Ezek a rúnák ómagyar rovások (2. rész)

Sebestyén Gyula néprajtkutató „A rovás és rovásírás” című könyvében (Püski Kiadó Budapest, 1999, 151–152.) a lándzsavéget tulajdonképpen annak az igazolására mutatja be, hogy a germán rúna eredetileg rovásírás volt. Mint írja: »Az eligazodást mindenesetre megnehezíti az, hogy a régészet eddig nagyon kevés korai feliratot hozott napvilágra. Viszonylag a Galicziával határos vohyniai (szerintem inkább volhyinai) kormányzóságban talált koweli (Kovel-i) lándzsavég (88. ábra) és a Bukarestben őrzött pietroassai gyűrű-töredék (nyakék) a legrégibb. A III., illetőleg IV. századinak tartott két rövid szöveg gótnak bizonyult.«

Nem szándékom a rúna eredetével, keletkezésével foglalkozó elképzelését ismertetni (valószínű, már túl is haladott).

Valójában a lándzsa feliratára 2011-ben már volt egy (az ekkori tudásom szerinti) olvasatom, ami (kéziratban maradt) „TeSZeJ BOSZúRa vagy inkább KéSZüJ a BoSZúRa”, de ez ma már nem helytálló.  

A teljes írás itt olvasható