Tudta-e?
...az USA-ban 1960-hoz képest az átlagos állampolgár legfeljebb két és fél centiméterrel lett magasabb, viszont a felnőtt átlagos testtömege ezen idő alatt kb. 11 kilogrammal nőtt?

144. szám - 2016. szeptember 1.

Gazdaság

Az alapjövedelem, mint a jövő dilemmája

Távoli őseink még egy olyan világba születtek, ahol a földterületek nem voltak magántulajdonban, szabadon gyűjtögethettek, vadászhattak. Azóta a helyzet egészen megváltozott, ma már egy tenyérnyi parkolóhelyért is fizetni kell a legtöbb helyen. Az alapjövedelem bevezetésének elképzelését azzal indokolják, hogy az emberek mára meg lettek fosztva természetes örökségüktől, a földtől. A másik érv: az automatizálódó termelés megszűnteti a munkahelyeket, ezért a jövőben nem lesznek munkahelyek, azok sem dolgozhatnak majd, akik egyébként szeretnének.
TÓTH Péter | a szerző cikkei

8

Alanyi jogon járjon minden embernek egy bizonyos összeg, az emberi méltóság megőrzéséhez és az alapvető létfenntartási szükségletek kielégítése végett. Az ötlet egyáltalán nem új keletű: már évszázadokkal ezelőtt is felvetődtek a feltétel nélküli alapjövedelemről szóló elképzelések. A téma újbóli aktualitását egyrészt az adja, hogy svájciak júniusban népszavazáson utasították el az alapjövedelem bevezetését. Az alpesi ország minden felnőtt polgára 2500, a gyermekek pedig 625 svájci frankot kaphatott volna havonta adómentesen, minden feltétel nélkül. Itteni léptékkel ez megtévesztő lehet, de minden viszonylagos. Svájcban 2200 frankos a hivatalos szegénységi küszöb, a bruttó átlagbér pedig eléri a 6400 frankot, az összes foglalkoztatottnak mindössze 5 százaléka keres kevesebbet havi 2500 franknál. Svájci előterjesztői azzal indokolták a javaslatot, hogy az utóbbi évek rohamos technológiai fejlődése révén csökkent a termékek és a szolgáltatások költsége, fokozódó ütemben helyettesítik robotokkal az emberi munkaerőt. Az embereknek így egyre nehezebb munkát találniuk, aminek következtében nő a társadalom polarizáltsága, a különbség a gazdagok és a szegények között. A svájciak nagy többsége, több mint 70 százaléka elutasította a népszavazáson az alapjövedelem bevezetésének ötletét, ezzel a téma ott egy időre „hidegre” került. Ennek fő oka valószínűsíthetően elsősorban az, hogy a gazdag alpesi országban is az adóterhek növelésével tudták volna létrehozni az alapjövedelem intézményét.

Az alapjövedelem témája a sikertelen svájci népszavazást követően sem lett jegelve. Főleg azért nem, mert a finn kormány 2017 januárjától egy kísérlet keretében egy csoport számára, két évre bevezetné a feltétel nélkül folyósított alapjövedelem intézményét. Az akció keretében havonta 560 eurót folyósítanak majd egy reprezentatív, statisztikai módszerekkel elvégzett szelekció során kiválasztott csoport tagjainak. A 2015-ben hivatalba lépett Juha Sipilä miniszterelnök választási ígérete volt a feltétel nélküli alapjövedelem, ezért kerítenének sort a kísérletre. A finnek ezzel a történelem eddigi legbonyolultabb, minden bizonnyal legdrágább és a legtöbb emberre kiterjedő szociológiai és gazdasági kísérletsorozatát fogják végrehajtani. A kormányfő reményei szerint az alapjövedelem bevezetésével a szociális juttatások rendszere jelentősen leegyszerűsíthető lesz, a munkaerőpiac pedig megélénkül. A tervek szerint szeptember közepéig elvégeznek egy felmérést a lakosság körében a tervezetről, amelynek értelmében 2017-ben kétezer munkaképes korú lakost vonnának be az alapjövedelem hatásait vizsgáló kísérletben. Egy kontrollcsoportot is kialakítanának, amely hasonló tulajdonságokkal bíró emberekből állna, számukra viszont nem biztosítanák ezt a juttatást. Míg sokan ellenzik az alapjövedelem gondolatának felvetését is, várható negatív hatásaira hivatkozva, a finn kormányfő szerint az alapjövedelem a vállalkozási kedvet növelné.

Az állampolgári jogon járó alapjövedelem gondolata nem újabb kori elképzelés. Évszázadok óta része a társadalmi reformokról szóló elméleteknek. A feljegyzések szerint Abu Bakir kalifa, Mohamed próféta egyik apósa elsőként vezetett be alattvalói számára alapjövedelmet. A 18. század végén az amerikai Thomas Paine is javasolta bevezetését, azzal az indokkal, hogy így kárpótoljanak minden embert „természetes öröksége”, a föld magánkézbe kerüléséért. 1795-ben az angol-amerikai író, gondolkodó Agrarian Justice című művében vetette fel, hogy 10 százalékos örökösödési adóból finanszírozva 21 éves korában mindenkinek kapnia kellene 15 fontot, majd évente további 10-et. Ez akkoriban egyáltalán nem számított kis összegnek, ugyanis Paine nagyságrendileg hozzávetőlegesen évi 10 ezer mai dollárnak megfelelő alapjövedelmet javasolt. Érvelése szerint ez egy kompenzáció lenne az ősi, eredendő igazságtalanságokért: máig ugyanis az erősebbek kisajátították a földeket és azok hasznát leszármazottaik élvezik már évszázadok óta, megfosztva ezzel a többséget természetes jussától, a táplálékot biztosító erdőktől és termőföldtől. Az érvelés nem teljesen alaptalan, ezt szinte mindenki el is ismeri. Még Napóleon császár is foglalkozott az alapjövedelem gondolatával, de háborúi miatt nem valósíthatta meg a gyakorlatban. A neoliberális közgazdásznak tartott Friedrich Hayek is mellette érvelt. A monetarizmus atyja, Milton Friedman viszont „negatív személyi jövedelemadó” formájában javasolta bevezetését a 60-as évek elején.


Thomas Paine

Az alapjövedelem mellett érvelők szerint a társadalmi feszültségek csökkentése, a békés környezet hozzájárulna egy jövőbeni modern kapitalizmus sikeres működéséhez. A munka nem lenne alapvető egzisztenciális kényszer, így a munkanélküliség nem fenyegetné a társadalom békéjét. Ugyanakkor a termelés automatizálását mindenféle további erkölcsi aggályok nélkül fel lehetne gyorsítani. Az alapjövedelem másik kedvező piaci hatása, hogy kiváltható lenne vele minden egyéb állami transzfer, a teljes szociális rendszer a maga bürokratikus és nehézkes felépítményével. Nem kellene munkanélküliségi segélyt, nyugdíjat, táppénzt, stb. fizetni. Az alapjövedelemmel megszűnnének a politikai széljárás aktuális állása szerint kiemelt támogatást élvező társadalmi csoportok kiváltságai is.

Az alapjövedelemről a jövőben valószínűleg mind többet fogunk hallani. Ma még értékrend kérdése, hogy egy jómódú társadalom munkába kényszeríti-e azokat a tagjait, akik nem pénzkereső elfoglaltsággal találják meg boldogságukat. A technológiai fejlődés azonban a munkalehetőségek szűkülését eredményezi, így a jövőben az alapjövedelem feltehetően már nem az értékrend kérdése lesz, hanem valós szükségszerűség. Egyszerre megnyugtató és kétségbeejtő ugyanis, hogy a jövő emberének nem kell, de nem is lesz lehetősége majd dolgozni a szó mai értelmében. Mit kezdenek majd az életükkel, milyen célt találnak maguknak a jövő nemzedékei? Hamarosan ez lesz a nagy kérdés.

A bírálói szerint az alapjövedelem visszafogja a gazdasági teljesítményt. Egyrészt nem motivál munkavállalásra, másrészt a terhek nagy részét a munkáltatókra helyezi. Vannak olyan vélemények is, hogy az alapjövedelemből élők manipulálhatóvá válnak, hamis vágyaik pedig teret nyitnak az uzsoracsapdának. Valóban érdemes ezeket a véleményeket is meghallgatni és mérlegelni a felvetéseket. Mondhatjuk úgy, hogy az emberiség most kíváncsian várja a finn kísérlet eredményeit, tapasztalatait. Ugyanakkor valószínűleg abból sem lehet majd hosszú távú következtetéseket levonni, hiszen egy adott világgazdasági helyzetben tapasztalt fejlemények nem biztos, hogy más körülmények között is beigazolódnának. Összegzésképpen azonban elmondható, hogy a világ elkezdett gondolkodni az automatizáció, a robotizáció miatt erősödő munkanélküliség következtében jövedelem nélkül maradó tömegek társadalmi szintű túlélésének módszereiről, aminek egyik megoldása lehet az alapjövedelem valamilyen formája alanyi jogon minden embernek.

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor