Tudta-e?
hogy az egész naprendszerünkben a leghidegebb pont a Hold jeges pólusán található, ahol a hőmérséklet -240 Celsius.

217. szám - 2022. október

Recesszió fenyegeti Európát

Súlyponteltolódások, azzal együtt drámai folyamatok vannak kialakulóban a világgazdaságban. Az európai országok gazdaságaiban a recessziós félelmek határozzák meg az üzleti hangulatot.
TÓTH Péter | a szerző cikkei

5

Növekvő költségvetési hiányokról, magas adósságszintekről szólnak a hírek. A lassuló, helyenként máris recesszióba átforduló gazdasági növekedés mellett az Európai Unió perifériájának számító mediterrán országok adósságszintje vészesen nő. Ha a folyamat nem fordul meg, vagy legalább nem lassul, hamarosan finanszírozhatatlanná válik a dolog. De a húzóerőnek számító központokban, a korábban „keménymagnak” számító régióban is halmozódnak a gondok. Az egész eurózónára nézve veszélyt jelent mindez. Vannak ugyan arra utaló jelek is, hogy az egyébként erős és versenyképes uniós gazdaság azért képes lesz valamilyen módon mégis megbirkózni a feladatokkal. A már meglévő magas adósságállomány finanszírozása a dráguló hitelkörnyezetben azonban mindenképpen többletterheket jelent a nemzetgazdaságok szempontjából. Az eurózónában pedig, a közös pénz abból eredő hátrányai is megmutatkoznak, hogy a fizetőeszközként eurót használó országok gazdaságpolitikája korántsem egységes. Összességében az európai gazdaság adatai általában inkább romló tendenciát mutatnak. Egyes országok esetében hosszú távon elemzők szerint még egyfajta technikai államcsőd sem zárható ki. A saját valutával rendelkezők esetében folyamatos pénzkibocsájtással ezt el lehet kerülni, de a folyamat viszont az inflációt pörgetné fel.

Az energiaárak növekedését sokan gondolatban azonnal az orosz-ukrán konfliktussal kötik össze. Pedig az árak már azt megelőzően is emelkedni kezdtek. Ez talán most a legfőbb gond, de emellett is van még sok probléma. Az egyes országok külkereskedelmének és folyó fizetési mérlegének egyenlegeiben az elszálló energiaárak súlyos, nehezen kezelhető következményekkel járnak. Elemzések szerint 8-10 százalék közötti infláció jöhet az idén az év végéig összességében az eurózónában. A fogyasztói árak növekedése még 2023-ban is 5,5 százalékot tehet ki átlagosan, és ez a trendkivetítés még a kedvezőbb lehetséges forgatókönyvek alapján készült. Az Európai Központi Bank (EKB) alapforgatókönyve szerint is lényegében stagfláció várható az euróövezetben jövőre. Ez gazdasági stagnálást, azaz a növekedés elmaradását jelenti, miközben a pénz inflálódik. Amennyiben pedig más kockázati tényezőket is figyelembe veszünk, könnyen recesszióba fordulhat minden. A magas infláció elleni intézkedések keretében, jobb ötlet híján az EKB a következő hónapokban is jó eséllyel folytatja a kamatemeléseket. Az Európai Központi Bank felfelé módosította az inflációs előrejelzéseit. Az eurózónában az idén, jövőre és 2024-ben 8,1, 5,5 és 2,3 százalék lehet a pénzromlás üteme a legfrissebb előrejelzés szerint. Korábban 6,8, 3,5 és 2,1 százalékot várt a jegybank. Az Európai Bizottság a legfrissebb hírek szerint, október második felében fogja előterjeszteni az Európai Unió költségvetési szabályaira vonatkozó módosító javaslatot, amely egyéni adósságcsökkentési változatokat kínálna a tagországoknak. A közös pénz értékének megőrzését célzó szabályok elsődleges célja állítólag továbbra is az államadósság fenntarthatóságának biztosítása lesz.

A korábban „kőbe vésett” uniós szabályok szerint az államadósságnak a bruttó hazai termék (GDP) 60 százaléka alatt, az államháztartási hiánynak pedig a GDP három százaléka alatt kell lennie. Ezek az úgynevezett maastrichti kritériumok. De már a koronavírus-járvány sok ország esetében úgy átírta a gazdasági helyzetet, hogy nem tudták tartani ezeket a feltételeket. Görögország államadóssága például a GDP 185 százaléka, Olaszországé pedig 150 százaléka körül alakul. De vannak jóval kedvezőbb helyzetben lévő tagállamok. Észtországnak ugyanez a mutatója csupán 18,1 százalék, Luxemburgnak 24,4 százalék, Litvániának pedig 44,3 százalék. Szerbia esetében az államadósság 60 százalék alatt van, ebből a szempontból most még megfelelünk, megfelelnénk a kritériumoknak. Esetünkben azonban az euró bevezetése távolinak tűnik, hiszen még a tagság is bizonytalan. Vannak azonban olyan országok, például Montenegró, ahol a fizetőeszköz az euró, miközben az ország nem tagja az uniónak.

Jól tükrözi a kedvezőtlen trendeket az adat, mi szerint az euróövezet külkereskedelmi mérlege hosszú időn keresztül stabilan többletes volt, nemegyszer elérve a 30 milliárd eurót is, tavaly november óta folyamatosan deficites. Mindez az energiaárak drasztikus növekedésével magyarázható elsősorban. A német külkereskedelmi mérleg többlete mostanra a töredékére csökkent, miközben az utóbbi harminc évben folyamatosan jelentős többletet valósítottak meg. Mindez szépen mutatja, mire volt képes a német ipar a korszerű technológiával, amíg az energiaárak viszonylag alacsonyak voltak. Norvégia többlete viszont kilőtt, anélkül, hogy bármit is tettek volna. Csupán a magas energiaárak következtében növelhették bevételeiket.

A felboruló cserearányok, az energiahordozó-árak által kiváltott mérlegromlás a hazai gazdaságra is kedvezőtlenül hat. Az inflációra a fiskális és a monetáris politikán keresztül is hatni lehet. Az intézkedések azonban a jövedelmek átcsoportosítását okozzák. Amennyiben csökken a rendelkezésre álló pénzmennyiség, az már önmagában is egy monetáris szigorítás. A fogyasztás csökkenését, szerkezetének átrendeződését eredményezi, ami szintén kedvezőtlenül hat a gazdaságra. Az állam számára felmerül a dilemma, hogy ilyen esetben egy esetleges monetáris lazítás vagy akár a hiányzó pénzmennyiség pótlása okoz-e többletinflációt.

A szankciók és ellenszankciók által megbolygatott világpiacon igencsak szokatlan árumozgások is megindultak. Kínai cégek, rakományonként több százmillió dolláros haszonnal amerikai LNG-t (cseppfolyósított földgáz) adnak el Európában. A kínaiak sok LNG-szerződést még a Donald Trump-adminisztráció nyomására kötöttek meg, az egykori elnök indította kereskedelmi háborúk időszakában. Elemzők szerint a kínai eladások még kicsik ahhoz, hogy igazán kisegítsék az energiahiánnyal küszködő Európát a kátyúból. Csökkentik azonban a kontinensre nehezedő orosz nyomás hatékonyságát. Valójában ugyanakkor ez egy win-win szituáció Kína és az USA számára. Az oroszok számára pedig már korábban azt hozta a helyzet, hogy jóval kevesebb mennyiség eladásából nagyobb bevételre tesznek szert. Valójában mind inkább világossá válik, hogy az európai jóléti társadalmak drasztikus kifosztása zajlik ezeken a mechanizmusokon keresztül. Hosszú távon - amennyiben nem tud alkalmazkodni -, Európa mély recesszióba süllyedhet. Mivel országunk gazdasága jórész az uniós tagállamoktól függ, kereskedelmi forgalmunk nagy részét az EU országaival bonyolítjuk, a lehetőségek szerint jól fel kell készülni az ebből eredő kihívásokra, mert a negatív hatások akár rövid időn belül megmutatkozhatnak.

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2022 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor