Egyházaink vívódása az 1848–49-es forradalom idején

Európa egy vulkánhoz hasonlít – írja Érdújhelyi Menyhért –, melynek gyomrában izzó áramlatok háborognak, s borzongató dühöngésekkel rengetik a talajt. Egyik-másik kráter már eget nyaldosó láng-nyelvet öltöget, a népek forrongásának lávája félelmetes tűzijáték módjára fényezi a komorodott szemhatárt. Vajon melyik ország lesz a kráter, amelyből teljes erővel előtör a nagy izgalom lávája, s megrázkódtatja Európát!”

1848 voltaképpen évtizedekkel korábban kezdődött, ugyanúgy az egyháznak a forradalom és szabadságharc idején tanúsított magatartásának megértéséhez is vissza kell fordulnunk a régebbi időkhöz. A magyar egyházban nagyrészt tükröződtek a Habsburg Birodalom viszonyai. „Az 1848. év a bibliai hitéletet itt már legnagyobb részben kialudva találta… Középosztályunk a vallás lényegétől és külformáitól egyaránt elfordulva nagy mértékben terjeszti a népnél a hitetlen életet” – vélekedik Szeremlei Sámuel hódmezővásárhelyi lelkész.

A teljes cikk itt olvasható.