Az Oszmánok udvari asszonyai

„…porból teremtett benneteket. Aztán, íme, emberek lettetek,
akik szétszóródtatok a Földön. És jelei közé tartozik az,
hogy saját magatokból feleséget teremtett nektek,
hogy velük lakozzatok.
És szeretetet és irgalmat rendelt el köztetek.”

„Az asszonyokat ugyanaz a jog szerinti bánásmód illeti meg…
a férfiak azonban egy fokkal felettük állnak.”

(Idézetek a Koránból)

A mai liberális média szélsőséghajszoló szerkesztéspolitikája következtében egy igen elferdített kép alakult ki az iszlám világban élő nők helyzetéről. Ez a kép sokkal árnyaltabb. Amikor azonban csak olyan hírek jelennek meg, amelyekben hátrányos helyzetbe került nők szerepelnek, akkor egysíkúvá válik a tájékoztatás. Való tény, hogy a mohamedán országokban élő nők helyzete sokban különbözik a liberálisabb társadalmakban élő nők életétől, de ez még nem jelenti, hogy a helyzetük rosszabb. A mohamedán országok között is nagy eltérések mutatkoznak ebben a tekintetben. Azokban az országokban, ahol radikalizálódott, válságos állapotok uralkodnak, ott vallástól függetlenül mindig rosszabbodik helyzet, főleg a nőké és a gyermekeké. A vallásilag fanatizálódott országokban különösen hátrányos helyzetbe kerülnek, gondoljunk csak bele az európai boszorkányüldözések korába. Nem ismerem a mohamedán médiák nyugati nőkkel szembeni szerkesztéspolitikáját, de ők sem maradnának téma nélkül, ha arról kellene írniuk, hogy milyen erőszakos cselekedeteknek vannak kitéve a liberális országokban élő nők, hiszen nyugaton is léteznek erőszakos férjek, családi tragédiák, nőkkel való kereskedelem stb.

A nők helyzete Európában is sokáig hátrányos volt. A helyzetük csak a XX. század folyamán kezdett kiegyenlítődni a férfiak helyzetével, bár az is köztudott, hogy sok helyütt még ma is ugyanazért a munkáért a nők kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak. Megállapítható, hogy a nők és férfiak egymás közötti társadalmi szerepe mindig egy adott politikai légkörtől függ, függött. Így például az Oszmán Birodalom történetében is volt egy korszak, az asszonyok szultánsága, amikor a szultáni udvar háremhölgyeinek egy része jelentős politikai befolyásra tett szert. Ez abból a mohamedán vallási hagyományból fakad, amire az alábbi tanmese világít rá a legjobban.

Egy bölcs egyszer próbára akarta tenni Mohamedet és a következő kérdést intézte hozzá: 

- Kit kell a legjobban tisztelni?
Mohamed azt felelte: - Az édesanyádat.
- Kit kell utána? - kérdezte az ember.
Mohamed erre azt felelte: - Az édesanyádat.
- Ha már kétszer megtiszteltem az édesanyámat, akkor ki jön utána? 
- Harmadszor is az édesanyád, majd ezt követően édesapád! – válaszolta a Próféta.

A mohamedán országokban az anyák iránti tiszteletadás igen jelentős hagyomány, főleg azt követően, ha fiúgyermeknek adtak életet. Ha már az egyszerű családokban súlya van ennek, akkor el tudjuk képzelni, hogy egy birodalom uralkodói dinasztiájának továbbéltetőivel milyen különleges tisztelettel bánhattak. Persze negatív ellenpéldák mindig akadnak.

A szultáni hárem az elzártsága folytán egzotikus rejtélynek számított és számít manapság is. A hárem titokzatos világán belül egy igen kemény, sajátságos hierarchia uralkodott. A ranglétra alsó fokán a rabnők álltak, akik vásárlás vagy ajándékozás útján kerültek a szultáni udvarba. A szép vagy tehetséges lányokat gondos nevelésben és oktatásban részesítették. Először törökül, majd arabul tanultak, később az iszlám vallással és az udvari etikettel ismerkedtek meg. A zene iránt fogékony rabnőket énekelni és táncolni is megtanították. A rabnők a magasabb rangú háremhölgyek szolgálói voltak. Öltöztették, szépítették és szórakoztatták őket. Ezen kívül varrtak, hímeztek és kötöttek is.     

Ha a szultánnak megakadt a szeme valamelyik rabnőn, akkor megkezdődhetett a felemelkedése. A kiválasztott ágyas részére a háremben külön szobát jelöltek ki, és most már őt kezdték szolgálni korábbi társai. Ha az uralkodó ráunt valamelyik ágyasára, akkor férjhez adhatta. Ilyenkor a fenséges padisah gondoskodott a hozományról. A helyzet akkor változott meg igazán, ha az ágyas fiúgyermekkel ajándékozta meg az uralkodót. Ekkor egy újabb lépcsőfok következett és az anya visszanyerte a szabadságát, valamint a kadin efendik, azaz a szultánfeleségek közé emelkedett.

A szultánfeleségek jogilag egyenrangúak voltak, de különbséget tettek köztük a férjhez menés sorrendje szerint. A legrangosabb az első asszony, a baskadin volt. Helyzete annyival volt előnyösebb a többi feleséggel szemben, hogy lakosztálya díszesebb, szolgálóinak száma pedig nagyobb volt. Megvolt még az a kiváltsága is, hogy a péntek éjszakákat a szultán vele töltötte, mivel ezen a napon minden mohamedán férfinek a törvényes első feleségével kell hálnia.

A hárembeli hölgyek között nagy volt a rivalizálás. Mindenki igyekezett ágyassá, majd feleséggé lenni. A feleségek közötti személyes ellentétek néha komoly udvari intrikákká fajultak. A nők közötti viszonyokat az anyaszultánnő, vagyis a hatalmon lévő szultán anyja, a valide szultánák igyekeztek a kezükben tartani. Ők felügyelték a háremet, csitították vagy szították a kedélyeket. A feleségek között leginkább azért folyt a harc, hogy kinek a fia legyen a trónörökös, ugyanis az a nő, akinek a fia megszerezte a hatalmat az Oszmán Birodalom leghatalmasabb és legbefolyásosabb asszonyává lett.

A Török Birodalom több száz éves fennállása alatt volt egy korszak, amikor az anyaszultánnők döntő szerepet játszottak az Oszmán dinasztia és birodalom fennmaradásában. Ez a korszak a XVI. század végétől egészen a XVII. század második feléig tartott. Ez azért következhetett be, mert akkoriban több kiskorú, gyenge képességű, befolyásolható vagy élvhajhász szultán került hatalomra egymás után, ami lehetővé tette a valide szultánák színrelépését. Volt olyanok, aki közvetve, a háttérből, de voltak olyanok is, akik nyíltan, kormányzóként vezették a birodalmat. Köztük talán a legismertebb Köszem szultána volt.

A fentiekből is látszik, hogy a mohamedán világban élő nők helyzetét sokkal árnyaltabban kell kezelni, mint ahogy azt manapság a liberális médiák teszik.

Meghagytuk az embereknek a szüleivel kapcsolatban – hiszen édesanyja kínos-keservesen hordozta őt, s az elválasztásig két év telt el – hogy légy hálás Nekem és légy hálás a szüleidnek! Hozzám jut el végül minden.

 (Idézet a Koránból)