Az újvidéki mozik története

Amikor a Lumière fivérek feltalálták az első filmfelvevő- és vetítőkészüléket, és 1895. december 28-án az első mozgófilmeket vetítették Párizsban, már a következő év 1896. november 7-én Újvidéken, az akkori Dunđerski színházban (a mai Vojvodina Szálloda mögött) tehetősebb újvidéki közönségnek bemutatták az új találmányt!

Az 1900-as évek körül a mai Vajdasági Múzeumtól délebbre levő mezőn, egy nagyobb sátor alatt egy vándormozi mozgó filmeket vetített és elragadtatta az újvidéki közönséget. Ekkor rövidebb dokumentum- és vidám, szórakoztató filmeket vetítettek. A csoport saját kis áramfejlesztővel rendelkezett.

1908-ban a Duna utcában (a mai Vajdasági Múzeum mögött) felépítettek egy palotát, amelyet filmvetítésre is használtak. Tivoli volt a neve és 200-300 nézőt fogadott be. Bemutattak néma-, elsősorban kaland- és burleszk filmeket, amelyek jól megnevetették a közönséget. Mivel némafilmek voltak, ezért tambura-, harmonika-, majd zongorakíséret volt. A belépőjegy elég drága volt, 20 krajcár (12 krajcárba került 1 kg marhahús). Mivel a Tivoli terme más célokat is szolgált, nem tekinthető igazán moziteremnek. 1918 végén, amikor a szerb és a francia csapatok bevonultak a városba, a Tivolit istállónak használták, majd hamarosan le is döntötték.

1910. január 16-án megnyitották az első igazi mozit a városban, egy régi udvarban, a Fő téren (mai Szabadság tér). A görög istenről Apollónak nevezték. A tulajdonosa dr. Stevan Adamović, a város főpolgármestere volt. Később egy részvénytársaságot létesített Apolló Projetographia néven.

Az Apolló filmszínház 400 ülőhellyel rendelkezett és állandó közönsége volt. A filmeket Budapestről hozták és a filmvetítést a helyi katonazenekar kísérte.

Az Apollóban 1926-tól a némafilmeket gramofonlemezekről kísérték, már olyan lemezeket alkalmazhattak, amelyek megfeleltek a játékfilm hangulatának.

1930. március 8-án az Apollóban bemutatták az első hangosfilmet, egy amerikai film volt: A bolond énekes, Al Johnson énekessel a főszerepben. Az új vetítőgépet Németországban vásárolták, 1 200 000 dinárba került! Egy átlagos iskola felépítésére ekkor 250 000 dinárra volt szükség.

A városban a második állandó filmszínház 1913-ban nyílt a Sétáló utca 4. alatt (ma Zmaj), az udvarban, ez volt a Korzó mozi.

Új mozit nyitottak 1930-ban a Sloboda Szálló udvarának hátsó részén, ez volt az Odeon (ma a Szabadság tér északi részén). 1932-ben megnyitották a Metropolt, nemsokára Luxorra, majd Royalra keresztelték ezt a kis mozit a Jovan Subotić utcában (ma az Újvidéki Színház terme).

A Royal volt a városi szegénység és a fiatalság mozija, mert a belépőjegyek feleannyiba kerültek, mint a város előkelő mozijaiban. A széksorok legnagyobb része nem volt megszámozva, ezért az előadások előtt rohammal foglalták el őket a nézők. Legtöbbször cowboy-, detektív-, kalózfilmeket mutattak be, gyakran előfordult, hogy kettős programmal.
A Korzó mozi háború után is működött, de mivel gyengén volt felszerelve, amikor megjelentek a hangos filmek, becsukták.

1937-ig az Apolló és az Odeon mozikban az előkelő nézőközönségnek szentimentális filmeket mutattak be, de pártfogásba vették a hollywoodi szuperfilmeket is, elismert filmcsillagokkal. Abban az időben igen népszerűek voltak a Charley Chaplin-filmek, azután a komikus dán pár: Pat és Patason (a magas és a sovány). A detektívhősök közül Harry Peel, Sherlock Holmes, John Barrymoore. A romantikus filmek csillagai Rudolf Valentino, Greta Garbo, Charles Boyer, Ramon Novarro, Marlene Dietrich, Dolores del Rio stb. voltak.
1936-ban, amikor a város központjában befejezték a Tanurdžić palotát, az alagsorban megnyitották a Rex filmszínházat. A Rex moziban hetente két filmet mutattak be. A hétvégi mindig jobb minőségű volt, és mindennap ugyanazt a híradót mutatták be. A Rex mozi is az előkelőek mozija volt 700 ülőhellyel, balkonján páholyok sorakoztak, vörös bársonnyal behúzva. A moziműsorról a közönség fényreklámról értesült, amely a Tanurdžić-palota ovális főtéri részén világított.

1940-ig a következő ismertebb filmeket vetítették az újvidéki mozik: Pigmalion, a főszerepben: Gustav Grondgens. Sejk fia (Rudolf Valentino és Bánky Vilma), Broadway szerenád (Janette McDonald), Tarzán és fia (Johnny Weissmüller), Frankenstein (Boris Karloff és Lugosi Béla), Óz, a csodák csodája (Judy Garland), Broadway Melody (Fred Astaire), Notre Dame-i toronyőr, A zöld pokol (Douglas Fairbanks), A tenger ördögei, A gályarab, Dédé (Danielle Darrieux, Suez Annabella, Tyrone Power, Judit / Bette Dawis, Geroge Brent), A IX. parancsolat (Jean Gabin), Új bálványok (Clark Gable), A három kis angyal (Deanna Durbin), Harcias indiánok, Acélkaraván (Joel McRea), Rasputin (Harry Baur) stb. A játékfilmek közül legtöbb volt az amerikai, majd az angol és a francia film. A legismertebb híradók voltak a Fox, Metro és a Luce.

1940-ben a Rex moziban a következő magyar filmeket vetítették: Hotel Kikelet, Viki, Meseautó, János vitéz stb.

1940-ben a Posta utcában megnyílt a Pallasz mozi (ma Jadran). Előtte a német Habag kultúrházban működött az Uránia filmszínház.

A magyar időben (1941-1944) háború volt, ezért különösen a híradók voltak fontosak. Elsősorban a német UFA és a Magyar Híradó volt hangsúlyozva. Ekkor az újvidéki mozik neveit is megváltoztatták: Apollóból Nemzeti, Odeonból Attila, Rexből Zrínyi és Pallaszból Rákóczi lett.

Ekkor elárasztották a város mozijait a magyar filmek. Ízelítőként íme néhány: Te csak pipálj Ladányi, Jöjjön elsején, Toprini Nász (Jávor Pál és Tolnay Klári a főszerepben), Halálos tavasz (Karády Katalin, Bulla Elma), Rózsafabót (Rózsavölgyi Kálmán, Szelecky Zita), Egy bolond százat csinál (Latabár Kálmán), Igen vagy nem (Muráti Lili, Jávor Pál), Doktor Kovács István (Páger Antal), Tóparti látomás, Gorodi fogoly (Ajtay Andor), Szegény gazdagok (Uray Tivadar), Mária két éjszakája (Szilágyi Szabó Eszter, Uray Tivadar, Latabár Kálmán), Hazajáró lélek (Karády Katalin), Valamit visz a víz (Karády Katalin) stb. A mozik műsorán voltak amerikai, német és francia filmek is, így például a Rákócziban pergették a Ninocska című filmet Greta Garbóval és Melvin Douglas-szal a főszerepben.

A háború után (1945) újra megváltoztatták a mozik nevét, így az Apolló lett a Zvezda, az Odeon előbb Slavica, majd a Jugoszláv Néphadsereg Otthonának nevét vette fel, a Posta utcai Pallaszból Jadran, míg a Rex (a Tanurdžić-palotában) Népmozi nevet kapta. Péterváradon háború után működött a Duna, a Telepen a Bácska, ahol általában utánjátszó filmeket vetítettek. A Katolikus portán működött a Kertmozi.

A mozi háború után tömegszórakozásként szolgált, addig, amíg a televízió nem hódította el a közönséget. Minden játékfilm előtt volt hazai filmhíradó. Az első években a szovjet filmek domináltak, majd angol, francia filmek, hogy az amerikai filmek egyeduralma következzen. Hamarosan megjelentek a hazai filmek is. Az első hazai filmet 1947-ben vetítették, címe Slavica volt. A hazai filmekre jellemző volt, hogy témájukat a népfelszabadító háborúból merítették.

1969-ben Újvidék új, modern filmszínházat kapott szakszerű hűtőszerkezettel, a vetítésre széles vászon szolgált. Ez volt az Arena - amely ma is működik - igazi bemutató mozi, a nagytermében 1200 ülőhellyel, míg a kisterem csak választékos filmek bemutatására szolgál.

Az újvidéki Zvezda filmkölcsönző vállalat minden évben megrendezi a játékfilmek szemléjét Újvidéki Arena címmel.

Manapság a filmszínházak válságba kerültek. A számtalan tévéállomás játékfilmeket tűz műsorára, de a videofilmek, DVD-k is csökkentik a mozinézők számát. Bezárták a mozikat Péterváradon és a Telepen. A Zvezdát ledöntötték és a helyén felépítették az Apollo Üzletközpontot. A valamikori Rex moziból (a Tanurdžić-palotában) szintén üzletközpont lett. Az egykori Odeon pedig manapság raktárként szolgál...