Közeledve az első világháborús centenárium felé

Nemrégiben több országra kiterjedő, az Európa Nagy Háborúja és az új világrend születése címmel nemzetközi történész konferenciát rendeztek. Ebben kiemelték: össznemzeti feladat megemlékezni az első világháborúra, annak hősi halottaira, továbbá fontos megismerni azon okokat, melyek az európai történelem egyik legnagyobb katasztrófájához vezettek, megismerni annak valódi lefolyását, majd az azt lezáró békeszerződéseket, és azok következményeit.

A Délvidék abban az időben még az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, így innen is sokan a háború részeseivé váltak. Sajnos, mindmáig nem tudnak dűlőre jutni a történészek a háború kiváltó okainak, az ürügynek meghatározásában, ugyanis még 100 év távlatából is a nemzeti érzések a történelmi tények fölé kerekednek. Ma, amikor Európa keleti felén egy nagyon veszélyes válság újabb háborúval fenyeget, még fokozottabban kell a béke megőrzésén fáradoznunk, ugyanis minden háború hatalmas emberi és anyagi vesztességgel jár. Az első világháborúra való emlékezés is segíthet bennünket a béke megőrzésében. A Magyar Honvédség is rengeteg áldozatot számolt az első világháborúban, több mint 350 ezer honvéd halt meg 1914 és 1918 között, és csak kevesen tudják, hogy ez majdnem kétszerese a második világháborúban elesettek számának. Nemcsak magyarok, hanem németek, szerbek, horvátok, ruszinok is szolgáltak az akkori hadseregben. Hősi halottak ők, de valójában egy esztelen politika áldozatai.

2014-ben lesz az első világháború kezdetének századik évfordulója. A centenárium miatt az európai digitális könyvtár, az Europeana több olyan projektet indított, amelyek fókuszában az első világháború tárgyi emlékeinek digitalizálása áll. Családi ereklyék, könyvtárak és archívumok kincsei, híradórészletek és játékfilmek – a nagyszabású tervek szerint 2014 augusztusára több százezer digitalizált, a háborúhoz köthető objektum lesz kereshető és elérhető a weben. Az európai országok zömében hasonló módon igyekeznek megőrizni e korszak emlékeit. Az országok kormányai pályázatokkal, pénzadományokkal segítik a kutatókat, a hozzátartozókat abban, hogy felkutassák és megőrizzék elődeik leveleit, képeit, naplóit, verseit stb.

Nekünk itt a Délvidéken úgyszintén ez lenne a feladatunk. Diákjaimmal el is kezdtünk kutatni, és számos érdekes részletre bukkantunk, amit a feledés homálya elől igyekszünk megmenteni. Például itt van ez a világháborús katonanóta:

A ZOMBORI 23-AS…

A zombori 23-as honvéd regimenttel,
az én drága közvitézem, az is azzal ment el,
piros arccal, piros ajkkal, mosolyogva kérte,
hogy a rózsám, fehér rózsám, tűzzem a keblére,
az volt az utolsó rózsa, amit neki adtam,
az volt az egyetlen csókja, amit tőle kaptam.

Bosnyák Ernő nyomdász, filmes, aki nemrégiben kapott szobrot Zomborban a főutcán szintén végigharcolta a háborút. Érdekes lenne a nyomára bukanni annak, hogy készített-e erről képeket, filmet. A háborúban rajta kívül rengeteg délvidéki férfi szolgált. Bizonyára sok érdekes adat, személyes tárgy tenné gazdagabbá a múltunkat, ha csupán egy kis figyelmet szentelnénk nekik, a róluk fennmaradt emlékeknek. Talán egy délvidéki vándorkiállításra való anyagot is össze lehetne gyűjteni, és ilyenképpen méltón megemlékezni mindazokról, akik 100 évvel ezelőtt az életüket áldozták fel!