A mai Szent Rókus templom elődje, a 18. század végén és a 19. század elején, az akkori térképeken nem a mai, számunkra megszokott helyén találjuk. Templom se volt, hanem csak egy kisebb kápolna, amely két ágra osztotta a Futak felé vezető utat, és az út közepén, kis szigetként helyezkedett el. A városrendezés eredményeként 1800-ban, az út közepéről, az út mellé helyezték át, ahol 1801-ben, az akkor a város külterületének számító rész katolikus hívői adományaiból épült föl az akkor már az út melletti kápolna. A hívők közül sokan Temerinből költöztek be a városba és lettek ennek az adományokból fölépült kápolnának, majd templomnak, amely körül, az akkori szokás szerint, temető és kórház is volt. A meglévő Újvidék történetével foglakozó irodalomban, a kis Rókus templomról, nem sok adat áll rendelkezésünkre. A levéltári adatokból azt is tudjuk, hogy az 1801-ben fölépült biedermeier stílusú épület tervrajzát Schäfft Theodor írta alá. Az is ismert, hogy a templom a hívők adakozásának köszönheti nemcsak az épületét, hanem a berendezését is. A templomban lévő orgonához például, az 1849-es rombolás utáni újraépítkezést követően Häfner Károly, köztiszteletben álló malomtulajdonos segítségével jutottak.
A kis Rókus templom katolikus hívőinek közössége, nem Újvidék felsőbb társadalmi rétegeiből toborozódott, hanem a város, akkor még külterületének számító részének szorgos mesteremberei és földművesei alkották. Nemzeti hovatartozásuk alapján, annak ellenére, hogy németek is voltak közöttük, többségükben inkább magyar hívők voltak.
A templom mellett 1854-ben iskola is épült, amelynek hivatalosan a Szent Rókusi Magyar Királyi Állami Népiskola volt az elnevezése, amely szervezetileg egyazon iskola volt, a belvárosban működő katolikus iskolákkal. Ebbe, a Rókus templom melletti iskolába jártak az első és második osztályosok, úgy a lány, mint a fiú iskolások, a belvárosba pedig, a harmadik osztálytól a lányok a Zárdában, a fiúk pedig külön épületben, a Katolikus Népiskolában fejezték tanulmányaikat. Ebben, a Rókusi templom mellett lévő iskolában, 1913-ban, tanítóként Ertl Matild, Gőgös Árpád és Gódor Nelli dolgoztak, iskolaszolgája pedig Mókus István volt. Az újvidéki katolikus iskoláknak 1914-ig egy igazgatójuk volt, többek között, dr Ámon Pált, majd 1921-től Doppler Róbertet nevezik meg, a hat osztályos, nem szerb tannyelvű iskolaként működő iskola igazgatóiként, ahol dr Korányi Elemér is szolgált. A második világháború után, az Rókus templom melletti iskola Erdei iskola néven működött tovább, és ez az iskola volt, a második világháború után, az újvidéki magyar tannyelvű iskoláztatás bölcsője. A levéltári ismertető szerint, ezt az iskolát a külvárosban és a Darányi telepen élő gyerekek számára tartották fönn.
A Rókus templom körül szerveződött meg a katolikus Olvasókör is, amelyet Külső Katolikus Körnek is neveztek. Attól függetlenül, hogy az egykori Epres utcában volt székháza, működése a Rókus templomhoz szorosan kötődik, mivel megalakulásának éve, 1902-re tehető, és az egyik legöregebb magyar egyesületként tartjuk számon. Megalapítói, dr. Piukovich Sándor és Geiszler József voltak, akik a város külterületén élő magyarok és németek között „népoktató és kultúrális“ missziót töltöttek be, de különösen az ifjúság „szellemi és társadalmi életének fellendítésén“ működtek sikerrel. A Katolikus Olvasókör fénykorát a két világháború közötti időszakban élte, amikor az elnöki poszton Szirmay György, Wier János, Morvai József, dr. Maros Károly, dr. Vidákovics Rudolf és Begovics István váltották egymást. Az Egyesület tevékenysége azonban sokkal szerteágazóbb volt, mint csupán az olvasóköri. Vezetősége nagysikerű műkedvelő előadásokat is szervezett, amelyben a vigalmi bizottság vezetői Beck Károly és Kiss Gyula voltak. Az 1931-ben megújult Alapszabálynak köszönhetően, az ifjúsági alosztály keretein belül, teke és ping-pong szakosztálya is volt. De az iskolán kívüli a népoktatást sem hanyagolták el, mert a kulturális előadások mellett, gazdasági szakelőadásokat is szerveztek. Az egyik leghosszabban működő vezetőségi tag, Begovics István volt, aki az Olvasókör választmányának 1912-től volt a tagja.
A Rókus templom, Újvidék egyik legrégebbi katolikus temploma, ma is szerényen behúzódva áll a város egyik ütőerének számító, egykoron és ma is közhasználatban, csak Futaki útnak nevezett utcáján, hívőire várva.