Miként kísérték figyelemmel a vajdasági magyarok az 56-os magyarországi eseményeket

A jugoszláv közvélemény és sajtó mintegy három hónappal 1956. október 23-a előtt, a nyár folyamán, kezdett fokozottabban érdeklődni a szomszédos Magyarországon történő események iránt, hiszen rendeződni látszott a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti viszony. Ekkoriban érkeztek az első hírek a magyarországi politikai mozgásokról, a Petőfi Körről, majd megjelentették a hírt, hogy leváltották Rákosi Mátyást, a Magyar Dolgozók Pártjának akkori első titkárát, és erre a tisztségre Gerő Ernőt választották. Nemsokára megjelentették azt a hírt is, hogy Rákosi igen befolyásos munkatársának, Farkas Mihály honvédelmi minisztert is leváltották.

Ezt egy két hónapos időszak követte, ekkor ritkábban, zömmel rutinszerű hírek jelentek meg, nem foglalkoztak bővebben a kialakuló változásokkal. Ez a vihar előtti csönd időszaka volt. A Jugoszláv sajtót jobban lekötötte a Szuezi-csatorna körül kirobbant háború, valamint a „harmadik világ” vezetőinek, Nasszer egyiptomi elnöknek, Szukarno indonéz elnöknek, Szihanuk kambodzsai hercegnek és Nehru indiai miniszterelnöknek a jugoszláviai látogatása.

Magyarországon az volt a helyzet, hogy Gerő Ernőjék eltávolították a két legmeggyűlöltebb párt- és állami vezetőt: Rákosit és Farkast. Az újonnan alakult vezetőség azonban nem volt eléggé elszánt, hogy megtegye a társadalmi feszültségeket enyhítő első lépéseket, amelyek gyökeres változásokat hozhattak volna a Rákosi-korszakot követően. Bizonyára a szovjetek sem engedélyezték a merészebb reformokat, hiszen a Szovjetunióban is a kivárás időszakát élték az ottani politikai vezetők. A változások elmaradása a magyar nép körében fokozta a türelmetlenséget. Ez az időszak volt tulajdonképpen a későbbi októberi események „előjátéka”. A Jugoszláv sajtó a fokozatosan rendeződő Jugoszláv - Szovjet viszonyból kifolyólag kimondott figyelemmel kísérte a magyarországi alakulásokat.

De amikor 1956. november 23-án kitört a forradalom, akkor a Jugoszláv sajtó, és az akkori hatalom is ledöbbent. A sajtó a kivárás taktikájához folyamodott. A magyarországi 56-os forradalmat követő napon Jugoszláviában még nem jelent meg semmi hír erről. A Borba újság csak október 26-án közöl a budapesti helyzet megnyugvásáról egy rövid cikket, és hozza azt a hírt, hogy Kádár János lett az MDP első titkára, leközli beszédét, valamint Nagy Imre üzenetét. Hasonlóképpen hírt ad arról, hogy Magyarországon támogatásra talált a magyar állam és párt új vezetősége.

Amíg a Jugoszláv sajtó és rádió visszafogott, száraz adatokat közölt a magyarországi eseményekről, az emberek a Szabad Európa Rádió hullámhosszán igyekeztek minél részletesebb hírekhez jutni. A nyilvánosság előtt egy szimpátia-játék folyt a Jugoszláv kommunista hatalom vezetőségének részéről a magyarországi események kapcsán, de a valóságban, a háttérben teljesen más volt a helyzet. A szovjetek megbeszéléseket tartottak Magyarország kommunista berendezésű szomszédjaival, többek között megbeszélések zajlottak a láncos kutyával, azaz Titóval, ahogy akkoriban nevezték.

A jugoszláv vezetőséget tájékoztatták, hogy a szovjet hadsereg katonai előkészületeket tett a beavatkozásra, és hogy a hadműveletet Malinyin tábornok irányítja. Megállapították, hogy erre a beavatkozásra kedvező a helyzet, mert az angolok és a franciák el vannak foglalva Egyiptommal. A jugoszláv felet szintén aggasztotta az ellenforradalmi elemek felülkerekedésének a lehetősége, de saját érdekeiket szem előtt tartva szorgalmazták, hogy legelőször ítéljék el Rákosi korábbi vezetőségét, és ezzel közvetlenül a korábbi, téves szovjet politikát Jugoszlávia és Titó irányában.

A titkos megbeszélésen a jövendő magyar kormány tagjairól is szó volt. Az össze-állítandó új kormány tekintetében Hruscsov Münnich Ferencet javasolta, a jugoszláv fél viszont előnyben részesítette Kádár Jánost, mert Münnich Rákosi idején magyar nagykövet volt Moszkvában, Kádár pedig börtönben ült. Hruscsov végül engedett.

Mivel a találkozó titkos volt, természetes, hogy erről a sajtó semmit sem közölt. A későbbi kutatások azonban arra utalnak, hogy a legfőbb ok, ami miatt Tito beleegyezett a szovjetek magyarországi fegyveres beavatkozásába, az az a félelem volt, hogy felülkerekednek a reakciós, nacionalista és revizionista elemek Magyarországon. Ez akkoriban igen kellemetlen és veszélyes lett volna Jugoszláviára nézve.

Újságcikk részletek:

1956. november 5. 

Borba:

  – A miniszterelnök Kádár János – közölte a közvéleménnyel, hogy új forradalmi munkás-paraszt kormány alakul, mert „Nagy Imre kormányának gyengesége és a mozgalomba behatoló ellenforradalmi elemek mind erősebb hatása veszélybe döntötte a magyar szocialista vívmányokat, a néphatalmat, a munkások és parasztok uralmát és az ország fennmaradását”.

– Az új magyar kormány kiáltványa – Kádár János kormánya felszólít a dolgozó nép vívmányainak megőrzésére, mivel azokat a reakciós elemek tevékenysége veszélyezteti. Visszapillantva az elmúlt eseményekre és azok okaira, megállapítja, hogy az elmúlt 12 évben jelentős eredmények születtek, de a Rákosi–Gerő-klikk súlyos hibákat követett el, mindez kiváltotta a dolgozók jogos elégedetlenségét, de ebben a reakciósok csak alkalmat láttak arra, hogy elérjék önző céljaikat, és arra használták ki, hogy gonosztetteket hajtsanak végre, gyújtogattak, fosztogattak, és gyilkoltak az országban. A magyarokat felszólítják, hogy védjék meg a munkások és a parasztok hatalmát, a népi demokrácia vívmányait.

1957-es év

Magyar Szó:

– 4800 magyarországi menekült Jugoszláviában. Az utóbbi 48 óra alatt mintegy 1000 érkezett.

Somborske novine:

– Zomborban helyezték el a magyar menekülteket. Meglátogatta őket Amir Hoveida, az ENSZ főbiztosának képviselője. Ellátogatott a melencei, topolyai, szenttamási, iloki és a palánkai befogadó központokba is. Eddig Zomborban mintegy 2000 menekült fordult meg.

------------------------------------------------

Felhasznált szakirodalom

Vladimir Popin: 1956 : A belgrádi és a vajdasági sajtó tükrében