- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- Hogy mi a Colosseum? A Colosseum hatalmas amphitheatrum Rómában. Hajdan 50.000 néző fért el benne. A nagyszabású épületet Vespasianus császár idejében kezdték építeni sportversenyek céljára, és kb. i.e. 80-ban Titus uralkodása idejében fejezték be. Az amphiteátrum négyemeletes volt, s mind a négy emelet más - görögöktől átvett - építészeti stílusban készült: dór, ión, korinthoszi és vegyes stílusban.
150. szám - 2017. március
ÚT A FORRADALMAKTÓL A FORRADALMAK FORRADALMÁIG (I.)A forradalom lényegeA forradalom kísértete járja be Európát a felvilágosodás kora óta. Nemcsak Európát, hanem a tágabb értelemben vett Nyugatot, tehát minden olyan földrészt, ahol az európai életmód az újkortól kezdve meghonosodott.
|
9
|
Mivel a globalizációnak köszönhetően az európai-amerikai életvitel mára többé-kevésbé az egész világot áthatja, ezért ma már a forradalom kísértete az egész világon kísért. Még a nyugati életmódnak leginkább ellenálló társadalmi közegben, az iszlám kultúrkörben is képes volt otthonra lelni. A forradalom a nem európai közegben magától értetődően hozzáalakul az adott civilizációhoz, arculata ebből következően a muzulmán kultúrkörben jelentősen eltér a nyugati típusú társadalmi fordulatokétól. Beazonosítása a nyugati gondolkodás számára éppen ezért nem mindig problémamentes feladat. A forradalomnak tekinthető muzulmán társadalmi fordulat első ismert példája nem a közelmúlt nagyhatású eseménysorozata, a 2011-ben kezdetét vette arab tavasz volt, hanem az 1979-es iráni iszlám forradalom. Az Észak-Afrika és a Közel-Kelet államait fenekestől felforgató arab tavasz azt igazolta, hogy a Gene Sharp, az „erőszakmentesség Machiavellije” munkáiból eltanult hatalomszerzési módszer, a Slobodan Milošević megdöntésénél is alkalmazott színes forradalmak módszere iszlám közegben is működőképes. Az újságírók találmánya, az arab tavasz kifejezés egyébként az 1848-as európai polgári forradalmakra, a népek tavaszára utal, ami fölöttébb megtévesztő, ugyanis az Észak-Afrikán és a Közel-Keleten végigsöprő arab tavasz nem országokon átívelő forradalmi mozgalom volt, hanem a demokráciaexport jegyében zajló hatalomszerzési kísérletsorozat. Különösen Szíria esetében látszik ez egyértelműen. A modernitás végével, a posztmodern kor megszületésével a 20 század végétől kezdődően a forradalmak is forradalmi változásokon mentek át. Ezeket a modernitás utáni korhoz illeszkedő, újfajta társadalmi fordulatokat – amelynek tipikus példája az éppen napjainkban lendületet vevő gender-forradalom – posztmodern forradalmaknak nevezzük a továbbiakban. Ha már a Gene Sharptól tanult erőszakmentes hatalomszerzési módszer, a színes forradalmak témája fölmerült, akkor nem kerülhetjük el, hogy letisztázzuk a fogalmakat, a szóhasználat ugyanis félreértésekhez vezethet. Mit ért ez a szöveg a forradalom kifejezés alatt? A klasszikus forradalom, ahogyan a latinból vett revolutio szó üzeni, egy olyan gyökeres társadalmi fordulat, melynek során a hatalomgyakorlásból kiszorított alsó rétegek átveszik az uralmat az uralmon lévő felső rétegtől. A politikai hatalomátvétel a társadalmon belül zajló gyökeres átalakulásnak csupán a zárófejezete, és nem annak a lényege. Az első ilyen általunk ismert klasszikus forradalom a több szakaszban lezajló angol forradalom volt a 17. században. Az ezt megelőző korokban csak a hatalomból kiszorított alsóbb rétegek – rabszolgák, jobbágyok – lázadásairól beszélhetünk. A forradalom az újkori felvilágosodás, a modernitás gyermeke. A klasszikus forradalom győzelmével az uralomra jutó „alsó réteg” nemcsak az állam irányításának a kiváltságát szerzi meg, hanem a saját elkülönülő nézetrendszerét, világnézetét, életvitelét is uralomra juttatja. Ez a világnézet- és életvitelcsere jelenti a forradalmi mű teljes diadalát, de ez még mindig nem a forradalom lényege. A forradalom lényege a valóság erőszakos hozzáalakítási kísérlete az eszméhez. Az igazi forradalmár sohasem arra törekszik, hogy a jelenvalósághoz igazítsa az eszméit, gondolkodását, amint azt az ésszerűség és a gyakorlatiasság követeli az embertől, ehelyett őt az a cél lelkesíti, hogy valamely kigondolt, általa nagyszerűnek vélt eszméhez, ideológiához alakítsa hozzá erővel a valóságot, az egész társadalom arculatát. A pragmatizmus, a gyakorlatiasság ellentétes oldalon áll az idealizmussal. A gyakorlatias ember idealista hajlamát, eszméit, hitét alárendeli az ésszerűség elvének, az idealista ember a fordított utat járja. A vérbeli forradalmár ízig-vérig idealista ember, aki a benne lakozó észerőt és gyakorlatias hajlamot arra használja, hogy elősegítse és felgyorsítsa a forradalmi cél, a „nagy és szent idea” össztársadalmi győzelmét. Ebbéli törekvése az igazi forradalmárt harcos lénnyé teszi, aki – a cél szentesíti az eszközt elve jegyében – az erőszakot sem veti meg, szükséges rossznak tekinti azt a cél elérése érdekében. Egyébiránt miként is lehetne győzelemre vinni a valóság hozzáalakítását az eszméhez, ha nem erővel, aminek az emberi eszköze, ahogy azt a magyar nyelv tökéletesen kifejezi, az erőszak. Máshogyan nem is megy, merthogy a gondolkodó és szabad akaratú emberekből álló társadalom nem igazán veszi jónéven, hogy egy fellegekben járó, önjelölt messiások gyülekezetéből álló kisebbség minden harminc-negyven évben – így van ez a tágabb értelemben vett Nyugaton a francia forradalom óta – fáradhatatlan hevülettel azon mesterkedik, hogy valamiféle légből kapott eszméhez alakítsa hozzá a társadalmat fenekestől felforgatva eközben az egész közösség életét. A kéretlen „boldogítást” csakis erőszakkal lehet lenyomni a másként gondolkodó vagy az életüket egyszerűen csak élni akaró emberek torkán. A forradalmár emberi jellemének a függvénye, hogy ezen törekvése során megelégszik-e az erőszak békésebb, vér nélküli formáival, az intellektuális és a verbális erőszakkal, a tüntetéssel, a polgárpukkasztással, a nyomásgyakorlás különböző erőszakmentes módozataival, vagy fegyvert fog a kezébe és gyilkol, ha a cél elérése érdekében annak látja a szükségét. A posztmodern forradalmak jellegüknél fogva – eddig legalábbis – megelégedtek az intellektuális erőszak és a nyomásgyakorlás különböző formáinak az alkalmazásával. A klasszikus forradalmak forradalmárai ezzel szemben sohasem riadtak vissza a véres erőszaktól. A Franciaországot polgárháborúba taszító francia forradalomban többen haltak meg, mint ahányan a napóleoni háborúk összes csataterén. A 20. század két nagy forradalmi ideológiája, a nácizmus-fasismus és a bolsevizmus-kommunizmus volt. Ezeknek a politikai vallásként működő, totalitárius államokat működtető forradalmi rendszereknek a koncentrációs táboraiban és gulágjaiban úgyszintén sokkal többen pusztultak el nyomorult körülmények között, mint ahányan az I. és a II. világháború összes csataterén. Arról nem is szólva, hogy a II. világháború legvéresebb csataterén, a keleti hadszíntéren folyó küzdelem voltaképpen az ellentétes oldalon álló forradalmi ideológiák, a nácizmusnak nevezett jobboldali forradalmi eszme és a kommunizmusnak keresztelt baloldali forradalmi eszme leszámolási kísérlete volt egymással.
|
Kapcsolódó cikkek
- Újvidék - az új város
- A komputerizáció hatása a termelékenységre
- Játékautomatáktól a robotokig
- Vallási forradalmak (II.)
- Vallási forradalmak (I.)
- Gondolatok a kalocsa-bácsi érsekség létrejöttéről
- „Teremtsd egészen ujjá e hazát.” (Petőfi Sándor)
- Az újkori emberkép és az istenképűség
- A középkori arab orvosok ismeretei
- A jelenlét jelei, a csodák
- Róma püspöke Mária országában
- Pápalátogatások Magyarországon
- Istentelenek országa
- „Tündöklő diadalút a magyar sors folyóján”
- Só és Világosság!
- Az ige közöttünk
- Végül mindannyian a szeretet jegyében ítéltetünk meg!
- A Nyugat alkonya
- Adventi levél 2018.
- Az eretnekmozgalmak eredete
- Kihez tartozom?
- A világnézetről, avagy erkölcsi tudatosság
- Mit ünnepelünk húsvétkor?
- Harc a másság ellen
- Európai, s sajátosan magyar örökségünk és a reformáció
- Jöjj és láss!
- Aki kilógott a felvilágosodás közgondolkodásából
- Keresztény értékek az irodalmi művekben
- Európa igazi atyja
- Hitünk!
- Út a vallások kialakulásától a vallástagadó vallások megszületéséig
- A nácizmus, a modern(ista) álvallás
- Isten nem halott! Jézus nem hal meg sohasem!
- Hit és erkölcs
- A feminista teológia áldozat fogalma és annak teológiai értékelése
- A három ajtó
- Házasság és család a „Kezdet” horizontján
- Református egyházjogi és jogteológiai reflexiók az Európai Unió egyházfelfogására
- a Szentség utáni vágy
- A kereszt civilizációja
- Hát ti mit mondotok, ki Jézus?
- Egy új erkölcs vázlata
- A világ elvilágiasodása
- Hét héttel húsvét után: pünkösdkor
- Egyház és média
- Hidat építeni Krisztussal
- Az Újszövetség hajnalán
- Az emlékezés napjai
- A Genezáreti-tó
- Izrael gazdasági jellemzői a Szentírás tükrében
- Egy egyház, amely nem egy vallásról szól
- Izrael éghajlata, élővilága és vízrajza
- Kármel
- Az új tudomány
- Tábor kontra Hermon
- Izrael földrajzi tagoltsága
- A vallás és a vallástudomány
- Jézus városa
- „A jó ügynek nemességet kell nevelni”
- A szúfi költészet
- A megváltás városa
- Mária országa
- A Jordán-folyó
- Azért adta a két kezemet, hogy áldást adjon…
- Olvasóink ajánlata