Tudta-e?
A világtörténelem leghosszabb műsormegszakítását a BBC követte el. Egy Miki egér rajzfilmet szakítottak félbe azzal a hírrel, hogy kitört a második világháború. Hat év múlva aztán akkurátusan folytatták a félbeszakadt rajzfilmet, pontosan attól a ponttól, ahol anno abbahagyták

123. szám - 2014. december 01.

Hadtörténelem

A vegyi fegyverek bevetése az I. világháborúban, e fegyverek alkalmazásának történelmi előzményei

A harci gázok, azaz vegyi fegyverek tömeges bevetésének tekintetében az I. világháború jelentett fordulópontot. Ebben a háborúban kezdték el hatalmas mennyiségben és felelőtlenül alkalmazni a mérges gázokat…
WILHELM Józef | a szerző cikkei

10

A kémia már az ősembert is lebilincselte. Persze az ősember még nem volt tudatában annak, hogy amikor tűz segítségével megváltoztatja az anyagok összetételét, vegyi folyamatokat alkalmaz, ennek ellenére mégis, a tűz megszelídítésével az ősember a kémia tudomány megalapozásának útjára lépett.

A különféle anyagokat (vegyszereket), vegyi folyamatokat (égetés, főzés, erjesztés) a legősibb civilizációktól kezdődően előszeretettel alkalmazták az emberek a mindennapi életben. Eleinte főleg az élelmiszerek feldolgozásához, tartósításához és a gyógyításhoz kerestek varázsszereket, eljárásokat. Később a szépítkezéshez, a kábító anyagok előállításához, a halotti szertartások, eljárásokhoz (mumifikálás), továbbá textíliák színezéséhez használták „kémiai ismereteiket”. A harcoló felek háborúkban is előszeretettel nyúltak a különböző mérgekhez, varázsszerekhez, vegyi jellegű praktikákat alkalmaztak, pontosabban megfogalmazva felhasználták a számukra addig megismert, ma már kémiainak mondható eljárásokat.

A mai ősemberi viszonyok között élő amazóniai indiánok kémiai ismeretei elképesztően kiválóak, például mérgező növények segítségével halásznak még manapság is, úgy, hogy e növények főzetének levével elkábítják a halakat, amelyek a felszínen úszva kézzel is kifoghatóvá válnak. Az őskori emberek is a vadászat terén használhatták legelőször a mérgezett nyilakat, fúvócsöveket, de később ezeket az ismereteiket az emberek az egymás elleni csatákban, háborúkban is bevetették. A mérgeket többnyire növényekből vagy mérges kígyók, skorpiók, mérgező varangyok váladékából, mérgéből nyerték. Az ősemberek a mérgező állatokat megfigyelve, azok védekezési, vadászati technikáit lemásolva, alkalmazva tökéletesítették tudásukat a vegyi fegyverkezés terén.

Az erődszerű települések kialakulásával párhuzamosan a háborúzások történetében megjelent a kifüstölés technikája. Ebben az esetben különféle növényeket, vagy anyagokat gyújtottak meg, melyek bűze tovább fokozta a füst, a tűz elviselhetetlenségét. Már az i.e. V. században, a peloponnészoszi háborúban a spártaiak Athén városfalainak tövében többek között ként égettek, amitől azt remélték, hogy a bűzlő füst harcképtelenné teszi az athéniakat. A füstölési technika volt a későbbi harci gázok bevetésének első előzménye.

A vegyszerek háborús célokra való felhasználásának igazi művelői a kínaiak voltak. A puskapor, a mérges gázok alkalmazása tőlük származik. Ők gyártottak először agyagcsupros füstbombákat. A lőpornak, a bombáknak az előállítási titkai két útvonalon jutottak el Európába, egyrészt északon Dzsingisz kán mongoljainak támadásai nyomán, másrészt délen, az arabok közvetítésével. Ám az európaiakat sem kell félteni a vegyi fegyverek kiötlése tekintetében, elegendő csupán a bizánciak csodafegyverére, a híres görögtűzre gondolni.

A reneszánsz kortól kezdve a természettudományok mind gyorsabban fejlődtek, többek között a kémia is. A XVII. századtól kezdődően a várvívások alkalmával előszeretettel kezdték alkalmazni a különféle vegyi anyagokat gyújtóbombák, gyújtógránátok előállításánál. E fegyvereknél a lényeg az volt, hogy az általuk okozott tüzet ne lehessen könnyedén eloltani, átterjedjen minden gyúlékony anyagra, így e bombákhoz alapanyagként főleg faggyút, ként, gyantát, terpentint, salétromot használtak. Ezeknek a gyújtóbombáknak a bőséges, sokszor maró füstje úgyszintén fontos hadászati tényező volt, azaz valamiféle harci gázként is értelmezhető az alkalmazásuk.

Az újkori háborúzások során először a krími háború idején (1853-1856) fogalmazták meg kételyeiket a britek a vegyi fegyverek bevetésének kérdésében, ugyanis az első, majd a második ipari forradalom egyik hozadékaként leginkább a kémia fejlődött robbanásszerűen, aminek következtében a háborús felek mind újabb és újabb, valamint egyre hatékonyabb anyagokat tudtak alkalmazni a vegyi fegyverkezés terén. Ekkor döbbentek rá először e fegyverek tömegpusztító hatására, és arra, hogy az ellenfél is felhasználhatja ezeket a támadó ellen.

A harci gázok, azaz vegyi fegyverek tömeges bevetésének tekintetében az I. világháború jelentett fordulópontot. Ebben a háborúban kezdték el a mérges gázokat felelőtlenül, hatalmas mennyiségben alkalmazni. A háború kezdetén még „eléggé sikertelenül”, ugyanis 100 elesett katonából átlagban „csak” hárman haltak meg gázmérgezés következtében. A következő években ez a szám elérte a 9-10%-ot is, ami már kimondottan megdöbbentő arány volt. Amíg a lőfegyverek mechanikai úton okoznak sérüléseket, addig a vegyi anyagok az idegrendszerre, a légzőszervekre, vagy a látásra, a bőrre stb. kifejtett hatásukkal tették harcképtelenné a katonákat. Hatástartamuk órákig, napokig, hetekig is eltarthatott. Némely esetben azonnali halált okoztak, ám ennél sokkal borzasztóbbak voltak azon katonák kínjai, akik napokig öklendezve-fuldokolva gyötrődtek, majd haltak meg a szövődménynek következtében, vagy életük végéig másokra szoruló bábokként tengették életüket.

Az I. világháború idején a vegyi fegyvereket mindhárom halmazállapotban gyártották, de a harci gáz kifejezés terjedt el. Ennek oka az, hogy halmazállapot átalakulással rendszerint gáz keletkezett. A nagy háborúban 50 965 tonna könnygázt, hólyaghúzó és a tüdőt roncsoló vegyi anyagot vetettek be a központi hatalmak és az antanthatalmak együttesen, többnyire klórt, foszgént és mustárgázt. A gáztámadások áldozatainak hatalmas aránya elgondolkodtatta a győztes és a vesztes feleket is e hihetetlenül hatékony, de borzasztóan pusztító hatású fegyver további felhasználásától. Ezért a nagy háborút követően visszafogottabbá vált a kémiai szerek alkalmazása, nem a fair play, hanem inkább a félelem hatására.

Annak ellenére, hogy az első világháború szörnyűséges következményei elriasztották a háborúzó feleket a vegyi fegyverek tömeges bevetésétől, a harci gázokat, a különböző vegyi mérgeket, kábítószereket a II. világháborúban, a vietnámi, az iraki, és a jelenleg is folyó szíriai polgárháborúban, valamint más konfliktusokban is alkalmazták/alkalmazzák mind a mai napig. Továbbá tudni kell azt is, hogy ezek a fegyverek nem csak a katonák, és a civil lakosság körében szedik áldozataikat, hanem hihetetlenül nagy környezetpusztító hatással is bírnak. Az emberiség még nem tanulta meg a leckét!

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor