Tudta-e?
…hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-ik magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós lakosságú Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.

4. szám - 2007 június 25.

Magyar származású Nobel-díjasok

Zsigmondy Richárd - A kolloidkémia megalapozója

Folyóiratunkban részletesen bemutatjuk a híres magyar származású tudósokat és feltalálókat.
Ribár Béla: Híres magyar tudósok című könyve alapján

2
ZSIGMONDY RICHÁRD Ausztriába szakadt régi neves magyar család (mind apai, mind anyai ágon) sarjaként született Bécsben, 1865. április 1-én. Már középiskolás korában a saját házi laboratóriumában kísérletezett. Az egyetemet a bécsi Polytechnikumban kezdte és a müncheni Technische Hochschulén fejezte be. Elektrokémiát és szerves kémiát tanult. 1889-ben az erlangeni egyetemen doktorált szerves kémiából. Utána három évig Berlinben dolgozott a híres A. Kundt fizikus asszisztenseként, majd Grazban lett magántanár a Technische Hochschulén és ott tanított 1899-ig. Ezután a jénai egyetemen tanított magántanári minőségben és egyidőben a híres Schott üveggyárban folytatta kutatásait. 1900-tól jénai magánlaboratóriumában tevékenykedett. 1907-ben meghívták a göttingeni egyetemre kémiaprofesszornak. 1924-ben a bécsi Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. 1929. szeptember 23-án hunyt el Göttingenben.

A kolloidoldatokat már Berlinben tanulmányozni kezdte, amikor Kundt mellett dolgozott. 1902-ben H. Siedentopffal közösen szerkesztették meg az ultramikroszkópot, amellyel kb. százszor kisebb részecskéket lehetett megfigyelni, mint a közönséges mikroszkóppal. Ennek a műszernek a segítségével döntő fontosságú felfedezéseket tett a kolloidoldatokkal kapcsolatban. 1913-ban a műszert tökéletesítette és megalkotta a résultramikroszkópot, amellyel meg tudta határozni a kolloidrészecskék térfogategységre eső számát. Ezek a műszerek lényegesen hozzájárultak a kolloidkémia kifejlődéséhez. Zsigmondynak a színes üvegek gyártásában is jelentős szerepe volt. Kutatta a védőkolloidokat is és megállapította, hogy a fehérjék megakadályozzák a kolloidrészecskék koagulációját, azaz a részecskék nagyobb halmazokká való tömörülését, amely a kolloidállapot megszűnéséhez vezetne. 1918-ban alkotta meg a kolloidkémiai és a biokémiai kutatásokban használt membránszűrőt, 1929-ben pedig annak tökéletesített változatát, az ultraszűrőt. Ezekkel különböző méretű részecskéket, baktériumokat és vírusokat lehet egymástól és az oldószertől elválasztani.

A bécsi akadémián kívül más tudományos testületek is tagjai közé választották és számos kitüntetésben részesült. Legnagyobb tudományos sikere, hogy 1926-ban neki ítélték az 1925. évi kémiai Nobel-díjat "a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért, és a kutatásai közben alkalmazott módszerekért, amelyek a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségűek". Áldozatkészségét bizonyítja az a tette, hogy a díj teljes összegét a húszas évek németországi inflációja következtében nehéz anyagi helyzetbe került kémiai intézetének fejlesztésére fordította. Annak ellenére, hogy egész életét Ausztriában és Németországban töltötte, magyar anyanyelvét nem felejtette el.

Kapcsolódó cikkek

    ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2019 Fókusz. Minden jog fenntartva!
    Design by predd | Code by tibor