A Marczibányi család 1758-ban vásárolja meg a birtokot. A kastély fokozatosan épül 1793-tól 1836-ig. Ekkor készül el a borpince, és helyezik el bejárata mellett azt a rózsaszín márványból készült táblát, amelyen a birtok rövid történelmét olvashatjuk (1836-ig).
A birtok 1858-ban kerül házassági hozományként a Karátsonyi család tulajdonába: Karátsonyi Guidó gróf feleségül veszi a férfiágon utolsó Marczibányi Livius gróf lányát, Máriát.
A birtokhoz tartozó Szentkereszt templom kriptájában nyugszik a Karátsonyi család három tagja. A templom, mai formájában, a Marczibányi grófok idejében épült egy régebbi imaház helyén. A templom bejárata fölött a Marczibányi-címer látható (kardot tartó medve).
A Marczibányiak iskolát és kórházat is építettek.
Széchenyi István gróf 1830-as utazása során meglátogatja Marczibányi Márton mintagazdaságát, és elismerően ír róla naplójában.
A kastélyhoz huszonvalahány hektárnyi angolpark is tartozott különleges fafajtákkal, csónakázótóval, szobrokkal.
A kastély 1918-ig marad a Karátsonyi család tulajdonában.
Az egykori kastély épületében ma magánegyetem és a vízgazdálkodási intézet működik.
A parkból a szobrok egy része eltűnt, a maradék megcsonkítva, elcsúfítva őrzi a régi idők emlékeit. A csónakázótó elmocsarasodott, a eredeti fák közül mindössze csak néhány maradt meg.
A magyar kultúrtörténet szempontjából Kamenica (a középkori Kamanc) az 1430-as években Pécsi Tamás és Újlaki Bálint által magyarra fordított HUSZITA BIBLIA miatt is jelentős.
Burány Nándor vajdasági író Kamanci Balázs című könyvében örökíti meg ezt a korszakot.
A rózsaszín márványtáblán a birtok története olvasható
A Szentkereszt templom ma
A Karátsonyi család három tagjának nyughelyét jelző márványtábla
A templom orgonája
A Marczibányiak címere a templom falán: Kardot tartó medve
.jpg)
