Tudta-e?
...ha naponta folyamatosan fogyasztunk néhány mandulát, akkor megelőzhetjük a koleszterin képződését és lerakodását az erekben, ugyanis így a test elegendő esszenciális zsírhoz jut?

116. szám - 2014. május 01.

Tudományos folyóirat

Az Egyetemes Philologiai Közlöny hetven éve

A tudományos folyóiratok a tudományos élet szemléi, éppen ezért egyes szakfolyóiratok rendkívüli jelentőségre tehetnek szert egy adott ország, nemzet tudományos életében.
SÁFRÁNY Attila | a szerző cikkei

2

Ilyen kiadvány volt az 1879-től megjelenő Egyetemes Philologiai Közöny, a magyar szellemi élet kétségkívül egyik legjelentősebb tudományos folyóirata, amely hetvenegy évfolyamot ért meg. Utolsó számát 1948-ban adták ki, az évszámból azonnal kitűnik, hogy a szakfolyóirat megszűnéséhez szoros köze volt a magyarországi kommunista hatalomátvételt követő – erőszakosan homogenizáló és célzatosan szelektáló – kultúrpolitikának. Az Egyetemes Philologiai Közlöny jogutódja az 1955-től megjelenő Filológiai Közlöny.

Az Egyetemes Philologiai Közlöny (EPhK) a tudományos szemle indulásakor a Budapesti Philologiai Társaság, 1879-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága adja ki. Nyelv- és irodalomtudományi értekezéseket közöl, de a nyugati tudományos mozgásokra reflektálva – elsősorban könyvismertetők, recenziók formájában – számos vallástudományi tárgyú írás is olvasható a szaklapban. A folyóirat mint szemle szervesen beágyazódik kora tudományos életébe, így a szaklap első évtizedeiben a pozitivizmus erőteljes hatása mutatható ki benne, az I. világháború után pedig fokozatosan a szellemtörténeti irányzat is teret nyer benne. A korai évtizedeket a pozitivista szemlélet jellemezte, később teret nyert a szellemtörténeti irányzat is.

Szerkesztők és megjelenés

Az EPhK szerkesztői koruk legelismertebb tudósai közül kerültek ki. Ők a következő személyek: Ponori Thewrewk Emil, Heinrich Gusztáv (1879–1891); Némethy Géza, Petz Gedeon (1892–1901); Katona Lajos (1902–1905); Császár Elemér, Láng Nándor (1906–1913); Bleyer Jakab, Láng Nándor (1914–1922); Förster Aurél, Thinemann Tivadar (1923); Koszó János, Förster Aurél (1924–1925); Kerényi Károly, Koszó János (1926–1934); Huszti József, Eckhardt Sándor, Györkösy Alajos (1935–1948)

1877-1948 között 71 évfolyama jelent meg az Egyetemes Philologiai Közlönynek. Az I. világháborúig folyamatos fejlődésen halad át a szaklap elsősorban minőségi tekintetben, de a terjedelem tekintetében is. A tervek szerint a Közlöny évente 10 (3 ívnyi) füzettel fog jelentkezni. Az évi 30 ívnyi terjedelmet azonban hamarosam túllépik, és az I. világháborúig, átlagosan 60 ívben nyomtatják a Közlönyt, időnként még ettől is jóval nagyobb terjedelemben.

A világháborút követően fellépnek az ínséges idők, a lap nagyon nagy nehézségek árán jelenik meg, 1922-ben például csak 4 ívben. A papír ára ebben az időszakban olyannyira felszökik, hogy a folyóiratok megjelenése kérdésessé válik. Ez a filozófiai folyóirat, az Athenaeum esetében is így volt. Később, nagyrészt a vallás- és közoktatásügyi miniszter, Klebelsberg Kuno erőfeszítéseinek eredményeképpen, fokozatosan talpra áll a folyóirat, de már sohasem éri el a régi példányszámot. A második világháború végétől, 1944-től ismét válságos időszak kezdődik. 1945-ben meg sem jelenik a folyóirat, majd a kommunista diktatúra és annak a kultúrpolitikája végleg megpecsételi a sorsát.

A korszakolás kérdése

Az EPhK nem szigetelhette el magát a magyarországi társadalmi-politikai és szellemi történésektől. 1890-ben a polgárosodás új fordulatot vesz, ennek egyik következménye egy hosszú politikai kormányzás, Tisza Kálmán bukása (Németországban Bismarcké). A századforduló a nemzetközi (és a magyar) szellemi életben a forradalmian új irányzatok megszületésének az időszaka. 1905 Magyarországon mély politikai válság (a darabontkormány) időszaka, a közelben ekkor zajlik az orosz-japán háború következményeként az oroszországi forradalom. Németországban ekkor jelenik meg Diltheytől a Das Erlebnis und die Dichtung című esszékötet, amely az ezután irányzattá érő németországi szellemtörténet alapművévé válik. Az I. világháború, különösen pedig annak a vége szellemi és társadalmi-politikai értelemben egyaránt korszakváltás volt egész Európában. 1933, Hitler hatalomra kerülésének éve szintén mélyreható társadalmi-politikai és szellemi változások előidézője.

Az elmondottakat is figyelembe véve három korszak különíthető el az Egyetemes Philológiai Közlönyön belül. Az első korszak: 1877-1900. Ez az indulás időszaka, ekkor többségében a magyarországi filológia első nagy generációja adja a szerzőket. A 90-es évekig – eddig tart az első korszak első alkorszaka – még csak a fölfejlődés megy végbe, de a 90-es évektől a szakmai színvonal terén is kezd magára találni a folyóirat. Ebben az időszakban új tagok lépnek a szerkesztők közé (1887-ben Ábel Jenő, 1890-ebn Némethy Géza).

A második korszak időtartama: 1900-1918. 1900-tól fogva feltűnik a folyóiratban egy teljesen új nemzedék, akik eleinte főleg könyvismertetőkkel jelentkeznek a szaklapban. A vallástudományi érdeklődésűek közül a legjelentősebb nevek e generáció tagjai közül: Kégl Sándor, Marmorstein Artúr, Schmidt József, Osztern Salamon, Révay József, Hornyánszky Gyula.

Bleyer Jakab 1914-től szerkeszti a lapot, s ő már a német szellemtörténeti irányzat megismertetőjeként lép fel. 1915-től Förster Aurél is ott van a szerkesztők névsorában.

A folyóirat harmadik korszakának időtartama: 1919-1948. Az I. világháború után a szellemtörténeti és a többi pozitivizmuson túllépő irányzat hatása válik uralkodóvá. 1923-ben Thienemann Tivadar szerkesztői kinevezése a biztosítéka az új irányvonal megerősödésének, aki a Minerva folyóirat szerkesztőjeként a magyarországi szellemtörténet meghatározó alakjává válik. 1924-től Förster Aurél és Koszó János, 1926-tól Kerényi Károly és Koszó János. 1935-ben viszont már Huszti József és Eckhardt Sándor a folyóirat szerkesztői. Kerényiék eltávolítása az a határpont, amely alapján két alkorszakra osztható az utolsó korszak. A II. Világháború után valójában egy újabb, negyedik korszak vette kezdetét, de mivel nagyon gyorsan vége szakadt és mivel a nehézségek folytán nem volt számottevő írásbeli produktuma, ezért nem indokolt, hogy különálló korszakként tartsuk számon a folyóirat életében.

Az első korszak 23 évfolyamot foglal magába, a második 19-et, a harmadik 29-et. A harmadik aránytalanul hosszabbnak tűnik, ám ha figyelembe vesszük az I. és a II. világháborút követő terméketlen éveket és a kisebb lapterjedelmet, akkor a megjelentetett szövegfolyam alapján valójában három nagyjából kiegyenlített korszakról beszélhetünk.

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor