Mátyás király vendége voltam

A történelem gyakran tűnik távolinak és megfoghatatlannak. A személyes élmények, kötődések megteremtése a történelmet oktató tanárok egyik kiemelkedően fontos feladata. Egy történelmi korszak, vagy ismert személyiség megismerése feldolgozható például egy történelmi keretbe foglalt mese által, amikor játékos módon sikerül átélni az eseményeket, megérteni az összefüggéseket. Ilyenkor nem feltétlenül szükséges a hiteles prezentáció, a valódi történelmi ismeretek betartása. Az alábbi munka a zombori Cselenák Kinga V. osztályos tanuló elképzelése alapján született, aki a meséjében Mátyás király vendége volt.

Aragóniai Beatrix

Mátyás király

Mátyás király vendége voltam

Kedves udvarhölgyem, Kunigunda!

Nagy öröm lenne számomra, ha elkísérnél életem egy fontos és hosszú útjára. Jövendőbeli hitvesem, Hunyadi Mátyás vár rám új hazámban, Magyarországon. Ezért elrendelem, hogy fogj hozzá minden előkészülethez, hogy mellettem lehessél e jelentős eseményen.

Aragóniai Beatrix, Olaszország

Meglepetten olvastam Beatrix levelét, és a következő pillanatban boldogság töltött el, hogy részese lehetek én is ennek az eseménynek, és megismerhetem Mátyás királyt, akiről már különféléket hallottam.

A fényes követség, mely Beatrix hercegnőért jött, a váradi püspök vezérlete alatt állott. A király két unokatestvére, előkelő grófok és hercegek érkeztek nyolcszáz lovas kíséretében, köztük 20 félelmetes török vitézzel. Még sohasem láttam törököket. Ezért nagyon érdekesek voltak számomra. A kíséret tagjai ezüst- és aranyszálú hímzéses bársony- és selyemruhákban vonultak át Olaszországon, értünk jöttek, hogy Magyarországra kísérhessenek bennünket. Ragyogó fegyverzetük volt. Érkezésük után egy hónappal hajóra szálltunk. A nápolyi érsek, Aragóniai Péter, számos előkelő olasz úr és hölgy tartott még velünk. Utunkat később szárazföldön folytattuk, mígnem Szlavónia határszélén Pettauban, Hunyadi Mátyás édesanyja fogadta úrnőmet, Beatrixet, ahonnan Székesfehérvárra kísért minket, ahol Mátyás várakozott ránk.

A találkozás a város falain kívül történt, a szabad mezőn, ahol pompás sátrak voltak felállítva. Hat lóval vontatott hintón érkeztünk oda. Kíváncsian vártam a pillanatot, hogy megláthassam Mátyást, hiszen hallottam már különös kinézetéről és igazságosságáról. Amikor megláttam a lovasokat, a magyar urakat és a külföldi követeket, rögtön felismertem Mátyást. Szőke, aranysárga haja gondosan ápolt hullámos fürtökben válláig omlott le. Simára borotvált arcának fehérségét vérmes természetének pírja élénkítette. Homloka keskeny volt. Erőteljesen kiemelkedő orrát egyenes élével és vastag hegyével nem lehetett szépnek mondani. Duzzadó ajkaktól szegélyezett szája a kelleténél valamicskével nagyobb volt. Kerekded, teljes álla az arcnak legszabályosabban kifejlett része volt. A vonások ezer nyersességét a sötétbarna szemek élénk fénye, lángoló tüze feledtette, és a nyugodt, parancsoló tekintete nemesítette meg.

Beatrix, amint kiszállt, térdre ereszkedett előtte, de a király előzékenyen karját nyújtotta neki. Magyarország részéről, olasz nyelven, Veronai Gábor egri püspök és kancellár, a német fejedelmek nevében a pfalzi fejedelem követe üdvözölte.

Harmadnapra megtartották a királyné koronázását, ötödnapra pedig a kíséret ünnepélyesen bevonult Buda várába. A menetet ez alkalommal lovas csapat nyitotta meg, utána a külföldi követek, a magyar főpapok és urak haladtak. Következtek a király kamarásai és apródjai, akik a Hunyadi-címer színeinek megfelelő ruhában voltak. Mindnyájan előkelő úrfiak, pompás öltözetben, nemes lovakon, melyeknek szerszámait drágagyöngyök ékesítették, de mindezeket túlragyogta a fehér paripán ülő király, kinek fövegét, arany palástját, és saruit a drágakövek és a gyöngyök egészen elborították. A királyné szintén fehér paripán lovagolt, fejét korona fedte, sárga selyem palástja alatt arannyal átszőtt kék ruhát viselt. A menetet nyolc aranydíszes kocsi zárta, melyek mindegyikébe hat fehér ló volt befogva. Ezekben a király anyja és az előkelő hölgyek ültek.

Mikor beérkeztünk Buda várába és körüljártuk az udvart, elkezdődött a menyegző, mely nagy pompával zajlott le. Beatrix nem akart lemaradni a pompában, s egy gyémántokkal díszített koszorút nyújtott át urának. Mátyás viszont ajándékként egy díszes hintóval kedveskedett nejének. A díszteremben hosszú megterített asztalok várták a vendégeket, rajtuk mécsesek és korsók, a falakat pedig királyi zászlók díszítették. Fáklyavilágnál elfoglaltuk a helyünket. A felszolgálók borral kínálták a férfiakat, bennünket, nőket pedig felvizezett fűszeres borral. Ezután kivájt cipókban felszolgálták a fácánlevest. Hatalmas fatálakon tálalták a főételeket: fogolyhúst gombamártással, hízott pávahúst erősen fűszeres hagymamártással, borzderekat aszalt szilvás űrgombával sütve, fenyves lében főtt csukát gesztenyés lencsével és csalánnal. Végül friss és aszalt gyümölcsöt és mézeskalácsot tettek elénk. Közben udvari zenészek és táncosok fokozták jókedvünket.

A menyegző másnapján körbejártuk a várat. A palota, amely a Budai vár Duna felöli szárnyán emelkedett, mesze földön híres építmény volt. És bár a palota pompás volt, Beatrix mindezt mégis kevesellte. Úrnőm elkényeztetett királylány volt, aki odahaza ragyogóbb környezethez szokott. A vörös márványablakokkal díszített belső homlokzatot a főkapu melletti szobrok tették ünnepélyesebbé. A szoborcsoport közepén Mátyás alakja állt, tőle jobbra apja, Hunyadi János figurája, bal felől pedig bátyja, a szerencsétlenül elhunyt Hunyadi László szobra fogadta a látogatót.

A palota leghíresebb részét az emeleti könyvtárszobák alkották. Ide csak a király kancellárja segítségével juthattunk be. Itt volt elhelyezve a több mint ezer kötetből álló könyvgyűjtemény, a Corvinák. Ezeket a könyveket Mátyás megbízottai szerezték be a külországokban. A palotában működött könyvmásoló és könyvkötő műhely is, tehát helyben is készültek kötetek. Mátyás könyvtára korszerű berendezést követett: a Corvinák a falak melletti faragott polcokon álltak, a nagyobb példányokat pedig a polcok alatti szekrényekben tárolták. A latin és a görög művelődés emlékei egyaránt képviseltették magukat a gyűjteményben. A könyvtártermeket falképek díszítették, s az olvasásban kimerült könyvtárlátogató az ablakokon kitekintve a gyönyörű dunai tájban gyönyörködhetett.

Mint ahogy a kancellártól megtudtuk, Mátyás király szépérzéke, a könyvek iránti tisztelete már gyermekkorában kialakult. Apja gondos nevelésben részesítette. Ifjúkori tanulmányaiban, élményeiben fontos szerepet játszott a mi otthoni, azaz az itáliai reneszánsz művelődés és művészet. Tudásszomja nem ismer határt. Szabadidejét önképzésre szenteli, és az uralkodás ágas-bogas teendői mellett is rendszeresen olvas. Megtudtuk azt is, hogy Mátyás szívesen időzik tudósok társaságában. A pápai követ is azt írta róla: „A király valóban tudós, beszéde komoly és méltóságos.” S valóban, az uralkodó rendkívüli adottságokkal van megáldva: kitűnően beszél latinul, németül, számos szláv nyelven, s egyénisége alkalmassá teszi a műveltség és a művészetek pártolásra, terjesztésre. Udvarában többször is megfordult Janus Pannonius püspök, magyar nevén Csezmiczei János, a diplomata és költő, aki gyönyörű verseket írt a magyarországi tájról, az évszakok változásáról, a múlandóság élményéről. A püspök végül összeesküvést szőtt, majd menekülés közben meghalt. Mátyás nemcsak az irodalmat, művészeteket pártfogolta, de még a tudományokat is. Ennek legjelentősebb bizonyítéka a pozsonyi egyetemalapítás. A tanárok fizetéséről és a könyvekről maga Mátyás gondoskodott, de most két éve, hogy megszakadt a tanítás.

Nagy élmény volt számomra Mátyás királyt személyesen is megismerni. Most már tudom, hogy miért költöttek a tanítók verseket Mátyás királlyá választása érdekében, melyekre megtanították az iskolásokat:

”Mátyást mostan választotta
Mind ez ország királyságra.
Mert ezt adta isten nékünk
Mennyországból oltalmunkra”

---------------------------------------

Felhasznált irodalom:

A magyar nemzet története, IV kötet, Révai Testvérek, Budapest, 1896
Magyarország története, I kötet, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1971
Horváth Péter: Történelem az általános iskolák 5. osztálya számára, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996
Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1974
A magyarságtudomány kézikönyve, szerk. Kósa László, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993
http://www.kiralyokvarosa.hu/adorjan.shtml
http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b10027/ch13s04.html