Tudta-e?
hogy a Nap 330330-szor nagyobb a Földnél?

3. szám - 2007. június 18.

Magyar származású Nobel-díjasok

Bárány Róbert - Az egyensúlyszerv fiziológiájának kutatója

Folyóiratunkban részletesen bemutatjuk a híres magyar származású tudósokat és feltalálókat.
Ribár Béla: Híres magyar tudósok című könyve alapján

BÁRÁNY RÓBERT 1876. április 22-én Bécsben született, ahová az apját banktisztviselőnek helyezték. Iskoláit és orvosi tanulmányait is Bécsben végezte és 1900-ban doktorrá avatták. Ezután belgyógyászatból és ideg-elmekórtanból németországi egyetemeken és klinikákon képezte magát tovább. 1905-ben lett tanársegéd a bécsi egyetem fülészeti klinikáján, 1909-ben pedig magántanári képesítést nyert. 1912-ben Bostonban Politzer-díjat kapott, 1914-ben pedig az elmúlt öt év legfontosabb fülgyógyászati felfedezéséért megkapta a hollandiai graningeni egyetem Guyot-díját. Az első világháború kitörésekor önként jelentkezett frontszolgálatra és egy hadikórház osztályvezető orvosa lett. Így került Przemysl várába, amelyet hamarosan az orosz csapatok vettek körül és 1915 márciusában megadásra kényszerítették a védőket. Bárány is orosz fogságba került, de svéd közbenjárásra a magasabb képzettségű foglyokat megkülönböztetett bánásmódban részesítették, ami neki is kijárt és Kazánban a kórház könyvtárában olvasással tölthette idejét, ahol az öntudat anatómiai és élettani magyarázatát kutatta. 1916-ban fogolycsere révén Svédországba került, ahol szeptember 11-én megtartotta Nobel-előadását, mivel 1915-ben Stockholmban neki ítélték az 1914-es orvosi Nobel-díjat "a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért". Mivel nemzetközi sikerei ellenére sem tartott igényt Bárány szolgálatára a bécsi egyetem, ezért ő Svédországban maradt, ahol meghívást kapott az uppsálai egyetem orr-, fül- és gégeklinikájának élére és itt dolgozott 60 éves korában bekövetkezett haláláig (1936. május 8.).

Már 1906-ban elkezdte azokat a fülészeti kutatásokat, amelyek a Nobel-díjhoz vezették, és amelyekre a figyelmét a klinikai tapasztalatok terelték. Amikor betegeinél fülöblítést kellett végezni, azok gyakran elszédültek. Bárány megállapította, hogy a szédülés az öblítő folyadék hőmérsékletétől függ. Ha langyos vízzel végezték az öblítést, a páciens nem szédült el, de hideg vagy meleg vízzel öblítve szédülés jelentkezett. Megállapította, hogy a belső fül ívjárataiban keringő Iympha folyadék a hideg, illetve meleg víz hatására más és más ívjáratokban áramlik és ez okozza a szédülést, amit a szemgolyók rezgése is jelez. A jelenséget Bárány-féle kalorikus reakciónak nevezte el az orvostudomány. Ő dolgozta ki a vesztibuláris funkciók vizsgálati módszerét. Hadikróházi tevékenysége idején dolgozta ki az agyvelő friss lövési sérülésének sebészi ellátási módszerét. Uppsalában az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására javasolt műtéti eljárása kidolgozásáért 1925-ben a svéd orvostársaság Jubileumi Éremmel tüntette ki. Hírnevét tanúsítja, hogy 1960-ban róla elnevezett társulat alakult meg, amely ötévenként tudományos szimpóziumokat tart.

Kapcsolódó cikkek

    ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2019 Fókusz. Minden jog fenntartva!
    Design by predd | Code by tibor