Személynevek változatai

Bizonyos személynevek hosszú és rövid mássalhangzós változatban is elő szoktak fordulni: Attila és Atilla, Ottília és Otília, Diána és Dianna, Héla és Hella, Adrienn és Adrien stb. Melyik a helyes? – teszi fel a kérdést a tájékozatlan névhasználó.

Egységes elvet nem fogalmazhatunk meg, hogy csak a hosszú vagy csak a rövid mássalhangzós változat az elfogadható, hiszen a kérdéses nevek különböző eredetűek és eltérő szerepűek. Némelyiknek mindkét (vagy kettőnél több) alakban is van létjogosultsága, némelyiknek viszont csak egy alakja számít elismertnek.

Érdekes az Atilla név esete. A huszadik század elején még az egy t-s, két l-es változata volt használatban, ugyanúgy, mint a megfelelő atilla köznév (amely zsinórozott férfikabátot, illetve aranysújtásos, díszes zubbonyt jelöl). A helyesírási szabályzat 1915. évi kiadásában már két t-vel és egy l-lel írt névalak is megjelenik, ugyanis az etimológiai kutatások kiderítették, hogy ez a név a gót atta szónak kicsinyítő képzős származéka. 1954-ig állt fenn ez a kettősség, akkor A magyar helyesírás szabályainak 10. kiadása csak a két t-s alakot ismerte el helyesnek. A jelenlegi, 11. kiadás szerint mindkét változatban írható a név. A magyar utónévkönyv az Attilát ajánlott névnek minősíti, az Atillát pedig elfogadhatónak. Az anyakönyvezés szempontjából két különböző névnek tekintendők. Köznyelvi kiejtésük viszont egységesen atilla.

Az Otília név is hasonló jellegűnek látszik. Ez az 'öröklött vagyon' jelentésű germán Ode férfinév női párjának származéka. A németben Ottilia vagy Odilia alakban él. Korábban a magyarok is két t-vel írták, ma viszont kiejtésének megfelelően egy t-s az írásmódja, a helyesírási szabályzat 161. pontjával összhangban, mely szerint "mind régi (eredeti és jövevény), mind pedig más nyelvekből újabban átvett keresztneveinket mai köznyelvi kiejtésüket tükröztetve írjuk". Noha az utónévkönyv nem ismeri el külön névként a két t-s Ottíliát, tehát újszülöttnek nem adható, meg kell engednünk a használatát azoknak, aki annak idején ebben az alakban kapták, és ezért ragaszkodnak hozzá.

A Diána a latin dies (azaz nap) származéka, eredeti jelentése 'ragyogó'. A római mitológiában az erdők és a vadászat, a fény és a szülés istennője, a görög Artemisznek felel meg. A hosszú n-nes névváltozata, a Dianna minden bizonnyal az Anna név hatására keletkezett a népnyelvben, nem fogadható el köznyelvinek, hiszen nem a köznyelvi kiejtést tükrözi. Mind a Héla, mind a Hella a görög eredetű Heléna származéka.

A Héla a szóban forgó név német és lengyel rövidüléséből keletkezett, a Hella viszont inkább a Helga alakváltozata. A Héla egyúttal a Helga német becéző alakja is, a Hella pedig a Helena német rövidülése is. Az utónévkönyv szerint mindkét név elfogadhatónak számít.

Az Adrienn női név a francia Adrienne névből ered (melynek írásban e van a végén), a francia Adrien férfinév női párja. Az Adriennek (amelyet egy n-nel írnak) magyar megfelelője az Adorján. Az Adrienn nevet eleinte (a negyvenes és az ötvenes években) többnyire franciás alakban anyakönyvezték, újabban csak magyaros alakban írandó (két n-nel és e nélkül a végén). Egy n-nel való írása azért nem ajánlatos, mert így a női név írásmódja teljesen megegyezik a francia férfinév írásmódjával (noha ez csak elvi kérdés, hiszen férfinévként nem honosodott meg a magyarban).   

Többek között még az Emanuéla és az Emánuel név is megemlíthető. Az első női név, a második férfinév. Mindkettő a héber Immánuel névből ered (amelynek jelentése: 'velünk az Isten'). Sajátos módon az Emanuélának nincsen Emanuella változata a magyar köznyelvben, az Emánuel viszont Immánuel változatban is él.