A szenátusi határozatoktól a konzervműsorokig

Gondoltak-e már arra, hogy az ókori feliratok a mai modern média első lépései voltak, sőt e tekintetben az ősemberek barlangrajzai még messzebb nyúlnak az időben, hiszen a média az információ rögzítésére és közvetítésére használt eszköz. A latin medium szó jelentése valaminek a közepe; köz; közjó; közvagyon. A szó többes száma media.

A barlangrajzok, a feliratok információt hordoztak/nak azoknak, akik ezeket meg tudták/ják fejteni. Jussanak csak eszünkbe a híres delphoi jósda feliratai, hogy miről is tájékoztattak bennünket: "Gnóthi szeauton!" (Ismerd meg önmagad!), "Méden agan" (Semmit se túlságosan!/Tarts mértéket!), "Metron ariszton!" (Legszebb dolog a mérték/nyugalom!), vagy Szolón bölcs jelmondata „Akkor fogsz tudni uralkodni, ha megtanultál engedelmeskedni.”

Eddigi ismereteink szerint Európában az első rendszertelenül megjelenő írott tájékoztatót az ókori Rómában jelentették meg. A papírlapra kiakasztott Acta Diurna szenátusi, főpapi határozatokat tartalmazott, és a város fórumán függesztették közszemlére. Később már jelentősebb ütközetekről, politikai nagygyűlésekről írt, amit sokszorosítottak, majd a birodalomban más pontjain is terjesztettek. Az információk írásos terjesztését azonban messze megelőzte a szóbeli terjesztés, ami sokszor pletykálkodássá süllyedt. Az információt hordozó személy volt a közvetítő (mondhatnám médiumnak is!).

A teljes írás itt olvasható