói a dunai átkeléskor újra csónakokon, kompokon, majd szeptemberben már uszályokra épített pontonhídon közlekedtek...
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor