- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- Nejlont először 1938-ban állítottak elő. Első felhasználási területe a fogkefék sörtéje volt.
166. szám - 2018. július
A hadarás és a tempóváltásA hadarás a beszédritmus zavara, rendellenes és torz hangképzésse1 is együtt szokott járni. Általában fokozottan érzékeny, nyugtalan gyermekek hibája, és ha nem korrigálják, felnőtt korra is megmarad. A hadaró beszédűek képtelenek a tempóváltásra, arra, hogy alkalmazkodjanak a beszédtempó gyorsasági ingadozásaihoz.
|
5
|
Az emberek különbözőképpen beszélnek, az egyik tisztábban képezi a hangokat, a másik többé-kevésbé torzítva; van, aki lassabban beszél, van, aki gyorsabban; némelyek akadoznak beszédben, másoknak viszont folyamatos a hangadásuk. Az átlagembernek rendszerint fel sem tűnik, hogy a másiknak beszédhibája van, hacsak nem olyan feltűnő jelenségről van szó, mint a dadogás vagy az orrhangú beszéd. A hadarást például csak akkor veszi észre, ha kóros mértékűvé fokozódik, amikor már-már teljesen érthetetlenné teszi a beszédet. Súlyosabb változatában ideggyengeség is állhat a hadarás mögött, ilyenkor a szülő vagy a pedagógus nemigen szüntetheti meg, szakemberre, logopédusra és ideggyógyászra van szükség. Beszédünk általában sajátos ritmusban pereg, összhangban van szervezetünk, légzésünk ritmusával, illetve a magyar nyelvnek történetileg kialakult, rá jellemző ütemével. Más nyelveknek a mienkénél gyorsabb vagy lassúbb is lehet a tempója. Az indoeurópai nyelvekben rendszerint nagyobb a beszédsebesség, mint a finnugor nyelvekben. A beszédritmust a hangképző működés dinamikus sztereotípiájának a rendszere rögzíti. Ez a rendszer rugalmas, de azért viszonylag állandó is, rendszerint meg van határozva, hogy egy-egy beszédhangnak a szabályosan, normálisan való kiejtéséhez mennyi időre van szükség. A magyar köznyelvi átlag 11–12 beszédhang, illetve 6–7 szótag másodpercenként. A hadarónak meg van sérülve a beszédmozgások dinamikus sztereotípiája, nem szabályozza kellőképpen a beszédritmust. A hadaró beszédűek mindig gyorsan beszélnek, a normális sebességgel beszélők pedig csak bizonyos esetekben gyorsítják beszédtempójukat, mégpedig, ha felfokozott idegállapotba kerülnek, ha nagy indulat keríti őket hatalmába, ha hirtelen valamilyen érzelem támad bennük, vagy ha tudják, hogy hosszabb hangsort kell kimondaniuk. A beszédtempó gyorsulásával csökken a hangok időtartama. A hadarók ezt a gyorsulási tendenciát olyan mértékűre fokozzak, amilyent már hangképző szerveikkel képtelenek követni, Ezért gyakran megtörténik, hogy elnyelnek bizonyos beszédhangokat, szótagokat, sőt teljes szavakat is. Elsősorban az r-t és az l-t hagyják el a mássalhangzó-torlódásokból, de a hangsúlytalan magánhangzókkal is mostohán bánnak, röviden ejtik a hosszú mássalhangzókat, megcsonkítják a hosszabb szavakat stb. A hadaró beszédet a mondanivalótól független tempó jellemzi, mind a lényegtelen, kevésbé fontos, mind a lényeges, fontosabbnak számító részek élénk iramban hangzanak el. A hangsúly mellékessé válik, eltorzul, vagy pedig el is tűnik. Ezzel a hadaró voltaképpen lemond arról, hogy a beszédhelyzethez, a műfajhoz és a hallgatóság érdeklődéséhez alkalmazkodva növelje beszédének hatékonyságát, kifejező erejét. Az úgynevezett intonációs beszédtempó viszonylag lassú a szavalatokban. A mesemondásban már valamivel gyorsabb. Ezt a prózai felolvasás irama követi. Ennél is gyorsabb szokott lenni a beszélgetés. Határozottan gyors tempót figyelhetünk meg a rádiós sportközvetítésekben. A tempóváltás, azaz a beszédsebesség növelése vagy csökkentése lehetővé teszi a beszéd logikai és nyelvi viszonyainak a kifejezését. Ez a mondatfonetikai eszköz tagol és kiemel; növelésével jelezhetjük azt, ami kevésbé fontos, magától értetődő, már ismert, illetve azt, amit csupán közbevetünk, mellékesen jegyzünk meg. A sebesség csökkentésével kiemelhetjük a fontosat, az új mozzanatot, azt, ami továbbhaladást jelent a közlésben. |
Kapcsolódó cikkek
- Tatárok helységneveinkben
- A know-how és köznyelvi szinonimái
- Gárdonyi Géza - velünk élő?
- Nyelvi vitafórum
- Félrecsúszott vonzatok
- Az ember tragédiája és Madách filozófiája
- Pleonazmus a szóalkotásban
- Számítógépes igék
- „Európának lelket, lelkületet és értelmet kell adni”
- Európaiságunk és az idegen szavak
- Az -alja utótagú helységnevek
- Egy hagyományos helynévforma
- Az időmérés nyelvi vetülete
- Hivatali stílusunk bonyolultsága
- Új kötettel bővült „A magyarság megtartó ereje” című sorozat
- Könyvgerilla: belopja könyvét a könyvtárakba
- Kémiai elemek névcseréje
- Ácsokkal összefüggő helynevek
- Égitestek névalakja
- Nyelvjárási vagy regionális?
- Fogalommá vált személynevek
- Helységet túlélő nevek
- A selypesség és a dadogás
- Nyelvi szemlélet a fogalmak tagolásában
- Az írógép-helyesírás
- Egy latin eredetű szócsalád a magyarban
- Lehet pozitív a diszkrimináció?
- A nyelvi műveltség viszonylatai
- Madárszereplős szólások
- Különleges -ékony, -ékeny képzős melléknevek
- Műveltető képzős ige tárgyassá válása
- A felújított székváros
- Török eredetű -or, -ör végű szavak a magyarban
- Szerb szóalakok hatása a magyar beszédre
- Le- igekötős igék idegenszerű használata
- Jogi szavak a köznyelvben
- Kérdő szállóigék
- Sajátos alakú helynevek
- Kandi kamera
- A fortély kifejezőeszközei
- Nemzetközinek vélt szavak
- Köznévvé vált földrajzi nevek
- Fókuszban a nyelv
- Nemes Nagy Ágnes gyermekverseinek helye és szerepe az anyanyelvi kompetencia fejlesztésében
- A szórend és az érthetőség
- József Attila, a tragikus sorsú költő
- Addig utalószavas közmondások
- Fővárosok elnevezése
- Hagyományos hosszmértékek
- A multikulturáltság és a multikultúra
- Az anyanyelv
- A nyelvérzék
- A nyelv és a közösség
- A magázás eredete
- Ki köszön előbb?
- Jelentéstapadás a magyarban és a szerbben
- Emlékezzünk!
- Ékesszólással való meggyőzés
- A félnyelvűség jelensége
- Magyar közmondások szerb megfelelői
- Származékszó magánhangzójának megrövidülése
- Vonzatok közötti jelentésmegoszlás
- Idegen szavak alakváltozatai
- Szentek a magyar nyelvben
- Hogyan nevezzük bútorainkat?
- A megengedő "is" hagyományos és analógiás szórendje
- Szavak indokolatlan felcserélése
- Az -atag, -eteg képzős főnevek és melléknevek
- A bennünk élő Arany János (1817-1882)
- Mellékmondatban való tagadás
- Könyvek és olvasási szokások a 21. században
- Téves alakban állandósult szavak
- Beszélni nehéz
- A szóláskeveredés
- Köszönést helyettesítő mondatok
- A nemzetközi szavak
- Szerb szókapcsolatnak megfelelő magyar szavak
- Ígéretes lehetőség a fiatalok számára
- A lényeg elsikkadása a sajtónyelvben
- Idegen észjárást követő igék
- A lustaság fél egészség!
- A méterrendszer előtti hosszmértékek
- A szerb nyelv -ov toldalékos magyar jövevényszavai
- Hogyan és miért avulnak el a szavak?
- Fölöslegesnek látszó összetételek
- Mondd meg, milyen állat vagy! És én úgy foglak szólítani…
- Sőrészek és olajütők nyomában
- Hogyan beszélhetünk a hallgatásról?
- Idegen szavak magyar megfelelői
- 360 éves a Magyar Enciklopédia
- A valakin vagy valamin múlik vonzat használata
- Az idők árját ismerő
- A beszédhangok időtartamának megkülönböztetése
- Összevonással létrejött szavak
- Gondolatok Andrej Platonov Csevengur című művéről
- Régi gyártók, mai gyárak
- A kommunikáció történetének rövid áttekintése
- A királyok imádása
- A malediktológia rövid áttekintése
- A francia nyelv nemzetközi szerepe
- „Szárnyati Géza malacra” - Irodalmi és nem irodalmi kommunikáció
- Szerkezetileg kötött jelentésű szavak
- Hogy néz ki és hogyan viselkedik egy boldog magyar?
- Helyesírás a számítógépek korában
- A többnyelvűség értéke
- A magyar bútornevek eredete
- A nyelvhelyesség szociológiája
- Szavak felcserélése
- A tegezés és a magázás
- Menni, vagy nem lenni
- Eredetinek látszó német jövevényszavak
- A határon túli magyar nyelvi nehézségei
- Személynevek változatai
- A gyorsolvasás jelentősége
- Színház és Film Intézet
- A Spanyol Birodalom születése
- Az örökzöld 1984
- Pontosság az ismeretterjesztésben
- Meghatározó az értelmiség nevelésében
- Olvasóink ajánlata