Tudta-e?
A számítógépes merevlemez feje adatrögzítéskor egészen közel kerül a lemezhez. Hogy mennyi is ez a távolság? Nos, az emberi hajszál vastagságának négyezred, a vörösvérsejt átmérőjének háromszázad, s cigarettafüst részecskéjének 250-ed része.

131. szám - 2015. augusztus

Az 1915-ös év harci és politikai cselekményei az I. világháborúban

Száz éve történt

A béke helyett az 1915-ös év újabb katonai és politikai tervek kovácsolásához vezetett. Az antant hatalmak igyekeztek a központi hatalmak katonai erejét szétforgácsolni, főleg a német hadsereg meggyengítésén dolgoztak…
WILHELM Józef | a szerző cikkei

13

A nyugati fronton kialakult idilli 1914-es karácsonyi frontbarátkozás a „kis” emberek nagy sikere volt, de a „nagyok”, a szembenálló felek politikai és gazdasági vezetői a háború folytatását tervezték. Bár voltak próbálkozások a béke kialakítása terén, ezek nem jártak sikerekkel. XV. Benedek pápa a hadifoglyok kicserélésére szólította fel a hadban állókat, abban reménykedve, hogy a tárgyalóasztalhoz ült felek talán valamiféle békemegegyezésre jutnak, ám számításai nem váltak valóra. 1915. április 28-án tartották meg a Nők Nemzetközi Békekonferenciáját Den Haagban, melyet Anita Augspurg, Lida Gustava Heymann és Aletta Jacobs szervezett, de a politikai hatalmak igyekeztek a politikailag aktív nők kiutazását meggátolni, valamint a kongresszus munkáját ellehetetleníteni. Ennek ellenére a konferencián kinevezett bizottságok 13 kormánnyal folytattak megbeszéléseket, ám az általános béke elmaradt.

A béke helyett az 1915-ös év újabb katonai és politikai tervek kovácsolásához vezetett. Az antant hatalmak igyekeztek a központi hatalmak katonai erejét szétforgácsolni, főleg a német hadsereg meggyengítésén dolgoztak. Ennek érdekében új szövetségesek után kutattak, valamint újabb frontok megnyitását tervezték. Így került sor az antant részéről a Török Birodalom elleni támadásra a Gallipolli-félszigeten 1915. február 18-án. A támadás hátterében két közvetlen cél állt. Egyrészt az volt a terv, hogy a török erőket elvonják a kaukázusi frontról, ami által az oroszok fellélegezhettek volna, hogy ezt követően erőiket a német és osztrák-magyar erők ellen vethessék be. A második célja a Dardanellák elleni támadásnak az lett volna, hogy visszaszorítsák a törököket a Szuezi-csatorna elleni harci cselekményeiktől, ami sikerült is. Közvetett céljai is voltak az antant török ellenes támadásainak: például igyekeztek a maguk oldalára állítani a Balkán-félsziget még semleges országait, Görögországot, Bulgáriát és Romániát. Távolabbi célként ott lebegett annak a lehetősége is, hogy egy esetleges siker esetén közvetlenül megsegíthetik az oroszokat a központi hatalmak ellen.

A keleti fronton 1914-ben a következőképpen alakult a helyzet. Oroszország meglehetősen gyorsan fel tudta vonultatni csapatait a fronton, aminek következtében seregei Kelet-Poroszország és Galícia irányába nyomultak előre. A németek meg tudták állítani az orosz támadást, de az OMM hatalmas területeket veszített. Így került sor a központi hatalmak vezette, és 1915 tavaszára időzített gorlicei áttörésre. A Franz Conrad von Hötzendorf osztrák gyalogsági tábornok által tervezett és Erich von Falkenhayn német gyalogsági tábornok által jóváhagyott hadművelet elsődleges célja az oroszok Kárpátoktól való visszaszorítása, közvetve pedig Románia és Olaszország a központi hatalmi oldalon való megtartása volt. A gorlicei áttörés 1915. május 2. és 5. között az osztrák–magyar és német szövetséges csapatok által végrehajtott frontáttörés volt, és a központi hatalmak sikerével zárult, de nem hozta meg az oroszok teljes bekerítését és összeomlását. A nyugati antant hatalmak (franciák és angolok) rémülten nézték az oroszok visszaszorítását, de csak 1916-ra sikerül hathatós ellenlépéseket tenniük a nyugati fronton az oroszok megsegítésére.

1915 május 7-én került sor egy látszólag mellékes eseményre. A német U20 tengeralattjáró ekkor süllyesztette el a brit Luzitánia nevű luxus gőzhajót. Ez a németek totális tengeralatti háborújának mellékes „sikere” volt. Mivel az 1198 odaveszett utas között 128 amerikai (USA) állampolgársággal rendelkezett, ezt használták ki később az amerikaiak 1917-ben ürügyül, hogy az USA hadat üzenhessen Németország ellen.

Miközben folytak a Török Birodalom elleni összpontosított harcok Gallipollinál, valamint a keleti fronton a gorlicei áttörés, addig a háttérben folytatódtak a politikai csatározások Olaszország megnyerése érdekében. Olaszország és az OMM területi érdekei közismerten a Balkánon ütköztek egymással, így az olaszok az antant hatalmaktól remélték azokat a területi ígéreteket, amelyek Olaszország jelentős térnyerését és nagyhatalmi státuszát eredményezték volna. Végül a londoni tárgyalások meg is hozták az olaszok antant melletti elkötelezettségét, aminek következtében 1915 nyarán megnyílt az olasz front. 100 évvel ezelőtt, 1915. június 23-án kezdődött az első isonzói csata, melyet aztán a háború végéig még 11 követett. Bár az olaszok mindvégig emberfölényben voltak a főleg magyarok által védett fronton, az OMM hadserege mindvégig kitartott. Valójában az OMM csak a sikeres védekezést tűzhette ki célul, hiszen erőinek nagy részét lekötötték a keleti fronton az orosz támadások. Ezért az olasz fronton ugyanaz az állóháború alakult ki, ami Nyugat-Európában is, és ez értelmetlen, sehová nem vezető tömeges véráldozatot követelt mindkét oldalon. Az olasz front is kegyetlen harcszíntér volt, hiszen az Adige és Isonzó folyók közötti hegyekben húzódott, hóban, fagyban, elképzelhetetlenül járhatatlan terepen.

Az 1915-ös háborús esztendő nem váltotta be a harcoló felek reményeit, sem Gallipollinál, sem a keleti fronton, de még az olasz fronton sem került sor az antant által elvárt, elképzelt döntő fordulatra. A központi hatalmak erői nem forgácsolódtak szét. Az I. világháború csupán tovább bonyolódott 1915 folyamán. 1915. szeptember 14-én Bulgária is belépett a háborúba a központi hatalmak oldalán, és a német, valamint az OMM erőivel közösen elfoglalták Szerbiát, Montenegrót, és Albánia egy részét. Ezzel közvetlen kapcsolat alakult ki a központi hatalmak és a Török Birodalom között. Ám az antant hatalmak sem adták fel térnyerésüket a Balkánon. A Dardanellák elfoglalásáért vívott harcuk egyre több áldozattal járt ugyan, és 1916 elején majd le is tesznek további szándékukról, de 1915 októberében mégis győzelmet aratnak politikai téren, ugyanis Görögország belép az oldalukon a háborúba. Ezzel a szerbiai front helyett 1916-ban kialakul majd a szaloniki front, ami azt jelentette, hogy a központi hatalmak nem mentesültek a harcoktól a Balkánon.

A fentiekből azt lehetne hinni, hogy a nyugati fronton nem is került sor jelentősebb összetűzésekre, de ez egyáltalán nem volt igaz, csak az antant a többi frontra helyezte a hangsúlyt 1915-ben, ott igyekezett döntő fordulatot kicsikarni, eközben azonban a nyugati fronton tovább folytatódott a felőrlő harc mindkét oldalon, ennek során vetették be először a harci gázokat. Ám sem az új szövetségesek megszerzése, sem az új fegyverek bevetése nem hozott változást. Az első világháború tovább folytatódott 1916-ban.

 

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor