- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- Miért szúrósak a kaktuszok? Leveleik szúrós tövisekké alakultak, mert ez kedvezõbb a száraz területeken élõ növények számára. Így kisebb felületrõl kevesebb nedvességet kell elpárologtatniuk, ez pedig a sivatagban, ahol forrón tűz a nap, és ritkán esik az esõ fontos számukra.
130. szám - 2015. július
VallástudományA világ elvilágiasodásaA vallási társadalmakban a vallás a társadalom egyetlen, összetett szellemi kifejezésformája, a többi diszciplína és szellemi megnyilatkozás a keretében léteznek, de ha netalán sikerül is kivívnia egyiküknek-másikuknak némi önállóságot, akkor is teljességgel áthatja őket a vallásos gondolkodás.
|
6
|
A középkorban Európát is ilyen jellegű vallásosság uralta, az újkorban azonban elindult egy olyan elvilágiasodó folyamat a kontinens nyugati és középső felében, amely teljesen átalakította Európa arculatát, de annak a vallását is. Vallási reformok Összetett jelenségről van szó. A szekularizáció hatása a vallási irányulás széttartó kettéválását eredményezi. Hirtelen váltásokkal ezek a széttartó irányzatok áthatják egymást: ebből a hatásbeli érintkezésből születnek meg a vallási reformok. A nyugati szekularizáció kezdete a XI. századi előzményekből kiindulva a XIII. század második és a XIV. század első fele. A széttartó kettéválás az egyik oldalról a misztikus mozgalmak látványos megerősödésében, a másik oldalról az egyház mély intézményi válságában öltött testet. Ebből a XV. század elejére már meg is születik az első, egyházkritikai és misztikus irányultságú reformmozgalom, a huszitizmus. Majd kisebb-nagyobb reformok sorozata következik a legnagyobbal és a legjelentősebbel az élen: a Németországból kiinduló a lutheri reformációval. A folyamat csak a XIX. század második és a XX. század első felében zárult le, de utóhatásai még ma is érzékelhetők. Az üdvtanok esetében a világival való szembesülés az ortodoxián és az ortopraxison belül is jól érzékelhető változásokat idéznek elő. Az ortopraxison (a helyesnek tekintett vallásgyakorlaton) belül a világi hatásának a legnyilvánvalóbb jele a vallás mind határozottabb intézményesülése. Az ortodoxián (az igaznak hitt vallási tanításon) belül a szekularizáció a hit új értelmezéseiben érhető tetten. Ezek a megújuló teológiák az ember szerepét az elvilágiasodás térnyerésével összhangban mindinkább a középpontba állítják. Függetlenedő diszciplínák A szekularizáció folyamata a szellemi megnyilatkozások vallásról való leválásának a folyamataként is szemlélhető. A szellemi megnyilatkozásformák, a diszciplínák az elvilágiasodó társadalomban függetlenednek a vallástól. Szabályszerűnek tűnik ez a leválási folyamat, Nyugaton legalábbis mindkét szekularizációs folyamat – az ókori görög, majd kétezer évvel később pedig az újkori európai szekularizáció – esetében is ugyanebben a sorrendben ment végbe a diszciplínák függetlenedése. A leválás két irányban zajlik, az egyik az ortodoxiától, a másik az ortopraxistól való önállósodás. Az ortodoxiáról először a filozófia válik le. (Eleinte a bölcselet még egy összetett diszciplína, ami magába foglalja a tudományt is.) Az ortopraxistól elsőként a közösség(i eszme) szakad el. Ezzel fokozatosan kialakul a vallási közösségtől (az egyháztól) független közösségi önazonosságtudat, amely végső fázisában a világi állam kifejlődéséhez vezet majd. A két, egymással szorosan összefüggő történésnek a kezdetei Nyugaton a reneszánszig nyúlnak vissza, az áttörő lépések azonban a XVII. században mennek végbe (Bacon, Descartes; az angol polgári forradalom, a francia abszolutista monarchia). A XVII. század a egyúttal a tudományok filozófiáról való leválásának, önállósulásának a százada is (Galilei, Kepler, Robert Boyle, Hugo Grotius, Comenius). Előbb a természettudomány artikulálódik egzakt világi tudományként a XVIII. században, majd annak hatására a XIX. században a humán tudományok is kifejlesztik a maguk egzakt módszertanát. Az előbbivel párhuzamos leválási folyamat megy végbe az államszervezetben is. A történéssorozat a polgári állam kialakulásának a folyamataként jellemezhető. Az első lépésben a középkori egyházzal összeszövődő állammintáról való leválás megy végbe egy abszolutista monarchia létrehozásával. Ebben kell megtalálnia a gazdasági szempontból növekvő szerepre szert tevő polgárságnak a maga helyét. A polgárság önállósulásának lezáró lépése a polgári forradalmakkal megy végbe. Itt a határkő a francia forradalom, amely a szakrális, középkori államminta utolsó képviselőit, az uralkodót és az arisztokráciát véglegesen megfosztja tényleges politikai hatalmától. A művészet elvilágiasodása A tudomány önállósulása látványos folyamatként mutatkozott meg a XVII. században, a művészet kapcsán, annak másságából adódóan, ilyen látványos leszakadásról nem beszélhetünk. A művészet nem osztható fel élesen világi és vallási művészetre, tisztán világi volta pedig föl sem merülhet, mint lehetőség. (Ez kizárólag a tudományról mondható el.) Mégis jól érzékelhető egy átalakulási folyamat a művészeten belül a XVI. század második és a XVII. század első felében, ami párhuzamba állítható a tudomány filozófiáról való leválásával. Feltűnik a polgár, mint ábrázolt téma (holland festészet például), az addigi szakrális státusú megrendelők, mecénások mellett (egyháziak, arisztokraták) pedig megjelenik a tehetős polgár mint műkedvelő. Általános elmozdulás történik a művészeten belül a világi témák felé is, és ez az elmozdulás már nem a reneszánsz kozmikus, rendezett, harmonikus (végeredményben tehát még mindig szakrális) világképét tükrözi: a kozmikus harmóniából kihullott világ, mint alapélmény a drasztikusan átalakuló világképben, feszültséggel teli, drámai életérzésként jelenül meg az ember számára. Új és megújult műfajok fejezik ki a szakrális harmóniából kihullott világ drámai életérzését: a megszülető opera, a megújult angol, spanyol és francia dráma (Shakespeare, Lope de Vega, Molière), Cervantes korszakváltó regénye stb. Szekularizációs minták A leírt átalakulások következtében a társadalom szekularizálódása nyomán mind az ortodoxia, mind az ortopraxis, egyszóval az egész vallás lényeges változásokon megy keresztül. A vallás elveszíti kiváltságos szerepét: mint szellemi megnyilatkozás egyetlenből egyikké minősül le; társadalmi rangja alapján az előtérből a háttérbe szorítódik. A szekularizálódás folyamatának ábrázolt változásai kizárólag a nyugati civilizációra érvényesek. Ennek az oka nyilvánvaló: a szekularizáció benső társadalmi fejlődésként kibontakozva csupán a Nyugaton ment végbe: az újkortól kezdődően. A többi civilizációban a gyarmatosítás következtében, a XVIII. század második felétől előállt erőteljes nyugati hatás nyomán következett be, és folyik még ma is. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy az adott civilizáció jellegével összefüggő sajátosságokkal, a szekularizáció mindenütt ugyanazt a lényegi hatást eredményezi: a vallás társadalmi szerepét drasztikusan megváltoztatja és a szellemi megnyilatkozások nagyobbik részét leválasztja a vallásról. Négy szekularizációs mintát különböztethetünk meg. - Nyugati szekularizáció. Ebben a mintában az elvilágiasodás belső társadalmi fejlődés eredménye. - Afrikai, latin-amerikai, óceániai változat. Ebben a típusban az európai gyarmatosítók kultúrája, vallása győzedelmeskedik az őslakosokén, de az őslakos kultúra módosító hatásként a háttérben tovább él és működik. - Hindu, muzulmán, japán, indokínai változat. Ebben a szekularizációs mintában az európai a gyarmatosítók kultúrája, vallása nem tud győzedelmeskedni az őslakosokén, de az őshonos kultúrában átalakító hatásként, szekularizáló erőként dinamikusan tovább működik a nyugati civilizáció elvilágiasító ösztönzése. - Orosz, kínai változat. Ebben a típusban a szekularizációt, mint modernizációs modellt (gyorsított belső fejlődést), a kommunista diktatúra erőszakos eszközökkel, szervetlenül és torzítva erőltette a társadalomra. Az orosz, és a kínai modell a hinduval, muzulmánnal, japánnal együtt indult társadalom-átalakító útjára, a kommunista diktatúra torzított szekularizációja egy közjáték volt, ami a gyors orosz és a lomha kínai rendszerváltás után visszatért és visszatér régi kerékvágásba. A besorolás megegyezik Samuel Huntington fölosztásával a világ fő civilizációs zónáiról. Huntington ennek az okát is megfogalmazza. «A vallás a civilizációk lényegi, meghatározó eleme; Christopher Dawsont idézve: a „nagy vallások a talapzatok, amelyeken a nagy civilizációk nyugszanak”» – írja. A különböző szekularizációs modellek a nagy vallási rendszerekre épülnek rá, és ezért pontosan visszatükrözik a Föld civilizációs határvonalait. |
Kapcsolódó cikkek
- Apáczai Nyári Akadémia - 2015
- A hálózatok korszaka
- Vallási forradalmak (II.)
- Vallási forradalmak (I.)
- Gondolatok a kalocsa-bácsi érsekség létrejöttéről
- „Teremtsd egészen ujjá e hazát.” (Petőfi Sándor)
- Az újkori emberkép és az istenképűség
- A középkori arab orvosok ismeretei
- A jelenlét jelei, a csodák
- Róma püspöke Mária országában
- Pápalátogatások Magyarországon
- Istentelenek országa
- „Tündöklő diadalút a magyar sors folyóján”
- Só és Világosság!
- Az ige közöttünk
- Végül mindannyian a szeretet jegyében ítéltetünk meg!
- A Nyugat alkonya
- Adventi levél 2018.
- Az eretnekmozgalmak eredete
- Kihez tartozom?
- A világnézetről, avagy erkölcsi tudatosság
- Mit ünnepelünk húsvétkor?
- Harc a másság ellen
- Európai, s sajátosan magyar örökségünk és a reformáció
- Jöjj és láss!
- A forradalom lényege
- Aki kilógott a felvilágosodás közgondolkodásából
- Keresztény értékek az irodalmi művekben
- Európa igazi atyja
- Hitünk!
- Út a vallások kialakulásától a vallástagadó vallások megszületéséig
- A nácizmus, a modern(ista) álvallás
- Isten nem halott! Jézus nem hal meg sohasem!
- Hit és erkölcs
- A feminista teológia áldozat fogalma és annak teológiai értékelése
- A három ajtó
- Házasság és család a „Kezdet” horizontján
- a Szentség utáni vágy
- Református egyházjogi és jogteológiai reflexiók az Európai Unió egyházfelfogására
- A kereszt civilizációja
- Hát ti mit mondotok, ki Jézus?
- Egy új erkölcs vázlata
- Hét héttel húsvét után: pünkösdkor
- Egyház és média
- Hidat építeni Krisztussal
- Az Újszövetség hajnalán
- Az emlékezés napjai
- A Genezáreti-tó
- Izrael gazdasági jellemzői a Szentírás tükrében
- Egy egyház, amely nem egy vallásról szól
- Izrael éghajlata, élővilága és vízrajza
- Kármel
- Az új tudomány
- Tábor kontra Hermon
- Izrael földrajzi tagoltsága
- A vallás és a vallástudomány
- Jézus városa
- „A jó ügynek nemességet kell nevelni”
- A megváltás városa
- A szúfi költészet
- Mária országa
- A Jordán-folyó
- Azért adta a két kezemet, hogy áldást adjon…
- Olvasóink ajánlata