Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Sopront és környékét a későbbi Burgenlanddal együtt Ausztriának ítélte. A magyar katonai alakulatokat 1921. augusztus 26-án kivonták, de helyükre azonnal bevonultak Prónay Pál (1874–1946 után) és Héjjas Iván (1890–1950) katonatisztek szabadcsapatai. A benyomuló osztrák katonákat és csendőröket a felkelők megállították Pinkafőnél és Ágfalvánál, a harcokban az osztrákok három, a magyarok egy embert vesztettek. A körülbelül háromezer különítményesnek tevőleges támogatást nyújtott Ostenburg Gyula, Sopron parancsnoka is. 1921. október 4-én Felsőőrön (ma: Oberwart) „alkotmányozó gyűlés” kikiáltotta a független Lajtabánságot, amelynek vezetője Prónay lett. A magyar kormány nem ismerte el az új „államot”, de arra sem volt hajlandó, hogy a csapatokat kivonja a térségből. A két fél között olasz közvetítéssel Velencében kezdődtek tárgyalások.
Burgerland és Sopron
A velencei egyezmény
A Velencébe kiutazó magyar delegációt gróf Bethlen István miniszterelnök, Bánffy Miklós külügyminiszter, Khuen-Hédervári Sándor külügyi osztályfőnök, Walko Lajos tisztviselő, közgazdasági szakember és Fabro Henrik a gyorsiroda főnöke képviselte. Az osztrák tárgyaló fél Johannes Schober kancellárból és a külügyi osztály főnökéből, Richard Oppenheimerből állt. A házigazda olaszok: Torretta márki külügyminiszter, Castagneto herceg és két segédtiszt (ők a háromnapos konferencia naplójának vezetésével voltak megbízva).
Az egyezményt 1921. október 13-án gróf Bethlen István miniszterelnök és Johann Schober kancellár írta alá. A megállapodás értelmében a felkelőknek ki kellett vonulniuk Nyugat-Magyarországról. Nyolc nappal a kivonulás után népszavazás dönt Sopron és a környező nyolc község (Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) hovatartozásáról.
Csakhogy a történelem ismét közbeszólt. A kiürítést hátráltatta IV. Habsburg Károly király második visszatérési kísérlete (október 21–23.). IV. Károly október 20-án Dénesfára érkezett, majd Sopronon át Budapestre indult, hogy trónját visszaszerezze. A puccskísérletben a franciák titkon közremüködtek. A legitimista felkelők csatlakozására számítottak, akik majd Budapestre vonulnak, az osztrákok pedig átvehetik a területet. Horthy október 31-én Prónayt és társait Budapestre hívta. A megbeszélés eredményeként a kormány elrendelte a szabadcsapatok lefegyverzését, a felkelőknek november 6-i határidővel ki kellett vonulniuk Nyugat-Magyarországról, ezzel a Lajtabánság megszűnt létezni. Prónay később szélsőjobboldali szervezeteket alakított. 1945. március 20-án a szovjetek elfogták, és Szibériába internálták, halálának időpontja ismeretlen.
A népszavazás
A puccskisérlet miatt a népszavazás időpontja áttevődött december 14-16. November 23-i keltezéssel Népszavazási Szabályzat látott napvilágot. Ez többek között leszögezte, hogy a népszavazás előbb Sopronban történik meg, majd a következő nyolc falu voksolhat hovatartozásáról: Fertőrákos, Balf, Kópháza, Fertőboz, Nagycenk, Harka, Bánfalva Ágfalva. A két szavazás részeredménye együttesen adja a szavazás végeredményét. A szabályzat 4. pontja értelmében azok a férfiak és nők szavazhattak, akik 1921. január 1-jén betöltötték a huszadik életévüket, a népszavazási területen születtek, ott községi illetőséggel bírtak, vagy 1919. január elseje előtt a kérdéses területen állandó lakóhellyel rendelkeztek, illetve akik 1921. január 1-je óta a kérdéses területen állandó lakóhellyel bírtak. Az 5. pont a Népszavazási Központi Bizottság felállítását adta hírül, a 6. várost szavazókörzetekre osztotta fel, a 7. pedig a nyolc szavazási bizottság felállításáról tudósított. A 10. pont kimondta, hogy a szavazás titkosan fog történni, míg a 12. pont az osztrák és magyar propaganda tevékenység megtiltását rendelte el. Ez utóbbit egyik fél sem tartotta be. A szavazás elkülönített fülkékben történik, annak a lapnak eltépésével, amelyre a szavazó nem óhajt szavazni, de a borítékba mindkét lapot vissza kell helyeznie stb.
Magyar plakát
December 8-án antant rendfenntartó kontingens (40 angol, 120 olasz és 150 francia katona) érkezett Sopronba. A szolgálat átvétele után a magyar fegyveres erők 12-én távoztak a városból. A népszavazás napján - december 14-én, szerdán - a város lakossága már hajnalban talpon volt. A polgárok ünneplőbe öltözve istentiszteletre, onnan pedig szavazni mentek. A szavazóhelyiségek a következők voltak: Az Orsolyiták Bauer-féle háza a Széchenyi tér és a Várkerület sarkán a kereskedelmi iskola az akkori Kis utcában; a Polgári Fiúiskola a Halász utcában; az Iparos tanonciskola a Fövényvermen; az Irgalmas nővérek rendháza a Fürdő utcában; az államrendőrség Ősz utcai épülete; az Evangélikus Tanítóképző és a Felső Leányiskola a Deák téren.
Voksolni reggel nyolc órától délután hat óráig lehetett. Aki Magyarországra szavazott, az a következőképpen járt el: bement a bizottság helyiségébe, ahol átadta a városi tanács aláírásával és a tábornoki bizottság francia körbélyegzőjével ellátott, november 25-i keltezésű szavazóigazolványát. Az elnöktől átvett egy kék színű (magyar) és egy sárga színű (osztrák) szavazócédulát, a hozzá tartozó borítékkal, majd belépett a kijelölt fülkébe. Ott az Ausztriát szimbolizáló, kettétépett, és a Magyarországot jelképező, épen hagyott, kék színű cédulát belehelyezte a borítékba. A leragasztott borítékot ezután a bizottság mellé beosztott antant tiszt kezébe adta, aki azt – mindenki szeme láttára – beledobta az urnába. A szavazás befejeztével a ládákat gézszalaggal lezárták, valamint több helyen lepecsételték az antantmisszió bélyegzőjével.
A szavazatokat a Zrínyí Ilona Tiszti Leánynevelő Intézetben számlálták össze és annak eredményét december 17-én délután négy órakor hirdették ki. Johann Schober, Ausztria kancellárja telefonos érdeklődésére az egyik olasz katonatiszt tájékoztatásul a telefonkagylót a nyitott ablakon át kitartotta az utcára. Harangzúgás közepette ünnepelt Sopron népe. Ezrek özönlötték el az utcákat, az ablakokat kivilágították, és egy Nemzeti színű papiros zászlón a hirdette kis Sopron a döntést, miszerint: Magyarok maradtunk! A soproni lapok rendkívüli kiadásban adták ország-világ tudtára, hogy „7107 szótöbbséggel magyarok maradtunk”. Magyarországra 15304 fő, Ausztriára pedig 8227-en voksoltak. 502 szavazat érvénytelen volt.
Sopronvármegye újság december 17-i címlapja
Sopron döntése mögött sokszor hangzik el érvként a város magyar ajkú többsége, csakhogy ekkoriban Sopron lakosságának fele német anyanyelvűnek vallotta magát. A németek többsége pedig Magyarországot tekintette hazájának, Ausztriával, az osztrák németséggel nem ápolt különösebben szoros kapcsolatot.
A soproni népszavazás eredményei
A Leghűségesebb Város
1922. január 1-jén zajlott le a város hivatalos átadási ünnepsége. Az antant csapatai január 5-én hagyták el a várost. A Nemzetgyűlés Sopron törvényhatósági joggal felruházott városnak, a magyar hazához való tántoríthatatlan ragaszkodásáért a megtisztelő Civitas Fidelissima (Leghűségesebb Város) címet adományozta (1922/29 Tc. 3.§).
.jpg)
