A 15 éves háború záró szakasza

A keresztények 1594-es sikerei, főleg a gyurgyevói vereség, mindinkább jól szervezett ellentámadás előkészítésére késztette az isztambuli udvart. Maga III. Mehmed szultán állt seregei élére. A Török Birodalomnak fontos lett, hogy a Habsburgok keleti szövetségeseit, Erdélyt és a román fejedelemségeket elkülönítsék a keresztény koalíciótól, mert az átkarolással fenyegette az Oszmánokat. Az előkészületek hatására a török haderő létszáma kb. 150 ezer fő lehetett. A jóval kisebb számú keresztény erőket nem merték összevonni, mert nem ismerték a szultán pontos felvonulási útvonalát. Christoph Tieffenbach kassai főkapitány Magyarország északi területeit felügyelte, Pálffy Miklós főkapitány és Adolf Schwarzenberg Buda körül várta a törökök felbukkanását, Habsburg Miksa főherceg Magyaróvár körzetében vesztegelt, az erdélyiek pedig Báthory Zsigmond fejedelem vezetésével otthon várták a törököket.

III. Mehmed erői 1596. október 13-án elfoglalták Eger várát. Ennek a török győzelemnek nem csak döntő katonai jelentősége volt, hanem pszichológiai is, hiszen azt a várat sikerült bevenniük, ahol egyszer már meghátrálni kényszerültek. Habsburg Miksa főherceg Eger visszafoglalására szánta el magát. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem csapatainak csatlakozása után a keresztény hadak elindultak az egri vár felé, annak ellenére, hogy tisztában voltak a törökök háromszoros létszámfölényével. A főherceg abban bízhatott, hogy katonái pihentebbek, hiszen III. Mehmed a harcosait addigra már meglehetősen kimerítette. A keresztény had becsült létszáma 40-50 ezer fő között lehetett, és kb. 100 ágyúval rendelkeztek. A hadsereg nagyobb hányadát a Habsburg Birodalomból, a Királyi Magyarországról származó katonák alkották, az erdélyi hadak kb. 30%-át tették ki a keresztény seregnek.

A mezőkeresztesi csata volt a 15-éves háború döntő ütközete. Mezőkeresztes Egertől 25 km-re található. A terepviszonyok katonailag kedvezőek voltak a felvonuló keresztény sereg számára. A vidék nagyobbrészt síkság, dombokkal tarkítva, ám az ott folyó patakok miatt igen nedves, mocsaras terület volt. Ezt akarták a keresztények kihasználni! A döntő összetűzésre október 26-án, az ütközet ötödik napján került sor. A csata elején a rendezett sorokban harcoló Habsburg és erdélyi csapatok felülkerekedtek a török-tatár csapatok felett, és a Csincse patak gázlói felé szorították vissza az ellenséget. A Habsburg-erdélyi roham hamarosan Mehmed egész seregét futásra késztette; a szövetségesek gyakorlatilag már a sátrak között kergették az ellenséget. A Habsburg Miksa főherceg és a Báthory Zsigmond vezette koalíciónak kedvezett a hadiszerencse, a keresztények egy része kész tényként kezelte a győzelmet, ám a vélt győzelem hatására a fegyelmezetlen keresztény zsoldosok fosztogatni kezdtek, ami a hadrend felbomlásához vezetett. A törökök ezt kihasználva ellentámadásba lendültek. A keresztények között pánik tört ki, és elkezdődött a fejvesztett menekülés, így III. Mehmed győzelme teljessé vált. A török szultán ezzel a győzelmével újabb közigazgatási egység létrehozásába foghatott Magyarországon, és ezáltal lett Eger az újonnan szervezett pasalik központja. A csata után a veszteség a következőképpen nézett ki: a keresztények 15 000 főt, a törökök, becslések alapján 20 000 embert veszítettek az ütközetben.

Bár a keresztények az ezt követő 1597-es és 1598-as években még sok kisebb sikert értek el (Tata, Pápa, Palota, Veszprém, Tihany elfoglalása stb.), sorsdöntő ütközetet nem tudtak nyerni, és Budát sem sikerült elfoglalniuk. A Mátyás főherceg vezette erők 1598-ban, egy hónapi sikertelen ostrom után felhagytak Buda ostromával. A háborúban a kezdeményezés egyre inkább a törökök oldalára billent. A Habsburg udvar mindjobban az Erdély körüli viszonyokkal volt elkeveredve, inkább oda összpontosította figyelmét, ezzel párhuzamosan a törököket pedig 1603-tól kezdődően lefoglalta keleten a török-perzsa háború. Mindkét fél kezdett belefáradni a hosszúra nyúló, kevés eredményt hozó háborúba, és végül Bocskai közvetítésével sor került 1606-ban a zsitvatoroki béke megkötésére.

III. Mehmed szultán

A mezőkeresztesi csata - Török miniatúra