Tudta-e?
...Japánban a "karoshi" - ha valaki halálra dolgozza magát - évente ezer halálesetet okoz; ami közel 5%-a az országban előforduló agyvérzések és szívrohamok számának, a 60 év alatti dolgozók körében?

216. szám - 2022. szeptember

A gyógyítás története - 9. rész

A kolostorok füvészkertjei és ispotályai

A középkori gyógyítás történetéről szóló előző részben már írtam arról, hogy gyógyítással ekkoriban nem csak orvosok és szerzetesek foglalkoztak, hanem borbélyok, hóhérok, fürdőmesterek, bábasszonyok, csontkovácsok, vándorgyógyszerészek és mások. Megvolt, hogy melyik betegséggel, bajjal kihez, vagy hová kell fordulni.
WILHELM Józef | a szerző cikkei

7

Akik mélyen vallásosak voltak, azok a legközelebbi kolostorba mentek el, vitették oda magukat. A középkori ember hitt a természetfeletti gyógyulások erejében: az ereklyék tisztelete, a közös imák, a szentek sírjai csodás gyógyulásokhoz vezethettek. A legendákban sok ilyen szent fordulattal, váratlan történettel találkozhatunk. A hit a pszichére, a lélekre hatva fejtette ki hatását, és indította el a hívőkben a test öngyógyító folyamatát. A középkori szentek életrajzaiban gyakran szerepel az, hogy a sírjaiknál bénák gyógyultak meg, a vakok újra látni kezdtek és a meddő nők gyermeket fogantak.

A legtöbben mégis a kolostorok ispotályaiban, kórházaiban igyekeztek enyhülésre, gyógyulásra, vigasztalásra és kellő ápolásra találni. Az ispotályok falain belül folyt a klasszikus középkori gyógyítás: érvágás, beöntések, hideg vagy meleg borogatások, gyógyteázás, továbbá gyógyfüves fürdők, tinktúrák, kenőcsök alkalmazása, sebtisztítás, kisebb kinövések kivágása, gennyes dudorok kifakasztása. Nagy hatásfokkal alkalmazták a különféle gyógy-likőröket és borokat, amelyek a mai napig használatban maradtak. A szerzetesek rendházai olykor gyógyforrások mellé épültek. Ezeken a helyeken e források vizét is felhasználták gyógyítás céljaira. Jelentősebb sebészeti beavatkozásokra azonban nem került sor, mert az egyházi rendelkezések ezt a középkor későbbi évszázadaiban tiltották, ugyanis az operációk kimenetele teljesen kiszámíthatatlan volt. A rossz híresztelések elkerülése érdekében a „szerzetes-orvosok” komolyabb műtéteket nem vállaltak.

A bencések voltak Magyarországon az elsők, akik intézményesített gyógyászattal foglalkoztak. Rajtuk kívül más rendek is végeztek betegápolást: az ispotályosok (johanniták, ciszterciek, premontreiek, ágoston-rendiek, pálosok, lazaristák stb.), az antoniták, az apácák közül a klarisszák rendje. „Az ispotály a keresztény ókortól kezdődően idegenek, zarándokok, betegek, szegények és rászorulók gondozására a vendég iránti szeretet címén fenntartott intézmény. Az elnevezés a német Spital átvételével került a magyar nyelvbe, ami kórház, aggok menhelye jelentésű”. - Wikipédia

A gyógynövények hatóanyagaival való gyógyítás volt a leggyakoribb módszer, amit alkalmaztak a korábban említett gyógyböjt mellett. Mivel a kolostorokban élő szerzetesek világi munkákkal is foglalkoztak, így természetes, hogy a monostorok területén különböző kertek léteztek: pl. gyümölcsös, virágkert, veteményes és füvészkert. Ez utóbbi a spital vagyis kórház közelében helyezkedett el és itt különféle gyógynövényeket gondoztak. Emellett az erre szakosodott szerzetesek a közeli erdőket, mezőket is bejárták, ahol vadon termő gyógynövényeket gyűjtöttek.

A kolostorkertek fenntartásának ismeretei az ókori kertkultúrában, valamint a kelta, germán, szláv és magyar törzsek népi gyógyászati ismereteiben gyökereztek. Ezeknek a kerteknek nem csak gyakorlati szerepük volt, mint az élelem termesztés, gyógynövénykivonatok előállítása, bor és sör készítése, hanem a kert a keresztény világban a Paradicsomot is jelképezte, vagyis szakrális jelleggel bírt. A kertek négyes felosztása a négy evangélista: Lukács, János, Máté, Márk előtti tisztelgésnek számított.

A kolostorkertek az évszázadok alatt folyamatosan változtak. Ez megnehezíti a már nem létező középkori kertek pontos történelmi visszaállítását. A fennmaradt dokumentumok, ábrák, leírások, tervrajzok azonban betekintést nyújthatnak abba, hogyan nézhettek ki a múltbeli kolostorkertek. Jellemző volt a magas ágyasok alkalmazása. A szerzetesek olyan növények termesztése céljából készítették őket, mint amilyenek a fűszernövények – amelyek ételek ízesítésére, likőrök, likőrborok készítésére voltak alkalmasak – továbbá gyógynövények termesztésére. Az ágyásokat téglalap formájúra alakították ki, hogy fajtánként lehessen beültetni őket, anélkül, hogy az ágyasra kellene lépni. Ekkoriban még csak európai gyógynövények voltak a kertekben. A más kontinensekről származó egzotikus fűszerek és gyógynövények még ismeretlenek. A leggyakrabban termesztett gyógynövények a következők: petrezselyem, citromfű, rukkola, medvehagyma, kakukkfű, zsálya, cickafark, ruta, édeskömény, izsóp, kerti szegfű, tüdőfű, angyalgyökér. A mostanság divatos, elterjedt fűszerek mellett számos régi, őshonos gyógynövény ma is használatban maradt. A kolostorok kerengőjében olyan növényeket termesztettek, amelyeket a szelektől és a nagy forróságtól védtek.

Ezek a kertek nem csak arra szolgáltak, hogy dolgozzanak bennük, hanem a kertek az elmélkedés színhelyei is voltak. A szerzetesek és a kolostor épülőfélben lévő betegei itt találtak nyugalomra, menedékre. A kert csendjében, a gyógynövények kellemes illatainak légkörében végezhették az imákat.

A szerzetesek gyógynövényekből álló gyógyszertárat tartottak, ahol a környékbeliek is vásárolhattak kenőcsöket, tinktúrákat, szárított növényeket, porokat. Voltak itt más gyógyszerek is: különböző amulettek, szentképek, kristályok stb. A szerzetesek közötti növény- és magcsere révén élénk csereforgalom alakult ki. Az összegyűjtött botanikai ismereteket folyton bővítették és továbbadták. A 16. században egyre több gyógynövénykönyv született, amelyekben a megszerzett ismereteket rögzítették. Ebben az időben fejlődtek ki a városi botanikus kertek is, amelyek ösztönözték az egyetemi hallgatók kutatásait, de a kolostorkertek hagyományai sokáig befolyásolták még a gyógynövényekkel kapcsolatos ismeretek tudományos leírását. A városokban kialakuló késő középkori, világi gyógyszertárak a kolostorok gyógyászati ismereteinek tapasztalataiból fejlődtek ki. Ám nem csak itt volt érezhető a kolostori tapasztalat. Számos gyógy- és fűszernövény került át a paraszti és városi házi kertekbe, pl.: az édeskömény, kapor, zsálya és váltak az étkezések, a népi gyógyítás legközkedveltebb termékeivé.

A gyógynövények felhasználásának legkedveltebb módja az alkoholos gyógynövénykivonatok számtalan változata volt. A titkos receptek kolostorról kolostorra más-más íz-világgal és hatással szolgáltak. Ma, ezek az emésztést serkentő italok továbbra is kedvelt, ismert termékek, mint az ürmös, a svéd keserűfű, az unikum, az abszint stb.

Láthatjuk a középkori kolostorkertek által kialakult hagyományok mind a mai napig hatnak különféle formában.

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2022 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor