Pedig bírom a verést

Miként lehet „szépen” írni a szellemi és gazdasági kilátástalanságban, érzelmi mély-szegénységben élő gyermekek mai, szociálisan érzéketlen körülményeiről, amilyenekben még manapság is sok százan nőnek fel úgy, hogy az mégse tűnjön annyira elképesztően elviselhetetlennek? Csakis olyan módon, ahogy azt a kisgyermekek saját maguk is teszik! Egy nagy adag naivitással, hiszékenységgel, kiszépítéssel megfűszerezve, azaz az iskolai nagydolgozatok sajátságos diáknyelvén, vagy Fekete J. József szavaival élve: alulstilizált gyermekmonológok segítségével. Kovács Jolánka Jajistenem című novelláskötete a XXI. század szinte dickensi gyermekhőseinek sajátságosan ingerszegény, tengődő-vergődő, sokszor erőszakkal teli életsorsaival foglalkozik. E nemrég megjelent könyve olyan mindennapi mélységeket érint, amilyenekről nem akarunk tudomást szerezni, olyan gyermekekről ír, akiken könnyebb keresztülnézni, vagy rosszabb esetben, mint ahogy a novellákban itt-ott meg is történik, akiket könnyebb gúnnyal illetni, kinevetni, lemaflázni, sőt megvádolni, mint segíteni rajtuk.

A kötet novellái külön-külön, önmagukban is megfestik a gyermekek, és a körülöttük, mellettük ténfergő elveszett felnőttek kilátástalan, szomorú, olykor tragikomikus, máskor veszélyes, anyagilag és érzelmileg szűkös életterét. Bizonyos novellák fűzérré állnak össze, mint a Bendzsó panasza és az Icuka panasza, vagy még inkább a Pedig bírom a verést, Egy nagy körte, Sajtos szalámi, Apa nem című novellák, melyek ez által még hatványozottabban, szinte elképesztően elviselhetetlenné teszik a megírt gyermeki sorsokat. Ez a módszer, a más-más látószögből megközelített azonos téma, technikai megoldás tekintetében a híres, Oscar-díjas Akira Kurosawa japán filmrendező A vihar kapujában c. filmjével vonható párhuzamba. Manapság Quentin Tarantino filmrendező alkalmazza szeretettel ezt a megoldást, bár ő már a film új lehetőségeit kihasználva, a képernyőt felkockázva, időbelileg párhuzamosan futtatja le egymás mellett a történeteit, ami az irodalomban manapság még nem igazán valósítható meg. Kovács Jolánka nagyon átgondoltan és visszafogottan alkalmazza az említett megoldást, ám pont ez a mértékletesség segíti a novelláskötet történeteinek filmszerű pergését, valamint drámai ívelését

Annak ellenére, hogy a novellák nyelvezete szinte lebénítja az írói kifejezőkészség lehetőségeit, maguk a történetek, a „nyelvi együgyűségük” mellett is lebilincselők, és egyben döbbenetesek, még úgy is, hogy nincs bennük semmilyen hatásvadász trükk. Maguk a novellák lineáris lefolyásúak, amelyekben a család, a társadalmi állapotok, a torzszülött körülmények határozzák meg a gyermek és felnőtt szereplők viselkedését, tetteit, gondolkodását, lehetőségeit, és általában elhibázott döntéseit. Kovács Jolánka teljességre, hitelességre törekvése rávilágít arra, hogy a konfliktusok, a problémák eredete épp a társadalom, a család, az oktatási rendszer működési zavaraiban kereshetők; a szerepbéli egyenlőtlenségek, az anyagi korlátok, a gyerekek problémái, kényszerpályán való mozgásai, magatartási szempontból elfogadhatatlan cselekedetei a sivár körülményekben, a különféle családon belül feszülő érzelmi ellentmondásokban, a sekélyes előítéletekben gyökereznek.

A novella szereplői a mai világ hétköznapi figurái, mindennapi gyerekek – „típushősök”, aki lehetetlen helyzetek között egyensúlyoznak. Sorsuk – elsősorban a körülöttük lévő világ – nem teszi lehetővé, hogy győztessé nemesedjenek. A világ keserű hétköznapjainak meggyötört szereplői ők, nem különlegesek, nem alkothatnak nagyot és maradandót – bár némelyikükben szinte túlteng ez a szándék, még sincs rá lehetőségük. Egyedül a Kis kígyó című novella ad egy ideig némi reményt arra, hogy legalább egy történet a sok közül másképp is végződhet, és tényleg, a többihez viszonyítva itt kevésbé fanyar a vég, de ettől az egy novellától sem derülhetünk jobb kedvre.

Mindazok, akik gyermekekkel foglalkoznak, érezni fogják, hogy nem csupán realisztikus stílusban megírt novellákat, történeteket tartanak a kezükben, hanem sajnos, a mindennapi valóságban bármikor előforduló valós helyzetekről, sorsokról olvasnak. Ez nem csak novelláskötet, hanem igazi szociográfia mű. Mindenkinek ajánlom olvasásra úgy irodalmi, mint jelenkori társadalomkritikai szempontból is!

Ha elolvassuk a novellákat, és szembesülünk a történetekkel, talán a lépésenkénti változtatásokhoz való erőt is megtaláljuk önmagunkban!