Tudta-e?
Hogy ki találta fel az írást? Nem lehet teljes biztonsággal állítani, de valószínüleg a sumérok. Olyan agyagtáblákat találtak, amelyek i.e. 3500-ból származnak és sumér eredetűek, Úr és Kish városában bukkantak rájuk. A táblák kereskedelmi jellegű szövegeket tartalmaztak. Ezek a jelek még nem betûk, hanem ábrák, ezért ezt az írást képírásnak nevezzük.

216. szám - 2022. szeptember

Magyarok és európaiak

Kornis Gyula – Mészáros István – Százak Tanácsa a kultúraközvetítés példaképei/követei
Dr. habil KOVÁTS-NÉMETH Mária

5

A XXII. Apáczai Nyári Akadémia természettudományi szekciója 2022. 7.11-15.zajlott. Az első napon volt a megnyitó ünnepség az RTV új épületében. A részletes programot közli a Fókusz. Többek között a Százak Tanácsának a tagjai is szerepeltek. A Százak Tanácsának tagja, Dr. habil Németh Mária személyesen nem tudott jelen lenne, mivel vasúti baleset történt Budapesten, és ezárt lemaradt az ide induló csapatból. Ezért délután online mégiscsak megtartotta a tervezett előadását. Most íme elküldte a kibővített előadását és ezennel közöljük. Kérjük fogadják szeretettel!

A társadalmi rendszer strukturalista-funkcionalista elmélete  Talcott Parsons (1902-1979) nevéhez fűződik.  Rendszerelméletét sokan bírálták, ill. kiegészítették például a társadalomra jellemző diszfunkciók (hátrányos hatás), nyílt (manifeszt) és a rejtett (látens) funkciók elemzésével. Parsons felfogása viszont a lényegre orientál, s kiválóan szemlélteti az egységes egész szerkezeti tagolhatóságát, az egyes alrendszerek legfőbb jellemzőit, azok funkcióit, a nevelés társadalomban betöltött meghatározó szerepét. A struktúra funkciói végülis a személyiség értékorientáltságát szolgálják, a nevelés feladata

STRUKTÚRA

FUNKCIÓ

  1. POLITIKA

A társadalom céljainak

 meghatározása

  1. GAZDASÁG

Az eszközök hozzárendelése  a  célokhoz, a célok megvalósítása

  1. KULTÚRA

A társadalom tagjainak, tevékenységüknek integrálása

  1. SZEMÉLYISÉG

A társadalom fennmaradásához szükséges értékek és normák átadása az egyik nemzedéktől               a másiknak, szocializáció

Hogyan történhetett meg, hogy „A rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb rákfenéje, hogy a pénz felfalta a szívet. Nyugat-Európa szomorú példája mutatja, hogy amikor a jólét általános, elfogynak az egyéni és a közösségi célok, elkorcsosul a társadalom”. (Szentesi László: 2021) Igen, nemcsak a szívet, hanem az észt is. Ez Európa problémája is, mert nem elfeledkeznek az emberek arról az erkölcsi tartásról, amit netán a szülői házban tanultak, hanem ebben a virtuális világban sehol sem ismerték meg, sem otthon, sem az iskolában, sem a médiában, hogy mi a jó és a rossz között a különbség, nemhogy megtanulták volna. Miért? Mert nem kötelező a normák és szabályok ismerete, s ha megfelelő kapcsolati tőkével rendelkeznek, akkor a szabályok betartása sem. Jogi szabályozás kérdése ez? Nem! Ez kultúra kérdése! Felelős személy az irányítás élén és az ellenőrzés hiánya. Az irigység és a féltékenység diadalmenete.

Bő 30 évvel a rendszerváltás után megtanítjuk-e, hogy mit jelent európainak lenni? Egyáltalán akarjuk érteni, hogy gyökereink által vagyunk európaiak? Hogy mi magyarok több mint ezer éve élünk Európában, többnyire közös európai értékek alapján cselekszünk. Koronként - nagy tévedések birtokában, hatalmi pozíciókból - egy népet a funkcionális analfabetizmus szintjére süllyesztünk az ismeretek teljességének, elemzésének visszatartásával, a műveltséganyag egyoldalú válogatásával. Példa erre a materialista-leninista világnézet példátlan erőltetésével megvalósított hitnélküliség Magyarországon. (Németországban, Ausztriában nem törölték el a kötelező hittanórát a közoktatásban.) Fennállhat ez a probléma napjainkban is, mikor az elektronikus eszközök birtokában mindenki olyan ismeret birtokába juthat, amit azelőtt el sem tudott/tudtunk képzelni? (Kováts-Németh M.:2021)

Hol vannak azok a tudományos viták, melyek elősegítik a nézetek tisztulását a fogalmak alapos elemzésével? Mi volt az elmúlt 30 évben? Tömegképzés, ahol sok esetben semmilyen személyes kapcsolat sem volt az oktató és a hallgató között a tudomány, a felelősség, az elkötelezettség, a hivatás kérdéseiben. Kik oktathatnak az egyetemeken? Igaz-e Imre Sándor véleménye, miszerint „egyetemen csak érett személyiség taníthat”?

Szent-Györgyi Albert 1949-ben fogalmazta meg: “a nevelés az emberiség egyik legfontosabb tevékenysége.” Miért kérdőjelezik ez meg a XXI. században? Alapvető probléma, hogy a pedagógia presztízse ma különösen alacsony Magyarországon. Feltételezhetjük, hogy alapvetően a felszínes tudással elért sikerekkel együtt járó értékvesztés az ok; valamint a mérték, az erkölcs, a követendő magatartásminták; az európai és sajátosan magyar kulturális örökségünk megbecsülésének; a kultúra átörökítésének hiánya miatt.

A pedagógia önálló tudománnyá válása óta alapvető kérdés, hogy mi a célja a nevelésnek, mi a feladata az iskolának. A cél: a művelődési értékek, a kultúra megismertetése, megőrzése, gazdagítása és újrateremtése nemzedékről nemzedékre. A cél megvalósításához tudnunk kell, melyek a kultúra alapvető tényezői, és milyen szempontok alapján kell a kultúra műveltségtartalmát, a közműveltség alapjául szolgáló „tananyagot” kiválasztani. A probléma megoldásához rendkívül gazdag örökséggel rendelkezünk Kornis Gyula (1885-1958) és Mészáros István (1927-2021) neveléstudósok példás kultúraközvetítő munkásságában. A Százak Tanácsa folyamatosan értékeli az adott korszakokban bekövetkezett változások okait, összefüggéseit Európában és hazánkban, s az elődök példája segítségével keresi, értelmezi az adott válaszokat úgy a tudományban mint a kulúrpolitikában.

Kornis Gyula kultúrpolitikus, a hazai kultúrpedagógiai értékszemlélet megalkotója

Egy nemzetet nemzetté éppen kultúrája, közös szellemisége és értékfelfogása avat.” Kornis Gyula vallotta: Gróf Klebelsberg Kunó történelmi érdeme, hogy a nagy szellemi építkezésben Európa nemzetei közé emelte azt Magyarországot, amely leginkább porbasújtott volt. Kultúrpolitikájának elvei: 1. A nemzeti érzés pozitív ápolása; 2. az internacionalizmus helyett ”nemzetfölöttiség”; 3. a nemzet intelligenciájának visszamagyarosítása; 4. a kultúrfölény, melyet az analfabetizmus mértékével is alátámasztott: Magyarországon: 15%, Belgiumban: 25,2%, Olaszországban: 37,5, Portugáliában: 71,2, Romániában: 60,8, Görögországban: 60%; 5. a jellemnevelésben: türelem, kitartás, fegyelem, szolidaritás; 6. a világáramlatok: a neonacionalizmus és a demokratizmus. A nevelésben a naturalisztikus irányzattal nem ért egyet, nem gondolkodó gép kell, a lényeg: „a szellemnek, a történelmi tudatnak az átörökítése.” (Kornis Gy.:1921)

Klebelsberg kultúrpolitikájának megvalósítását, megvalósulását 1927-1931 között kiválóan elősegítette államtitkára, Kornis Gyula, az Európa-szerte ismert neveléstudós, akinek elve a kultúrpolitikában: „csakis a múlt intézményeinek s a jelen szükségleteinek konvergenciájából születhetik meg a termékeny jövő.” (Kornis Gy.:1927) Kornis, a VKM államtitkáraként a középfokú oktatás irányítója, aktív részese az iskolaszervezési, tantervi reformok kidolgozásának és gyakorlati végrehajtásának, többek között az intézmények értekezleteinek, a tanórák személyes látogatásaival. Kultúrpolitikájának alapját a tudomány művelése és a kellő tapasztalati ismeret képezte. Ennek megfelelően a Magyar Pedagógiai Társaság életében is központi szerepet kapott az elcsatolt területen élő magyarság tanügye; a „Pedagógia és kultúrfilozófia”, az Új Iskola hazai és külföldi képviselőinek munkái, a lélektani teszt-vizsgálatok, a munkaközösség szerepe a nevelésben, s a nevelő iskola feladatainak meghatározása. Kornis munkásságát a közép-európai pedagógiai kultúra, döntően a német/germán orientáció jellemezte, amit jól egészített ki az angolszász kultúra iránti praktikus/gyakorlati érdeklődése.

A magyarság helyzetét Trianon után Kornis 1927-ben a „Magyarország közoktatásügye” című munkájában is kifejti. A tények pontos ismerete nem nélkülözheti múltunk helyes, reális megítélését. A magyar oktatásügyben – írja Kornis - nem volt példa arra az erőszakos módszerre, „melyet ma a román, szerb és cseh állam alkalmaz, t.i., hogy maga állapítja meg, vajon a gyermek melyik iskolába járhat…” Sőt: „A csehektől megszállott területen gyakori eset volt, hogy a tót lakosság is továbbra ragaszkodott a magyar anyanyelvű tanításhoz. Sokszor találkozunk a cseh íróknál azzal a panasszal, hogy a tótok még mindig magyar érzelműek, „felszabadulásuk” után is szeretik magukat magyaroknak vallani, gyermekeiket magyar iskolába küldeni.”( Kornis Gy.:1927) Tipikus jelenség, hogy „ a társadalomnak valamennyi szellemi és gazdasági erejét szétzüllesztő anarchiája közepett a tömeglélek csakhamar a biztonság után sóvárog.” - figyelmeztet bennünk „Az államférfi” című munkájában.

A „Klebelsbergi” iskolaügy példaértékű, de nem kellően ismert napjainkban. A közép-európai modellt követő differenciált iskolarendszer értékrendje Eötvös - Széchenyi elvein alapul. A nemzeti büszkeség a nemzet megújhodását segítette elő. „A nemzeti társadalom gyökeres és tartós megújhodása elsősorban a neveléstől függ”. Az iskola korszerűsítése minden szinten megtörtént tartalmi - tantervi – szerkezeti vonatkozásban: a középfokú iskolákban: a polgári és ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, tanítóképzők esetében, a differenciált klasszikus humán, reál 66 gimnáziumok és reáliskolákkal, a felsőfokon az egyetemek , főiskolák, kutató intézetek rendkívül gazdag fejlesztésével. (Kováts Gyuláné: 1989)

Kornis Gyula, a kultúrfilozófus

A hazai kultúrfilozófia kidolgozója Kornis Gyula. A korszak meghatározó nevelési felismerése: „Az emberiség haladása azon a hiten múlik, hogy az örök értékeket mind jobban felismeri.” Ez a kultúra, a feladat: az ember úgy cselekedjen, hogy magatartásának normái az általános törvényhozás elemeivé váljanak; az ember kiteljesedése: az alapértékek elérésére való törekvés; a személyiségformálás eszköze a nevelés.

A kultúra műveltségtartalma: az igaz, jó, szép, isteni értékfogalmak felismerése, a megvalósításukra irányuló tevékenység, fogékonyság, melynek eredménye a létrehozott kultúrjavak: tudomány, erkölcs, művészet, vallás.(9) A kornisi kultúrakoncepció európai kultúrakoncepció. Ezt a filozófiát, az ideális értékek meghatározó szerepét Kornis hazai kortársai, neveléstudósai is vallották, mint Fináczy Ernő, vagy kiegészítették, mint Weszely Ödön az eszközértékekkel, melyek a mindennapi valóságban erednek.

Az értékelméleti alapvetés feltétele a műveltségi anyag kiválasztásának; az empirikus ténytudományok pedig nélkülözhetetlenek a pedagógiai normák megállapításánál; illetve a helyes céltudatos pedagógiai gyakorlathoz, a nevelői tevékenységhez, a helyes, célravezető eljárás kiválasztásához. Miközben a hazai neveléstudósok a reformpedagógiai koncepciók gyakorlati, módszertani eredményeit elismerték, hangsúlyozták: a neveléstudományt sem politikai, sem csupán gyakorlati elvekre nem lehet felépíteni. Kornis Gyula 1927-ben fogalmazta meg: „A magyar közoktatásügy munkásai körében sokféle ellentétes tudományos és világnézeti felfogás van képviselve, melyeket egymásban kölcsönösen tisztelünk. Egyben azonban valamennyien szilárdan és megbonthatatlanul megegyezünk: a halhatatlan magyar nemzet eszméjében.” (Kornis Gy.:1927)

Mészáros István, a Kárpát-medence ezeréves nevelés- és művelődéstörténetének kutatója, a tudományterület megújítója

„…e hazában, itt a Kárpát-medencében. Szeretnénk felidézni azt az egész Európa szempontjából is jelentős tényt, hogy ezer éve van hazánkban iskola, európai iskola…” (Mészáros I.:1927) Mészáros István (1927-2021) a magyar iskolatörténet példanélküli kutatója - feltárója, jeles neveléstörténész, az Antall-kormány első politikai államtitkára. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végzett tanári tevékenységével, szigorú következetességével tanítványait és tisztelőit arra késztette, hogy olvasmányaikat, tanulmányaikat megfelelő kritikával kezeljék, hogy önálló véleményt alkossanak, hogy a múltat értékeljék, de ne másolják, hogy legyenek tisztában önmagukkal, meggyőződésük szilárd értékeken alapuljon, s minden más nézettel szemben higgadtan, toleránsan, a másképp gondolkodó embert tisztelve cselekedjenek. Mészáros István meghatározó példa munkásságában és emberségében: utolérhetetlen a tudományos kutatásban, s annak eredményeiben; a neveléstudomány jelentőségének művelésében; a pedagógiai elmélet és gyakorlat összhangja szükségszerűségének bizonyításában. Tevékenysége példa az oktatáspolitika, s valamennyiünk számára.

Kutató munkái eredményeit a 60 monográfia, több mint 800 tanulmány és tudományos fokozatai fémjelzik. Már 1959-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az „Alsófokú oktatásügyünk 1777-ig” munkájával megszerezte az egyetemi doktorátust. 1973-tól a neveléstudományok kandidátusa, fokozatát a Szalkai-kódex pedagógiatörténeti vizsgálatával védte. 1988-tól a neveléstudomány akadémiai doktora az „Általánosan képző középiskoláink kronológiája és topográfiája 996–1948” című munkájával. Az akadémiai disszertációhoz készített tézisekben a szerző úgy fogalmazott, hogy „megkísérelte meghatározni a középszintű oktatás pedagógiai funkciójának lényegét, amely a 996-1948 közötti hazai iskolarendszerben érvényesült, bemutatva egyrészt ennek a teljes időszakban kimutatható azonos vonásait, másrészt az egyes korszakokban érvényesülő speciális sajátosságait… A munka teljes anyaga egy magyar középiskolatörténeti lexikonnak is felfogható.” (Mészáros I.:1986-1988)

„Kis magyar neveléstan rendszerváltás idejére.” A rendszerváltás után, 1990 márciusában megjelent interjúban az iskola jövőjével kapcsolatosan kérdezhettem korosztályom Tanárát, melyből két kérdéskört emelek ki: 1. Mit jelent a világnézetileg semleges iskola?  „A kérdésnek kettős vonatkozása van. Hangsúlyozom: az iskola semleges világnézetileg, nem a pedagógus. Az alapvető emberi szabadságjogokból következik, hogy mindegyik állami óvodának, általános iskolának, középiskolának, kollégiumnak, nevelőotthonnak, főiskolának, egyetemnek világnézeti szempontból semlegesnek kell lennie. Nem folyhat bennük se vallási, se vallásellenes propaganda. Az állami iskola ismertesse meg növendékét – előítéletektől mentesen, tudományos tárgyilagossággal, ideológiai egyoldalúság nélkül – az általános emberi értékekkel, az erkölcsi és szellemi javakkal, a tudományokkal, a művészetekkel, a gyakorlati készségekkel, a kommunikáció általános szabályaival, szokásaival.”  2. Milyen szerepet  töltsön be az állam az iskola jövőjében? „…az államnak igen fontos és felelősségteljes kapcsolatai lesznek az egyes helyi iskolákkal a jövőben is. …az persze ma már egészen magától értetődő, hogy nem a napi politika, nem a pártharcok, de még a kultuszminiszter pártállása sem befolyásolhatja az egyes iskolák konkrét pedagógiai tevékenységét, oktató-, nevelőmunkáját….És még egyet: végzetes lenne az oktatás és a nevelés számára, ha bármelyik iskola szakmai felügyeletét a pártokra vagy a szülőkre bíznák.” (F. Németh M.:1990)

Az ezeréves magyar iskola

1996: Ezeréves a magyar iskola. Az 1990-es évtized első felében Mészáros István tanár urat a szegedi egyetemen tartott előadása után számtalan iskola - alsó foktól a felső fokig – hívta meg, hogy a hazai iskolák pedagógusai előtt fejtse ki a keresztény pedagógia lényegét, sajátosságait, a világi iskolákban az új történelmi korszakban érvényesíthető tartalmait. Ezt az évtizedkezdést a pedagógus társadalomban az igényesség, az „éhe a Szónak, éhe a Szépnek” valósága jellemezte. 1996-ban Mészáros Tanár úrnak volt „köszönhető, hogy az ország közvéleménye, pedagógusai és neveléstudományi szakemberei méltó módon emlékezhettek meg a magyarföldi iskola millenniumának kiemelkedő jelentőségű évfordulójáról, ugyanis… művei alapján tisztázódtak és tudatosultak az ezer esztendővel ezelőtti hazai kezdetek tényei; ennek alapján határoztak az országos évfordulós megemlékezésről, s fogtak hozzá az ünnepi esztendő rendezvényeinek megtervezéséhez.” (26) Az ünnepi évben az országban és a Kárpát-medence magyarok-lakta területein számos helyen ismertette a magyar iskola ezeréves történetét.

A nemcsak hazai, hanem európai vonatkozásban is „kiemelkedő nevelés- és művelődéstörténészt, nagy hatású professzort, a Kárpát-medence ezeréves nevelés- és művelődés-történetének kutatóját, a tudományterület innovatív megújítóját,” (28) Mészáros István akadémiai doktort 90. születésnapja alkalmából Szabó Péter,  a Kodolányi János Főiskola rektora köszöntötte „A vándordiák” kötettel, melyben a generációk oktatójának a tanítványok mondhattak tanulmányaikkal köszönetet.

Mit köszönhetünk meg Tanár Úrnak?  

A példát: a munka szeretetét és örömét; a tanítványok megbecsülését: megismerését, segítését, támogatását, bíztatását és sikereik elismerését; s mindazt, amit Mindszentytől és Kodálytól a két-szálfa embertől – akiket a  Gondviselés eszményként, ideálként eléje állított – tanult és továbbadott. Ezek: „az erkölcsi szilárdság, az elvekhez való rendíthetetlen hűség; a nemzethez, néphez, hazához mindhalálig való ragaszkodás; mély emberség, őszinte humanitás.” Mindketten: „Öntudatos és elkötelezett magyarok, öntudatos és elkötelezett katolikusok voltak. Ennek szolgálatára fordították tevékenységük legjavát, szinte egész életüket, ebben találva meg életük lényegét és értelmét, s ugyanakkor örömét és boldogságát is… Kodály példájából kaptam ösztönzést a magyarság érdekében végzett munkára; általa erősödött, mélyült el a magyarság közösségébe való tartozásom tudata, ennek összes következményével együtt.”  (Hargitai J.: 2002) Köszönjük!

A 25 éves a Százak Tanácsa tevékenysége élő példa

Nehéz helyzetben az ország. Követelő szükség a java erők minél teljesebb összefogása.” 1996 júniusában Fekete Gyula író, a Magyarok Világszövetsége Anyaországi elnökeként, látva a nemzettudatában súlyosan sérült magyar társadalom lehetőségeit, „Vagy talpra, vagy térde!” felhívással az összefogás szükségében kezdeményezte a Százak Tanácsa megalakítását. Felhívása a civil társadalmat szólította meg, hogy állítsanak össze közmegegyezéssel egy névsort, hisz „… elképzelni is nehéz valóságos, önvédelemre, a megmaradás és felemelkedés szolgálatára kész és képes nemzeti összefogást ennek a legnagyobb tábornak a képviselete nélkül.” 150 szervezettől 2500 név érkezett. A legtöbb szavazatot kapott 100 hiteles ember vette fel a Százak Tanácsa nevet. Azóta az elmúlt 25 évben Szijártó István, a Százak Tanácsa elnöke háromszáznál több találkozót, 25 könyvet jegyez, s a honlapon 80 örökös tag fotójával példát mutat az elődök szolgálatára és megbecsülésére.

A Százak Tanácsára jellemző a sokszólamúság, ez adhat követendő példát a társadalmi összefogásra, mert a személyes és csoportérdekeket, az ellentéteket minden esetben a magasabb rendű céloknak rendeli alá. Szijártó István a „Huszonöt éves a Százak Tanácsa” című könyvében gazdagon szemlélteti állásfoglalásokkal, emlékeztetőkkel, levelekkel, tanulmányokkal a Százak Tanácsa vállalt küldetését. Egyetértve Fekete Gyulával hangsúlyozza, hogy a közbizalmat csak szolgálattal viszonozhatjuk. „Nyilatkozatainkat nemzeti sorskérdésekről, legfontosabb közéleti ügyeinkről sohasem egy párt, hanem a nemzeti közösség érdekében fogalmaztuk meg.”

Pro salute Patriae –  a Haza javáért!” A legfontosabb közügyek: az oktatás, az anyanyelv, a kultúra, a nép testi-szellemi-lelki egészsége, a földtulajdon; a nemzeti vagyon magyar kézben, a világban élő magyarok összefogása, a közmédia helyzete. E témák helyzetelemzése évről-évre megtörtént. Az elemzések, viták értékelése állásfoglalásokban, ajánlásokban kerültek összegzésre, melyek követhetőek a honlapon, illetve a tematikus kötetekben. Az alapelv dr. Hegedűs Lóránt református püspök úrtól tanultak: „Első a szellemi intellektuális becsületesség …Feltétlen becsületesség szükséges közéletünk diagnózisa és terápiája szempontjából egyaránt. A szellemi intellektuális színvonal, a szellemi intellektuális bátorság szükségessége mellett a realizmusra és aktualizmusra is figyelmeztetett, hiszen a világ sorsa és benne a magyarságé bizony aggodalomra ad okot.”

Szükségben egység, kételkedésben szabadság, de mindenben szeretet.” Szent Ágoston intelme máig érvényes, 1997 októberében a Magyarok Házában tartott első ülésen megállapodtak abban, hogy magánemberként mindenki lelkiismerete, tudása, vérmérséklete szerint nyilatkozik, szabadon foglal állást közügyekben, de a Százak Tanácsa közös állásfoglalást csak abszolút többségi egyetértéssel fogalmaz. Az első kötet kilencven tag írásával 1999-ben jelent meg Fekete Gyula és az ügyek vitelében választott társa, Szijártó István gondozásában. A magyar – magyar összefogás feladatában kiváló támogató volt a Magyarok Világszövetsége, mely Anyaországi régiójának Fekete Gyula volt elnöke, és 2000-ben Szijártó István is betöltötte az elnöki tisztséget.

A 25 éves Százak Tanácsáról készült kötet tanulságos történelme az utóbbi 25 év magyar társadalmának. 1998. július 29-én bizakodó várakozással fogalmazta meg: Mit vár a magyar társadalom az ország új vezetőitől? Ekkor újra megfogalmazta, s azóta is gyakorolja, vállalt céljai megvalósítását: „A SZÁZAK TANÁCSA az ország sorsáért érzett felelősségtől vezetve kötelességének tartja, hogy előlegezze bizalmát, legjobb tehetsége szerint segítse a választásokon győztes nemzeti erők, a kormány, a kormányszervek igen nehéznek ígérkező munkáját, jóravaló törekvéseit, terveit, programjait a megvalósításban. Felelős javaslatokkal, szakvéleményekkel, állásfoglalásokkal, bírálatokkal.” 1998-2002 között ajánlásokat fogalmazott meg az önkormányzati választásokkal, a sajtó egyoldalúságával kapcsolatosan, az élet és családvédelem kérdéséről, a népek és népcsoportok önrendelkezéséről, az adósságrendezésről. Állást foglalt a Magyar Szent Korona méltó megbecsüléséről, a Magyar Televízióról, az úttévesztő sajtóról.

A magyar nép hitben, a történelmi múlt erőt adó, kultúrát gazdagító négy éve után megdöbbentő volt a kisebbségi sorsban élő magyaroknak felajánlott magyar állampolgárság ügyében a népszavazás, mely az elégtelen részvétel miatt sikertelen volt. „A haza minden előtt!” felhívás már 2004. december 6-án megjelent, melyben a Százak Tanácsa kéri a Magyar Országgyűlésben helyet foglaló és a parlamenten kívüli politikai pártok tagjait, a civil szervezeteket, a vallási szervezeteket, a tudomány, a művészetek, az egyetemek képviselőit, az alkotmánybíróság tagjait…,  minden városban és falun élő magyart, fiatalokat és időseket: „követeljük együtt, hogy az országgyűlési képviselőink minden más feladatukat félretéve, sürgősséggel alkossanak törvényt a nemzeti összetartozásról, a magyar állampolgárság visszaadásáról.”  Ugyanakkor a Százak Tanácsa felkérte Erdélyből Sütő Andrást, Kallós Zoltánt és Böjte Csaba testvért; a Felvidékről Duray Miklóst, Kanadából Magyaródy Szabolcs öregcserkész vezetőt, Ausztráliából Csapó Endrét, Kárpátaljáról Sós Kálmánt, Szlovéniából Bence Lajost, hogy fogadják el a Százak Tanácsa tagságát. Később Erdélyből Széman Pétert, Lászlófy Pált és Burus-Siklódi Botondot; a Felföldről Batta Györgyöt és Lévai Attilát, Ausztriából a NYEOSZSZ elnökét Deák Ernőt; a Vajdaságból Muhi Bélát és Korhecz Tamást; Horvátországból Csörgits Józsefet, Amerikából Ludányi Andrást, Angliából Pátkai Róbertet, leutóbb Torontóból Bogyay Elemért.

Hűség és becsületesség! Nincs ingadozás, ide – oda csatlakozás. Elvek vannak: Hit, haza, család. 2007. február 1-én a Százak Tanácsa 100. ünnepi ülését a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában (Szentháromság tér 6.) tartotta,  József Attila üzenete jegyében: „Adj magyarságot a magyarnak!” 2013-2015 között a budapesti állandó tanácskozások mellett a „Magyarság sorskérdéseiről” beszélgetések folytak a Kárpát-medencében: Újvidéken, Bécsben és Felsőőrön, Somorján, Dunaszerdahelyen, Rév-Komáromban, Nyitrán, Alsóbodokon, Nagykaposon, Nagyszöllősön, majd Visken, Ungváron és Munkácson. Nagy érdeklődést váltott ki itthon is az „Iskola a magasban” előadássorozat: Kaposváron a Klebelsberg Középiskolai Kollégiumban, Győrben a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban, a Tanítóképzőben, valamint a Révkomáromban a Selye János Egyetemen Tanárképző és Református Teológiai Karán. A vállalt feladatokat értékelték és gazdagították a katolikus püspökökkel való találkozások Győrött, s a református püspökkel Révkomáromban. Megtisztelő esemény volt, hogy a százak alapításának 20. évében Kövér László házelnök úr vendégeként a Parlament Tisza Kálmán termében folyt az ünnepi ülés. Miért fontos mindez? Az összefogásért, a közmegegyezésért. A 2017. május 4-én közzétett felhívás ma is aktuális: „A Százak Tanácsa látva a nemzetet végletesen megosztó pártpolitikai háborúságot, miközben nagyra értékeli a Kormány munkájának eredményeit, oly módon kívánja a falvainkban és városainkban átlagosnál nehezebb körülmények között élő honfitársaink szociális, egészségügyi, kulturális ellátását, értékteremtő munkához segítését, hogy felhívja a 100 leggazdagabb magyart, hogy sok  ezer milliárdos magánvagyonukból áldozzanak erre. Adjanak vissza erre a célra annak a közösségnek, mely segítette őket gazdagodni.”

„A magyarság megtartó ereje” – konferenciák és tanulmánykötetek, történelmi tények és példák az életvezetésre 1956 öröksége és 2022 között. Melyek az alapkérdések: Mit tehetünk a hazáért? 44 szerző fogalmazta meg 2011-ben feladatainkat a címadó válaszra egybehangzóan: „Emberit, s magyart!” A következő évek kötetei egy-egy alapfeladatról nyújtanak helyzetképet: élelmiszergazdaságunkról, Kopp Mária emlékére az életmódról, az életminőség mint kihívásról; a családról és a család tehetséggondozásban betöltött szerepéről. A „Tapasztalataink magasából” tekinthetünk előre, s fogalmazta meg örömünk a szerkesztő Szijártó István 2014-ben megjelent kötet előszavában, mert:   „Sorskérdéseink közül a legfontosabbat, az élet tiszteletét, a családok segítését, a gyermekvállalás ösztönzését kormányunk példásan és eredményesen támogatja. Fekete Gyula félszázados viaskodásának értelmét látjuk, álma napjainkban teljesül. Az öt kontinensen szétszóródott magyarság és a Kárpát-medence szomszédos államaiban élő nemzettársaink nemcsak lelki, hanem jogi-politikai értelemben is együtt lehetnek, a világ magyarjainak összefogása kiemelt kormányprogram. Csoóri Sándor és sokunk munkája a félelem nélküli magyar-magyar kézfogásokról a megvalósulás útjára került.” A tanulmányozásra érdemes köteteket „A nagyvilágon e kívül” 50 szerzős kötet zárja, mely a magyarság helyzetét, szerepét már Közép-Európában elemzi; s számba veszi mit nevezhetünk európai értéknek; értékeli az egyház és politika szerepét; vizsgálja az európai és magyar identitás kérdéskörét; a magyarság megtartó erejét a Kárpát-medencében; a nemzeti felemelkedés alapvető feltételeit, az iskola meghatározó szerepét, s aggodalmait a magyar mezőgazdaságért.

A Százak Tanácsa 25 éve előadóitól, a hozzászólóktól Shakespeare intelme nyomán mindig azt kéri: „Nyelved országos ügyekről szónokoljon.” Ezt teszi  Szijártó István, a Százak Tanácsának elnöke legújabb kötete 345 oldalán:  „Pro salute Patriae – a Haza javáért!” Közel száz oldalon tárgyalja a tanácskozások kiemelt témáiban a jelzett problémákat és gyakorlati megoldási lehetőségeit.

A magyar nemzet lelkiállapotáról  Kásler Miklós  munkájából idéz: Az emberiség egyik alapvető kérdése, hogy mi az emberi élet célja. Nehéz kérdés, amely függ az adott társadalmi rendszer kultúrájától.  Alapvető feladat lenne örökségünk tanulmányozása, mely segít az eligazodásban. Ez a „keresztény küldetéstudat” amely az egyedülálló magyar jogrendszer és a Szent Korona Eszme alapja lett. „A Szent Korona Eszme személyesítette meg, garantálta, igazolta és vitte tovább a nemzet küldetését és határozta meg céljait.” Naszlady Attila fontos megállapítása: „a lélek egészsége a jó erkölcs, az alapszabályok a Tízparancsolatban találhatóak.” A hazáról, mely veszélyben van témakörben Kondor Katalin arra hívja fel a figyelmet, hogy   a XXI. század mögöttünk hagyott évei már zivatarosak voltak. „Kívül, belül folyik a harc, szellemi, biológiai, hagyományos hadviselés egyaránt… Támadóink tükörbe nem néznek, felelősséget nem vállalnak, akár itthonról, akár külföldről induljon is az akció… Nincs következmény. Persze valójában van. A közöny.” Mi hiányzik? A felelős emberi magatartás. Bárdi László orientalista azt tanácsolja: Bármilyen kérdésről is essék szó, nem szabadna túlbecsülnünk a nyugati tömegtájékoztatás nyomában lihegő liberális ellenzékünk megalapozatlan érveit. A Nyugat csak egyetlen szempontot mérlegel: nehogy már az USA - Kína szembenállásban az USA ellenfelének az oldalára álljunk. Deák Ernő üzenete: Európai magyarságunk nem ránk kényszerített, hanem önként vállalt sors, de egyben feladat is, amit rendületlenül vállalnunk kell továbbra is.

Az Életminőség és nemzeti identitás alapja, legnagyobbjaink szerint is, a kultúra.  „Csak kultúrája mentheti meg a nemzetet, írja Szijártó István, s egyetért Csoóri Sándorral: „Az én nemzedékem jobbik része a maga életében tapasztalta meg a kultúra rendkívüli szerepét. Személyes élményként raktározhattuk magunkban el, hogy a kultúra védi az embert, a nyelvet, véd a nemzetet. A közös műveltség erősebb összekötő kapocs, mint a vérrokonság.”  S mi a meghatározó? A kötet szerzője, Szijártó István vallja: „Azt gondolom, hogy a legjobbak által mindig szorgalmazott, s tudom, hogy minden magyar által vágyott, a nemzeti egység anyanyelvünk szeretetével, gondozásával teremthető meg.” Ezért védeni kell a kézírás tanítását, javítani kell a szövegértést, s gyakoroltatni a szóbeli közlést. Kiss Jenő hangsúlyozza: A magyar nyelv addig lesz versenyképes, „ameddig anyanyelvi értelmisége gondoskodik az anyanyelvi köznyelv és a szaknyelvek karbantartásáról, korszerűsítéséről.” Igen, a kultúra a nemzet igazi alkotmánya!  Szomorú valóság a média beszédkultúrája. S. Király Béla arról szól, hogy az európai országok fél évszáda nem urai önmaguknak. A propaganda vagy a jólét miatt elveszítették autonómiájukat és az önbecsülésüket. Európa pedig a „végleges jelentéktelenségbe zuhant.” Freund Tamás Széchenyi Istvánt idézi: A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.” Tehát a cél nem lehet más, mint a tudománybarát társadalom és közgondolkodás kialakítása, a tudomány hitelességének megerősítése a politikai szférában, valamint a kiválóság tiszteletének, megbecsültségének növelése.

Az oktatás, az iskola kérdésköre mindnyájunk felelőssége. „Én iskolám, köszönöm most neked,/
Hogy az eljött élet-csaták között/Volt mindig hozzám víg üzeneted.” Hányan tudják ma Ady üzenetét szívből  elmondani? Bízzunk benne, hogy sokan! A Százak Tanácsa tagjai tanulmányköteteken, konferenciákon, a tanácskozásokon kívül nyilvános beszélgetéseken találkoztak az ifjúsággal, s szóltak küldetésükről, hitvallásukról, a nemzeti lét kérdéseiről, Istenről, a hazáról, a családról, az élet feladatairól az Iskolával kapcsolatban.  Ezek a lényeges kérdések alapkérdések, meghatározóak a nevelésben, a pedagógia tudo-mányában, a  műveltségben, a kultúrában. Mi a probléma? Hamvas Béla mondja: „A modern élet új kategóriát teremtett: a lényegtelenséget.” Megkopott az erkölcsi tőke – írja Bakos István, bántó az oktatás minőségi romlása, a kulturális közélet ellentéteit, zavarait fokozó stratégia; a személyzeti-, média-, és humánpolitika. 

A Százak Tanácsa állásfoglalásaiban megfogalmazta azokat az irányokat, melyek a magyar kultúra örökségeként elősegítették az iskolai nevelést, az egyén kiteljesedését, a hit, tudomány és művészet kellő megbecsülését. állást foglalt közös feladatunk mellett, hogy mindenki értse és magáénak vallja: az iskola meghatározó értékteremtő, értékmegőrző és értékközvetítő intézmény. Közös európai örökségünk: az antikvitás, a római jog és a kereszténység. Ezek közvetítésének elsődleges színtere az egyház és az iskola. Sajátosan magyar örökségünk pedig elődeink példája: hite, kötelessége, felelőssége hazánkban, a Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken és Őrvidéken. A legnagyobb szükség: megmaradni. Ez feltételezi a cél ismeretét, a hozzávezető út lehetőségeit, végsősoron az egyetértést, a közmegegyezés felelősségét. A tanácskozások kiemelt témaköre: A magyar vidék sorsa. Mezőgazdaságunk és az élelmiszerbiztonság. A Százak Tanácsa tevékenysége során folyamatosan figyelemmel kíséri a társadalom és a közösségek életmódját, a vidék fenntarthatóságát befolyásoló mező- és élelmiszergazdaság helyzetét, a hibás döntések feltárásának folyamatát és a fejlesztési lehetőségek kimunkálását. Állást foglalt a magyar föld védelmében. Dr. Somodi István térképekkel bizonyította, hogy az útépítésekkel, áruházi parkolókkal megyényi földterület veszett el az agrárium számára. Márai Géza hangsúlyozza, hogy még többet kell tennünk az élelem minőségéért és a vidék megmentéséért. Ennek érdekében az EU 2021-2027 programhoz jelentős feladataink vannak az oktatás és kutatás terén.

A Százak Tanácsának tevékenysége példa céljaiban, vállalásaiban, a kultúra közvetítésében, az elődök megbecsülésében, az egyén méltóságának tiszteletben tartásában.  A Közép-Európában a neveléstudósok: Wilhelm Dilthey, Eduard Spranger, Kornis Gyula, Weszely Ödön, Fináczy Ernő, a lengyeleknél K. Twardowski, Bogdan Nawroczynski  kultúrakoncepciójában 100 éve kiérlelt értékrend következetes képviselője, miszerint a műveltség objektív érték, a művelődési folyamat eredménye, a kultúra javai - tudomány,  művészet, hit, erkölcs - iránt kialakított fogékonyság. A Százak Tanácsa az összefogás szükségességének képviselője, a kis közösségek építője, a kárpát-medencei magyarok kultúrájának megismertetője, őrzője, támogatója, terjesztője; a jó példák, feladatok támogatója, a lengyel-magyar barátság ápolója. Szijártó István 25 éve képviseli ezeket az értékeket a NEMZETTUDAT nélkülözhetetlen újraépítésében. Méltó útmutató Bethlen Gábor üzenete: „Mi minden erőt, ami a haza javára akar és tud lenni, nem eltiporni, hanem együvé fogni kívánunk!” Köszönjük Arany János figyelmeztetését: „Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem. Nem mindig ember, aki sorsot intéz…”

Hivatkozás:

Az elszakított magyarság közoktatásügye. (Szerkesztette és bevezetéssel ellátta Kornis Gyula egyetemi nyilv. r. tanár, a Magyar Paedagógiai Társaság elnöke) Budapest 1927. A Magyar Paedagógiai Társaság kiadása, Kiráiyi Magyar Egyetemi Nyomda Budapest., VIII, Múzeum-körút 6, szám. 11.o.

F. Németh Mária: Az iskola jövője, a jövő iskolája. Kisalföld, 1990. március 10., szombat 9.o.

Hargitai József: Interjú Mészáros Istvánnal – In: Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának tematikus bibliográfiája. (Szerk.: Fehér Erzsébet, Hargitai József) Eötvös József Könyv- és Lapkiadó Bt. Budapest, 2002. 101-102. o.

Kováts-Németh M.: A magyarság megtartó ereje a Kárpát-medencében. In: „ A nagyvilágon e kívül…”(Szerk. Szijártó István) Kiadó: Balaton Akadémia, Százak tanácsa. Készült: Ziegler-nyomda, Keszthely, 2021. 243.o.

Kornis Gyula: Kultúrpolitikánk irányelvei.  1921. 21-30.o.

Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777-1848. I-II. kötet. Budapest, 1927. 14.o.

Kornis Gyula: Magyarország közoktatásügye. Budapest, 1927. 79.o.

Kováts Gyuláné: Kultúra és politika Kornis Gyula közoktatáspolitikai tevékenységében. A   Hazafias  Népfront Győr- Sopron Megyei Bizottsága és a Győr Megyei Lapkiadó Vállalat közös kiadása, Széchenyi Nyomda, Győr, 1989. 62-65.o.

Mészáros István: Általános irányú középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948. Bp.1986-1988. Akadémiai doktori értekezés tézisei. 12-17.o.

Mészáros István: Magyar iskola: 996 – 1996. Előadások, cikkek, beszédek. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1997. 260.o.

Szentesi László: Buta rómaiak. Demokrata, XXV. évf. 17.sz. 36.o.

Szijártó István: Huszonöt éves a Százak Tanácsa. „Jó lesz egyszer emlékezni”

Kiadó:  Szijártó István/Balaton Akadémia, Ziegler Nyomda, Keszthely, 2022. 346 o.

 

 

 

 

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2022 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor