Tudta-e?
Egy Ellen Church nevű fiatal hölgy meggyőzte a Boeing Air Transport embereit, hogy ápolói végzettsége és repülés iránti szeretete alkalmassá teszi őt arra, hogy az utasoknak segítsen vészhelyzetek esetén. Így aztán 1930-ban ő lett az első stewardess.

118. szám - 2014. július 01.

Filmművészet

Menni, vagy nem lenni

Egy kisfilm a vajdasági magyar fiatalok elvándorlásának a témáját boncolgatja igen finom érzékkel, a menni vagy maradni kérdésének érzelmi és észérvi ütköztetése által…
WILHELM Józef | a szerző cikkei

6

A zombori, Bosnyák Ernő filmesről elnevezett moziban, június 26-án egy aktuális témát boncolgató vajdasági magyar kisfilm bemutatójára került sor. Hogy miért épp Nyugat-Bácska úri városában, Zomborban? Bizonyára azért, mert a főleg húszas éveik elején járó fiatal filmes gárda tagjainak többsége ebben a régióban él és alkot, és mert ebben a szórvány magyar közösségben érezhető talán a leginkább döbbenetesen a vajdasági magyar fiatalok elvándorlása, valamint azért is, mert a kisfilm forgatásának a helyszíne a Zomborhoz közeli Doroszló volt.

A házigazda szerepét, a felvezetést, méltatást Fekete J. József kritikus, író, újságíró vállalta a teltházas moziban. A filmbemutató közönsége feszült figyelemmel kísérte Fekete J. József gondolatait, aki kiemelte a helyi, igen fiatal alkotók lehetőségeikhez mért, minden várakozást meghaladó alkotását: - E kisjátékfilmet talán nem is lehet egészében méltatni, mert külön fejezetet érdemel a rendezés, a dramaturgia, a kamera, a vágás, a hang, a zene, tehát a film minden eleme és tényezője, és külön fejezet jár a forgatókönyvnek, meg a színészi játéknak. Külön fejezetet érdemel az is, hogy mindazok, akik részt vettek a film létrehozásában zömmel nagyon fiatalok – hallhatták az összegyűlt érdeklődők Fekete J. Józseftől. A bemutató végén Siflis Zoltán foglalta össze mondandójában a fiatalok által bemutatott alkotás szakmai vonulatait, valamint azt, hogy ezzel az alkotásukkal bemutatták azt, hogy az erőteljes fogyatkozás ellenére is van még megújuló életerő a vajdasági magyar fiatalokban, a nyugat-bácskai szórványmagyarságban.

A kisfilm Goretić Péter rendező és Lennert Móger Tímea költőnő közös munkájának gyümölcse. Mindketten az első szárnycsapásaikat próbálgatják e téren, Péter a rendezés, Tímea a forgatókönyv írás területén. A film a vajdasági magyar fiatalok elvándorlásának a témáját boncolgatja igen finom érzékkel, a menni vagy maradni kérdésének érzelmi és észérvi ütköztetését mutatja be egy tipikusan falusi környezetben játszódó szerelmi történeten keresztül. A főszereplők fiatal profi színészek, Juli szerepét Lőrinc Tímea, Jani szerepét Dévai Zoltán személyesíti meg. A szereplőgárda további tagjai a nyugat-bácskai amatőr színjátszók soraiból kerültek ki: a zombori Hodovány Zsolt, a doroszlói Mészáros László, a kupuszinai Péter István, valamint doroszlói fiatalok, mint statiszták. A filmes stáb tagjai: Vécsey Dániel operatőr, Cselenák Zsolt filmzene, Molnár Valentin és Budai Róbert hangtechnika, Pál Rita sminkes, Stock János stábfotó. A projektet Siflis Zoltán filmrendező is támogatta, valamint a tavaly téli forgatásra ellátogatott Hoffmann Artúr is.

A film kimagasló teljesítményét nem csak a téma aktualitása adja, hanem a főszereplők hiteles játéka, a rendezés és a forgatókönyv gyakori csúcsívei is. Bár kezdő, fiatal gárdáról van szó, a kisfilmen ennek ellenére meglátszik az egész stáb komoly, hivatástudatos, és lelkes hozzáállása. A menni vagy maradni kérdésének vajdasági magyar falusi klisékbe, itt-ott patetikus szófordulatokba gyömöszölt története a téma ily megközelítésének egysíkúsága ellenére is lebilincselő a film végéig, azaz teljes hosszában, 19 perc erejéig le tudja kötni a néző figyelmét. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szerénynél is kisebb büdzséből kellett mindent kigazdálkodni, akkor értékelhető csak igazán a teljes gárda lelkes, önzetlen és komoly hozzáállása.

A kisfilm története a pincérlány (Juli), és a falu menő sráca (Jani) szerelmi történetén keresztül vetül a kivándorlás kérdéskörére. Jani az elvándorlás mellett dönt, Londonba készül a boldogulását keresni, Juli a maradásban hisz, azt a kiskocsmát szeretné megvenni, amelyben dolgozik, és ahol a helyi kiégett 40-esek és a fiatalok tengetik életüket. A film szerzőpárosa, Goretić Péter rendező és Lennert Móger Tímea forgatókönyvíró igen jó érzékkel nem bonyolódnak bele az érzelmi és észérvek magyarázásába, hanem finoman ütköztetik ezen érveket a film szereplőinek párbeszédeiben, monológjaiban, a film képi megnyilvánulásaiban. A szerzőknek és a szereplőknek is sikerült elkerülniük a csapdát, ugyanis egyik oldal, a menni vagy maradni sem került túlsúlyba. A rendező képi történetszövése, a forgatókönyv szövegi megoldásai ügyesen egyensúlyoznak az érvek és ellenérvek között, kérdéseket nyitnak meg, és sejtetni vélik a magyarázatokat is. A legvilágosabb üzenete a filmnek az, hogy bárhogy is döntenek a szereplők, súlyos érzelmi veszteségek érik őket, akkor is, ha mennek, akkor is, ha maradnak! A film nézése közben, „a sorok között olvasva” megfogalmazódik még egy markáns válasz az elvándorlás kérdésére, ez pedig az életbe vetett hit kérdése. A filmben szépen kiviláglik, hogy aki abban hisz, hogy tud itthon boldogulni, mint azt Juli szerepe mutatja, az megtalálja azokat a helyi emberi, érzelmi, anyagi erőforrásokat, amelyek átsegítik az itteni, vajdasági lehetetlenségek helyzetein, aki pedig abban hisz, hogy másutt tud boldogulni, az ott fog felőrlődni az életben. A történetből ugyanis kiderül, hogy Jani londoni élete, az anyagi jóléte ugyanúgy a kemény helytállás eredménye, ott sem repülnek a sült galambok az ember szájába!

A film persze nem csak azért készülhetett el, mert a szerzők, szereplők, a teljes stáb hite töretlen maradt a forgatási nehézségek, szűk anyagi keretek ellenére is, hanem azért is, mert ez a hit, a tenni akarás átragadt mindazokra, akikhez a szerzők segítségkéréssel fordultak. A szponzorok, segítők sora igazán hosszú. A bemutató végén illendően meg is köszönték azt Goretić Péter rendező és Lennert Móger Tímea forgatókönyvíró. Álljon itt a legjelentősebb segítők neve: Dunatáj Régiófejlesztési Civil Szervezet, doroszlói Helyi Közösség, a doroszlói Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület, a zombori Bosnyák Ernő filmszínház, és kihagyhatatlan a szakmai segítség, támogatás Siflis Zoltán és Hoffmann Artúr részéről.


  Fotó: Stock János


Siflis Zoltán rendező méltatja a fiatal szerzők, a színészek és a stáb munkáját  Fotó: Stock János

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor