- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- …hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-ik magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós lakosságú Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.
152. szám - 2017. május
ÚT A FORRADALMAKTÓL A FORRADALMAK FORRADALMÁIG (III.)A megfelelő állampolgárok gyártósoraA forradalom lényege a valóság erővel történő hozzáalakítási kísérlete az eszméhez, ez volt az első rész végkövetkeztetése. A forradalmi idea emberi közvetítéssel - rajta keresztül és benne - válhat társadalmi valósággá. Ennek legfontosabb eszköze a megfelelő állampolgárokat mintegy gyártósoron előállító forradalmi nevelés, amelynek az ismertetőjegyeit a második részben tárgyaltuk.
|
7
|
A klasszikus forradalmakban a társadalom átnevelése, a nem megfelelőképpen gondolkodók és cselekvők helyes útra terelése a forradalmi erők hatalomátvétele után vehet igazi lendületet, ezután azonban gőzerővel folyik felvonultatva a forradalmi pedagógia teljes fegyvertárát. AZ ÁTNEVELÉS ERŐSZAKOS MÓDSZEREI A nevelés minden egyes alapelvét sutba dobó forradalmi pedagógia – voltaképpen antipedagógia – különböző módszerekkel élhet. A társadalom átnevelésének a békésebb módszere a meggyőzés, a keményebb módszere a nyílt erőszak. Az utóbbit – mivel a hatalomátvétel után a forradalmi élgárda kaparintja meg az állami erőszakszervezetet irányítását, de az ő kezében összpontosul a törvényhozás és az ítélethozatal hatalma is – magától értetődő könnyedséggel alkalmazza a „törvényesített” forradalmi erőszak legkülönbözőbb változatait. A nem megfelelően gondolkodók félreállítása és egzisztenciális ellehetetlenítése az enyhébb formák közé tartozik, a szigorúbbak a börtön, az átnevelő munkatábor, a kínzás, de a végső megoldástól, a fizikai megsemmisítéstől sem riadtak vissza soha a vérbeli forradalmárok. A kommunisták ezt a szükségszerű rossznak tekintett törvényesített erőszakot hazug módon proletárdiktatúrának nevezték. Valójában nem a munkásosztálynak, hanem a forradalmi élgárdának a rémuralma volt a kommunista önkény, mint ahogy a jakobinus diktatúra vagy a náci diktatúra is a maga forradalmi élgárdájának a rémuralma volt, nem a polgárságé vagy a nemzeté, amelyekre hivatkoztak. AZ ÁTNEVELÉS BÉKÉSEBB MÓDSZEREI A rémuralomra többnyire csak a forradalmi rendszer megszilárdulásáig van szükség, minél biztosabb lábakon áll az új rend, annál ritkábban kell alkalmazni a törvényesített erőszakot a forradalmi államnak. A konszolidáció után – mint azt a kommunista hatalmak története igazolja – a társadalom átnevelésében, a megfelelő állampolgárok kitermelésében fokozatosan a békésebb módszer, a meggyőzés veszi át a központi szerepet, bár ez alól is vannak kivételek, mint például Észak-Korea. Ebben az állandó háborús készültségben élő országban sikerült kiépíteni egy generációkon átívelő, politikai vallásként működő távol-keleti totalitárius rendszert. Másutt a politikai vallást – a sztálinizmust és a maoizmust, valamint a két kommunista hitforma helyi utánzatait – legföljebb néhány évtizedig lehetett éltetni, utána a társadalomból belülről fakadó változtatási igény lépésről-lépésre enyhített ezeknek a totalitárius rendszereknek a vaskezű szigorán. A diktatúra ettől még diktatúra maradt. A megfelelő állampolgárokat kitermelő „forradalmi iparágnak” a legfontosabb gyártósora az iskolarendszer. Alulról kell kezdeni az átnevelést, az eszmékre fogékony gyermekeknél és ifjaknál, akiknél a mintakövetés igénye és az ebből fakadó tekintélyelvűség még alapvonás. Úgy alakítható az ő, nevelőik szavait szivacsként magába szívó, a rögvalóság megtapasztalásától még kevéssé megérintett hiszékeny elméjük, ahogyan a víz hozzáalakul annak az edénynek az alakjához, amibe beleöntik. A forradalmi eszmét, a nagy és a szent ideát az iskolában lehet lassú, türelmes munkával belecsöpögtetni a megfelelő tanárok megfelelő oktatási módszereivel az emberpalánták fejébe. A forradalmi eszmét szinte vallási áhítattal kell hirdetni nekik, mert a gyerekléleknél nincs fogékonyabb az érzelmi tartalmak iránt. A forradalom és a forradalmi hős istenítésével a vele született mintakövetési hajlamukat kell kielégíteni a gyerekeknek, másról se álmodozzanak, minthogy egyszer majd belőlük is ilyen istenített hérosz lehet. E két módszer középpontba állításával, valamint azoknak a valóság tapasztalati körébe tartozó tartalmaknak az elhallgatásával, kiforgatásával, amelyek ellentmondásban állnak „a nagy és szent ideával”, újabb és újabb ifjú nemzedékek állíthatók a győzelme után is folytatódó revolúció szolgálatába. A PERMANENS FORRADALOM A jövendő nemzedékek megnyerésével az eszmének és a célnak tehető a forradalom permanenssé. A revolúciónak ugyanis a legvégsőkig kell eljutnia, addig nem szakadhat vége, amíg a „nagy célt” el nem éri. A kitűzött cél – előre vagy hátra mutató – iránya szerint különböztethető meg egymástól a forradalom két típusa, a társadalmi evolúció beteljesítőjének kikiáltott baloldali revolúció és az involúció véghezvivőjének, a boldog kezdeti állapot visszahozójának tartott jobboldali revolúció. A szóösszevonás szabad angol fordítása pontosan visszaadja a kettő különbségét. A baloldali forradalom, a re-volution új (minőséget szülő) fordulat, spirális mozgás: egyfajta evolúciós társadalmi ugrás, mint amikor például – jelenlegi tudásunk szerint így volt – az ősemberek csoportjából egyszer csak kialakult a mai emberek közössége. A jobboldali forradalom, a rein-volution ezzel szemben a spirális mozgás – helyesebben mondva a forgás – megfékezése, miként a kemény kézzel tartott gyeplő megfékezi a megbokrosodott lovat. Rögtön hozzá kell tenni, hogy bár jellegüknél fogva kísértetiesen emlékeztetnek egymásra, a jobboldali forradalom nem azonos a baloldali revolúció ellen küzdő ellenforradalommal. Az ellenforradalom a forradalom eltörlési kísérlete, amely nemcsak a régi rend visszaállításával hajtható végre. A KULTÚRA MINT FESZÜLTSÉGLEVEZETŐ SZELEP Az átnevelt, megfelelő(képpen gondolkodó és cselekvő) állampolgár a forradalmi idea kinyilatkoztatása, „testet öltése”. A társadalom átnevelésének a legfontosabb, de nem egyedüli módszere az iskolai oktatás és nevelés. Az egész szellemi szféra a „nagy és szent ideát” kezdi el szolgálni azokban az államokban, amelyekben átveszi a hatalmat a forradalmi élgárda. Nemcsak a törvényhozás és az ítélethozatal, valamint az állami erőszakszervezet kerül irányításuk alá, hanem a kultúra is: az egész művelődési élet, az irodalomtól kezdve a modern emberre leginkább ható filmművészetig. Mint ahogy a média és a közbeszéd is, azaz a kimondhatót (a közömbös dolgokat), a kimondhatatlant (az ellenforradalminak minősített tartalmakat) és a szükségképpen kimondandót („a nagy és a szent eszmét” hirdető kijelentéseket) kijelölő társadalmi kommunikáció is. Röviden kivétel nélkül minden, ami a szellemi szféra részét képezi „a nagy és szent eszme” szolgálatába állítódik a forradalmat győzelemre vivő államokban. A forradalmi kultúrának kettős szerep jut. A „szent cél” művészi megjelenítése, a forradalmi ügy szolgálata – amint gondolnánk – semmivel sem fontosabb a kultúra második szerepénél, a szelep szerepnél, sőt, e második funkciója alighanem előrébb való is. A kultúra a forradalmi rendszert megszilárdító államokban – értve itt a szó alatt az időelverés teljes, intézményesült és nem intézményesült spektrumát a testkultúrától, azaz a sporttól kezdve a humoristák szórakoztatásán át az elitművészetig – feszültséget levezető szelepként funkcionál. Két formában működhet a kultúra mint szelep: egyrészt a gondokat ideiglenesen feledtető, önfeledt szórakoztatás formájában, másrészt annak a lehetővé tételével – például a közkedvelt humoristák tudatosan engedélyezett szabadszájúsága révén vagy az irodalomba becsempészett, szintén bölcsen megtűrt (többnyire sorok között) üzenő kritikai megnyilatkozásokkal –, hogy a forradalmi kultúrában, ha rejtetten is, de kimondható legyen az, amit a közbeszédben szigorúan tilos szavakba önteni. Ennyivel le is tudódik minden, a forradalom ügye nem kerül veszélybe, épp ellenkezőleg, a kultúrán mint a gőzt kiengedő szelepen át ugyanis az ellenkezés szelleme úgy szólal meg, hogy valójában lenyugtat és elégedettséggel tölt el, ahelyett hogy föllázítana. Mindeközben nem ellenforradalmi cselekvésre, hanem tétlenségre kárhoztat. A POSZTMODERN FORRADALMAK ALAPJAI A klasszikus forradalmi rendszerekben a kultúra szelep-szerepére óriási szükség van, hiszen – mivel az erőszak teremti meg és működteti őket – azok társadalmi feszültséggel teli rendszerek. A hatalomátvételre már nem törekvő posztmodern forradalmakban, talán némiképp meglepő módon, a kultúra kapcsán felsorolt jelenségek a társadalom-átalakító törekvés legfontosabb elemei. A klasszikus forradalmakban még csak a társadalmi fordulat kiteljesítésének a kiegészítő eszközei voltak, a felülről és szellemileg építkező posztmodern forradalmakban viszont a fordulat sikere már teljességgel a társadalmi átnevelés hatékonyságán múlik. Emiatt a posztmodern forradalmárok számára kulcsfontosságú a revolúció céljait szolgáló iskolarendszer kiépítése, amit kisebb részt iskolaalapítással, nagyobb részt az állam által működtetett oktatási intézmények maguk oldalára állításával, a felsőoktatási intézményekben végrehajtott „hatalomátvétellel” érnek el azzal, hogy a megfelelő embereket helyezik a pozíciókba, miközben gátlást nem ismerve, a lejáratástól sem visszariadva kiszorítják ugyanonnan az általuk „nem megfelelő gondolkodásúnak” ítélt tanárokat. Ugyanígy kulcsfontosságú számukra a társadalmi mintának számító személyek és a tekintélyi hatalommal rendelkező megmondó emberek megnyerése az eszméiknek, az ember ugyanis születésétől fogva mintakövető és tekintélyelvű lény. Ezek a társadalmi tekintélyeknek számító megnyert emberek fáklyaként fognak világítani mutatva az útirányt azok számára, akik még a sötétben tapogatóznak az eszme és a cél ismerete hiányában. A közbeszéd irányítása, a kimondható, a kimondhatatlan és a szükségképpen kimondandó kijelölése is ugyanilyen lényeges számukra. Ennek mindinkább teret nyerő mai példája a kulturális marxizmus dugványából kisarjadt politikai korrektség beszéd- és gondolkodásmódja, a PC, ami egyirányú folyosót alakít ki a véleményeknek és eleve ellehetetlenít minden valóságos vitát, pedig az antik alapokon nyugvó európai civilizációban a nézetek szabad ütköztetése az ógörögök óta a legfontosabb alapértékek egyike volt: egészen a PC megjelenéséig XX. század végén. Képzeljünk el egy Platón által leírt dialógust, amely így kezdődik: „Először is határozzuk meg, kedves Szókratészem, hogy mit szabad kimondanunk és mit nem, és azt is, hogy a végén milyen jellegű végkövetkeztetésre kell jutnunk, és máris kezdhetjük a vitát!” Ilyen a PC vélemény-totalitarizmusa. A posztmodern forradalmakban a kultúra nem kettős, hanem hármas szerepet játszik. A legújabb típusú társadalmi átalakításban a forradalmi kultúra úgyszintén a „nagy és szent idea” megjelenítője és szolgája, akárcsak a klasszikus forradalmakban, szórakoztató, időelverő megnyilvánulásként feszültséget levezető szerepe is ugyanúgy megvan, de létezik egy harmadik, szintén a kulturális marxizmus dugványából kisarjadó funkciója is, mindegyik közül a legfontosabb: ez a régi értékrend lerombolása. Mindent megtámad, nevetségessé tesz, kipellengérez, amit a régi értékrenddel azonosít. Semmit sem kímél, amiben a forradalmi cél érdekében halálra ítélt rend fenntartóját, oszlopát ismeri fel, még a legszentebb vallási tartalmakat sem, annak ellenére vagy éppen amiatt, hogy a forradalmi ideológia maga is egyfajta dogmákat megfogalmazó és feltétlen hitet megkövetelő világias célú vallási tan.
A cikk első része itt olvasható. A cikk második része itt olvasható. |
Kapcsolódó cikkek
- A „tittytainment”
- A bitcoinról
- Isszik rovásfelirata
- Vallási forradalmak (II.)
- Vallási forradalmak (I.)
- A felvilágosodás kori orvostudomány
- A barokk kori orvoslás fejlődése
- Az átírt battonyai és újabb gyűrűfeliratok
- Rovásírás I. István pénzén
- Rovásjeles dirhem utánzat
- Még egyszer a kazár levélről
- Székelyudvarhely rovástéglája
- Rovástábla magyarból
- Konstantinápolyi felirat
- A kora újkor orvostudományi szemléletváltása
- Gondolatok a kalocsa-bácsi érsekség létrejöttéről
- A mohácsi csata magyar hadvezére
- Ahonnan Mohácsra indult a magyar had
- Az újkori emberkép és az istenképűség
- A középkori arab orvosok ismeretei
- A középkori arab gyógyászat
- Válságtól válságig
- Az érvágás hagyománya a középkorban
- A háború előbb kezdődött
- Istentelenek országa
- Gondolatok nemzeti ünnepünkön
- A kolostori gyógyítás fegyelem, étkezés és böjt segítségével
- Jó üzlet a fegyvergyártás és a fegyverkereskedelem
- A középkori gyógyítás különböző módszerei
- „Hála Istennek, magyarok maradtunk!”
- A pápa katonái
- A Kossuth-bankóktól a Kossuth-dollárig
- Párhuzamosan létező ókori görög orvosi iskolák
- Hippokratész esküje
- „Tündöklő diadalút a magyar sors folyóján”
- Hippokratész orvosi felfogása
- A teurgia
- A jobbágy, akiből majdnem pápa lett
- Történelmi járványok és fölkavart politikai iszap
- Szeszélyes járványok a történelemben
- A felemelő szeretet
- A magyar szabadságharcosok törökországi emlékhelyei
- „Uram, segíts békében meghalni” - hogyan élték meg a pestist a középkor emberei?
- A szélsőséges időjárás és a középkori pestisjárvány közötti kölcsönhatás
- A D-nap
- Manipuláció az ókori „pokol kapujában”
- A háború, ami 38 percig tartott
- A mecénás, a világutazó és a régész
- Novellák, amelyek leszámolnak a pátosszal
- A nemzetközi helyzet a Rákóczi szabadságharc idején
- Grúzia, az aranygyapjú földje
- Egyházaink vívódása az 1848–49-es forradalom idején
- A történelmi „Szívföld vagy Magterület” elmélet visszhangja napjainkban
- A parfümök története
- A háborúzást befolyásoló körülmények
- A Katolikus Egyház szerepe a magyar államalapítás korában
- Sirmium – Pannónia Rómája
- Középkori település nyomait tárják fel Bácsfeketehegynél
- A tárgyalási módszerek változása a világpolitikában
- Históriai ínyencségek
- A Százak Tanácsa - Európa védelméről
- Szikkim amerikai királynéja
- Brit geopolitikai érdekességek
- Az eretnekség fiziológiája
- Az eretnekség kialakulásának folyamata
- Császár a kivégzőosztag előtt
- Históriai ínyencségek
- Újvidék osztrák-magyar kiegyezés utáni fejlődése
- A méltóságteljes élet
- Az 1440-es nándorfehérvári csata
- Jelena Petrović-Njegoš, Olaszország királynéja
- Egy régimódi tanárról
- Históriai ínyencségek
- Az újvidéki Szent Rókus templomról
- Újságírás és nyomdászat kezdetei Óbecsén
- A Pahlavi-dinasztia tündöklése és bukása
- Szent László emlékek Nyugat-Bácskában
- A helyettesíthetetlen ember
- A Pahlavi-dinasztia tündöklése és bukása
- A demokrácia valódi jelentése és igazi jellemzői
- Kolumbusz és Luther korának egyszerű emberi életérzései
- Szent István társa, Boldog Gizella
- Apáczai Csere János orvosi szakkifejezései a Magyar Encyclopaediában (1653)
- Ahol minden nő hercegnő és minden férfi oroszlán
- Az Oszmánok udvari asszonyai
- Az Oszmán Birodalom bürokratikus rendszere
- Ahol minden nő hercegnő és minden férfi oroszlán
- Ahol minden nő hercegnő és minden férfi oroszlán
- A társadalom átnevelése
- Háremhölgy a Mennyei Birodalom élén
- Múltunk egy-egy darabja
- Múltunk egy-egy darabja
- Az ókori népek történetéből
- Az ókori népek történetéből
- Arab szultanátus Afrika partjainál
- Miért léteztek és léteznek ma is boszorkányüldözések?
- A négus
- Miként kísérték figyelemmel a vajdasági magyarok az 56-os magyarországi eseményeket
- Európa utolsó vallási fellángolása
- Kik azok a koptok?
- A doroszlói Szentkút kegyképének történelmi háttere
- Históriai ínyencségek
- A főherceg és a tanítónő románca
- A szenátusi határozatoktól a konzervműsorokig
- Hol nyugszanak Magyarország egykori uralkodói?
- Hol nyugszanak Magyarország egykori uralkodói?
- A vendégmunkáslét kialakulása Németországban
- A balkáni nemzetvezérek kora
- Európa megszületése
- A demokrácia fékei és ellensúlyai
- Kende, gyula és harka
- Prága Óvárosának meséi
- Az egyesült Európa ötletének rövid története
- A vasálarcos
- Herman Ottó doroszlói tartózkodásának politikai vonatkozásai
- Királyból egy kommunista vezér protokollfőnöke
- Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő
- A waterlooi csata
- Ferenc József menyéből magyar grófné
- Híres magyar asszonyok
- A történelem vége...
- Híres magyar asszonyok
- A künde
- Mátyás király vendége voltam
- Felőrlő közelharc az I. világháborúban
- A karácsony csodája a fronton
- A vegyi fegyverek bevetése az I. világháborúban, e fegyverek alkalmazásának történelmi előzményei
- Sába királynőjének legendája
- A császárok és a vértanúk városa
- Mennyibe kerülhetett a háború egy napja az I. világháborúban
- Az Áprád-ház kihalása után támadt hatalmi (z)űr
- A félelem oldala az első világháborúban
- Zita, az utolsó császárné és királyné
- Az elfelejtett vidék
- A villámháború tervének fejlődése és alakulása az I. világháború előtt
- A kalapos király
- Az első világháború kitöréséhez vezető út
- 200 éve született Samuel Colt
- Tábor kontra Hermon
- A tököli kormánydelegáció kíséretének kihallgatási jegyzőkönyvei az Ungváron őrzött KGB dokumentumok között
- A nagy háborúra való 100 éves megemlékezések csúf csapdái
- Közeledve az első világháborús centenárium felé
- Telepítések, földhöz juttatások a visszacsatolt Bácskában
- Jézus városa
- A bácskai földbirtok-politika kezdetei levéltári források tükrében
- A 15 éves háború záró szakasza
- Az 1956-os forradalom Kárpátalján őrzött dokumentumai
- A keresztény seregek sikerei a 15 éves háború első szakaszában
- A szúfi költészet
- A megváltás városa
- Koppány lázadása
- A 15 éves háború előzményei, és a háború kialakulása
- Mária országa
- A fejedelem, aki a nemzete szabadsága mellett az Istent is kereste
- Civilizációk felemelkedése és bukása
- Nagy Katalin
- A Spanyol Birodalom születése
- A földrajzi felfedezések körülményei és előfeltételei
- Az újvidéki mozik története
- Az Erzsébet Szálló története (1854-1967)
- A Hadik család futaki uradalma
- A Batthyány család története - 3. rész
- Az újvidéki hidak tönénete
- A Batthyány család története - 2. rész
- A Batthyány család története - 1. rész
- A báni palota építése
- A monarchia intézménye
- Olvasóink ajánlata