A történelmi „Szívföld vagy Magterület” elmélet visszhangja napjainkban

Így született meg a 19./20. század fordulóján a geopolitika és jelent meg mint tudomány a felsőoktatásban, valamint a politikai, katonai döntéshozatal világában. De mi is a geopolitika? Egy terület földrajzi adottságainak, továbbá a térség történelmi, kulturális hátterének ismerete. Másként fogalmazva ez a nemzetközi kapcsolatok földrajzi, politikai és történelmi megközelítése.

 Egy önálló tudományágnak nem csak kutatási területtel kell rendelkeznie, hanem elméletekkel is, amelyek bizonyításra vagy megcáfolásra várnak. Az új szakterület kialakulásával hamarosan ezek is megfogalmazódtak. A 20. század kezdetén született geopolitikai elméletek aztán kifejtették hatásukat az európai, később a világ politikájára is, beleértve a világháborúk politikai, hadászati céljai mögött megbúvó különféle hatalmi elképzeléseket. Az elméleteket kidolgozó földrajztudósok, politikusok, katonák, tanácsadók más-más elképzelésekből indultak ki. Volt, aki élettérben gondolkodott, volt, aki a hatalmi egyensúly fenntartásában, mások az önellátó, katonailag védhető terület kialakításában, és volt, aki a meglévő „rend” védelméből indult ki hipotézise kidolgozásában. Olyan személyeket kell megemlíteni a geopilitikai gondolkodásban, mint: Halford John Mackinder, Karl Haushofer, Robert Strausz-Hupé, Henry Alfred Kissinger, Zbigniew Kazimierz Brzezinski. Mindannyian európai gyökerekkel rendelkeztek. Azt, hogy miként lett az európai geopolitikából világ-geopolitika, azt nagyon könnyű megmagyarázni, az utóbbi három személy ugyanis disszidensként az USA politikai közgondolkodásba ültette át az Európából jött elképzeléséket.

Jelen írásomban Halford John Mackinder geopolitikai elméleteivel szeretnék bővebben foglalkozni, ugyanis az utóbbi időben újra felbukkantak az általa kigondolt teóriák lecsupaszított meglátásai. De ki is volt ez a Mackinder, akinek a nevét valószínűleg kevesen hallották? Egy skót származású oktató, politikus, földrajztudós, aki 1861-ben látta meg a napvilágot és 1947-ben hunyt el. Az angol geopolitika egyik alapítója és meghatározó gondolkodója volt. 1904-ben „A földrajz a történelem kulcsa” címmel publikálta művét, amely az első geopolitikai elméletét tartalmazta, amit azután a későbbiekben átdolgozott, a világpolitikai körülmények változásainak hatására.

Amikor egy elmélet megszületését vizsgáljuk, akkor nem csak magáról a feltevés kidolgozójának az életéről kell tudnunk minél többek, hanem a korszakról is, amikor a teória megszületett. Mackinder mozgalmas életet élt, egyetemi tanár, politikus, diplomata volt. Ezek a tevékenységek, az így szerzett információi, széles látóköre hatottak elmélete kidolgozására. A 20 század kezdetére felismerte, hogy a Brit Birodalom, amely az akkori világ legnagyobb gyarmati hatalma volt, kezdi elveszíteni addigi vezető pozícióját, egyeduralmát. Rájött arra, hogy egy új befolyás, tényező rengeti meg a korábbi fennálló rendet, ez pedig a gyors technikai-technológiai fejlődés (II. ipari forradalom) volt. A közlekedés, a távközlés fejlődésének következtében a világ „zsugorodni” kezdett, milliós tömegek (migránsok) indultak el Európából Amerikába, és ez felbillentette a megszokott hatalmi egyensúlyt.

Mackinder első elmélete szerint a világpolitika kulcsövezete bolygónk legnagyobb összefüggő szárazföldje: Eurázsia, pontosabban annak a központi része. A 20. sz. kezdetén kidolgozott Pivot (Pivot Area – kulcsövezet) elméletében kifejtette, hogy az egyes földrészeken elterülő országok elhelyezkedése nagyban meghatározza, sokban befolyásolja egy állam nagyhatalmi lehetőségeit. Különböző földrajzi és történelmi következtetéseinek, elemzéseinek összegzéseként végül megnevezte azt a térséget, amelyik a legkedvezőbb helyen terül el a bolygónkon: ez pedig Eurázsia északi része és Belső-Ázsia.

Ezt a területet az akkori Orosz Cári Birodalom tartotta a kezében. Mackinder szerint azonban a világuralom birtoklásához a Pivot terület mellett az azt övező peremterületet is befolyásolni kell. Az angol geopolitikus szerint a kulcsövezet körül terül el a Marginális Peremív, amely magába foglalja a kontinentális Európát, az akkori Oszmán Birodalmat (az afrikai területeivel együtt), Iránt, Indiát és Kínát. A teória szerint az oroszok Angliát csak úgy győzhetik le, ha ebben a peremtérségben található jelentős államok egyikével lépnek szövetségre. Mackinder a gyorsan erősödő Németországra gondolt, arra, hogy meg kell akadályozni egy orosz-német szövetség kialakulását.

A történelemből jól tudjuk – az elmélet 1904-es megjelenését követően –, hogy másként alakult a világpolitika, hiszen az antant-szövetség létrejöttével Franciaország, Anglia és Oroszország léptek koalícióra egymással. Tehát már nem kellett félni a germán-szláv összeborulástól, és a Brit Birodalom hatalmi térvesztésétől. Csakhogy az I. világháború jócskán megingatta az Angol Gyarmatbirodalmat, ezért Mackinder 1919-ben átdolgozta korábbi elképzelését, és az új teóriát Heartland (Szívföld – Magterület) elméletnek nevezte el.  Ebben a Németország és Oroszország közötti terület geopolitikai fontosságát is hangsúlyozta többek között, hogy megakadályozzák a két állam egymáshoz közeledését. Mivel Mackinder ekkoriban Dél-Oroszország brit főképviselőjeként tevékenykedett, politikai kapcsolatai révén az elmélete elvileg befolyással lehetett a háborút lezáró béke kelet-európai határainak megszabásában is, bár ezt a kérdéskört nem kutatták még eddig.

Mackinder elmélete földrajzi, politikai szempontból sokkal részletesebben – összefüggéseiben kielemezve – van kidolgozva, mint e fenti, kurta összegzés (akit érdekel, az olvasson utána!), azonban a geopolitikában mind a mai napig egy bizonyos vonatkozás visszahangzik az emberek fejében, a médiában, ez pedig a német-orosz szövetség, együttműködés megakadályozása. Itt mindig az 1939-ben megkötött Molotov-Ribbentrop paktumhoz nyúlnak vissza egyes politikusok, helyzetelemzők, mert a két állam világuralmi lépései – két évig – igencsak látványosra sikerültek, de tudjuk, hogy végül Hitler és Sztálin egymás nyakának estek, emberéletek millióit áldozva föl.

Befejezésként megállapíthatjuk, illene ismernünk a világpolitikát befolyásoló elméleteket, még ha nem is lehet pontosan meghatározni, milyen mértékben hatnak a hatalmi játszmák alakulásában, ám tény, meghatározzák egyes politikusok konkrét lépéseit. Elképesztő mégis, hogy régi, túlhaladott elméletek mennyire nem tudnak kikopni a politikai közgondolkodásból. Ma a geopolitika alakításában sok más országnak is jelentős befolyása van (az Európa-központúságnak befellegzett) pl.: Kína, India, Brazília stb., és ezen kívül már nem csak geopolitikai befolyásról, hanem informatikapolitikai, vízpolitikai, technikapolitikai, médiapolitikai befolyásról stb. is beszélnünk kellene. Ennek ellenére a régi elméletek bizonyos, szövegkörnyezetükből kiragadott komponensei néha erőteljesebben, néha kevésbé, de folyton terítékre kerülnek. Az angolszász, az európai és amerikai politikában pedig egy ilyen visszhangzó frázis a német-orosz partnerség mindenkori megakadályozásának a hangoztatása, és az ilyen irányú ténykedés. Sajnos ez is eladható, mint az ugyanazt a témát feldolgozó filmek legújabb változatai.