A Százak Tanácsa küldetése, hogy folyamatosan tegyen a haza javáért. Ennek legfőbb formái állásfoglalásai, kötetei, melyek szóbeli megvitatására az évi 12 alkalommal tartott rendes ülések, továbbá konferenciák, területi, nemzetközi tanácskozások biztosítanak alkalmat. A nemes cél, ahogy a Százak Tanácsa elnöke, Szijártó István irodalomtörténész hangsúlyozza a közelmúltban megjelent újabb kötetben: „mi tudjuk, hogy nem elég másként gondolkodni, másként is kellene élni; s Németh László szavaival: meg kell teremteni a nép Eötvös Collégiumát – hogy az egész társadalmat magasabb műveltségi igények iskolájává tegyük.”
E gondolatok jegyében került sor ősszel, Újvidéken - a 20 évvel korábbi „családkonferencia” sikereire támaszkodva - egy nemzetközi családkonferencia megrendezésére. A Százak Tanácsa a rendezvény társszervezője volt. A konferencia üzenetét gazdagítja A család és szerepe a tehetséggondozásban címmel megjelent tanulmánykötet Szijártó István gondozásában, Muhi Béla társszerkesztő munkája nyomán. A 15 tanulmány újragondolandó „útravaló”mindnyájunk számára.
„A közösség életében nincs olyan jelenség, amely ne viselné magán a kultúra jegyeit”- írja Albert Gábor író. A kultúra a közösséghez tartozó egyén mindennapját szabályozza, motiválja. Tehát a közösséghez tartozó egyén tettével, gondolataival kultúrát közvetít, épít, gazdagít. A kultúraközvetítés első, s legfontosabb műhelye a család, a szülők és gyermekek, s ideális esetben nagyszülők közössége.
A kérdés azonban az, hogy a megőrzés, az alakítás, az átörökítés feladatát, ezt a hivatást vajon be tudja-e tölteni a család? A család, mely világszerte értékválsággal küzd: egyrészt a népköztársasági diktatúra, másrészt „a liberális eszmei terror érveinek” mesterséges bomlasztása következtében. A család jelentőségét, hivatásának eszmei tartalmát – minden lehetetlen téveszme ellenére – „vissza kell csempészni” a család belső életébe. Az eszmények, eszmék, a helyes magatartási formák tudatosításában nélkülözhetetlen az egyházak, az iskola, a nevelés és a családpolitika szerepe.
A válasz: „Boldog kinek van otthona”. Boldogok vagyunk, mert van hazánk, melyet Szent István királynak köszönhetünk. „Család, légy, ami vagy! – írja Egresits Ferenc pápai prelátus, példának állítva a keresztény családfőt, Szent Istvánt. „Szükségünk van olyan családapákra, akik hivatásszerűen és hitelesen képesek továbbadni gyermekeiknek az emberi, családi, nemzeti értékeket, és életük a keresztény erkölcs talaján állva hirdeti a végső igazságot: Krisztust hordozza minden tettén.”
A lelki haza megtapasztalása segíti legyőzni a világ ridegségét. Az Újszövetség fontos üzenete: a házasság szentség. A család missziós felelősség: „a jó házasságban nincs egyenlőtlen és egyenlő. Mindkét fél hiányt tölt be a másikban… Egy lélek és egy test. Együtt dobbanó szív: egy élet.” Boldog II. János Pál pápa apostoli buzdítására hívja fel figyelmünket Egresits Ferenc: miként minden közösség, úgy a család kezdete és ereje is a szeretet. Az ember képtelen szeretet nélkül élni. A szeretetből alapított és élő család – Isten terve szerint – az Élet és szeretet bensőséges közössége. A család érték. Ez a közösség tartja fenn családi egyházat, mely a bőségesebb emberség iskolája. Itt jelenhet meg a férfi és nő egyenlő személyi méltósága az Apai és Anyai szerep elismerése.
A fenti értékek újrateremtésének elsődleges színtere, letéteményese a család. Sajnálatos tény, hogy a XXI. században éppen az emberi tudás gazdag eredményeit látván, a demokrácia biztosította szabadságban következik be jelentős mértékben az értékvesztés, csorbul a szabályok, normák tisztelete, betartása, betartatása. Kováts-Németh Mária hangsúlyozza: a kultúraközvetítés meghatározó színtere a család. A szülők felelősek gyermekeik gondozásáért, neveléséért. A család az első közösség, mely megszűri a környezet hatásait, közvetíti a társadalmi normákat, elvárásokat és mintául szolgál a viselkedésben. Az erkölcs, a szépérzék, a szeretet, az igényesség kialakítására való törekvés megalapozója a család.
Bene Éva főorvos tanulmányában arra hívja fel figyelmünket, hogy a családpolitika jelentős javulása ellenére a magyar népesség évenként 35-40 000 fővel fogyatkozik. Az életszínvonal növekedése nem jelenti a több gyermek vállalását. „Bálványimádó korban élünk” – írja szerző. A keresztény értékrendet – Isten, haza, család – felváltották az ateista, materialista, liberális, hedonista értékek. A modern fogyasztói társadalom tévúton jár, bálvány a pénz, a hatalom, a gyönyör. Az emberek életét a birtoklási vágy, a mohóság, a testi szenvedély irányítja. A politikán kívül jelentős szerepe van ebben a feminista ideálnak: „az anya dolgozzon, sütkérezzen a dicsőségben, az apa pedig etesse tápszerrel magzatát.” Újra kell gondolni a női egyenjogúság tartalmát, a „nők abnormális tehervállalását”, a házasság szentségét, a csonka családokban nevelkedett gyermekek helyzetét, az önmegvalósítás kétes dicsőségét, a párkapcsolatokban a nők értékvesztését, a férfiak felelősség alóli felmentését. Az emancipáció a keresztény erkölcs aláásása, a médiapropaganda a család széthullásához, szétrombolásához vezet, a liberális felfogás mindent kétségbe vonó stílusa bizonytalanná teszi az egyént
S mi a megoldás? Őrizni, újrateremteni a bennünk rejlő szépet, s felfedezni a művészet kínálta örök igazságokat. Borbély Károly festőművész Szőnyi István, az egyszerű emberek életét ábrázoló festő munkáján keresztül láttatja meg velünk a harmónia örömét, a szeretet fényét, az életet jelentő család csendes nyugalmát, mely melegít. A szoros kötelék szükségessége, a jól végzett munka nyugalma, becsülete segíthet csak bennünk abban, hogy visszatérjünk a helyes útra.
S a szolgálat, az önfeladásból fakadó áldozat. Mi hát fontos az életben? A jellem! Ehhez Kisida Elek orvosprofesszor írásából kapunk „útravalót”: a falu közösségteremtő, megtartó erejéről; a szülői ház megkövetelte tisztességről, becsületről; a lélek erejéről, melyhez a szükséges felhajtóerő a hit. Az azonos elvek szellemének, mércéjének áthagyományozott fontossága tudatában nevelt korábban a nagycsalád, a rokonság, a szomszédság, „az esperes úr” példás tevékenysége, aminek következtében természetes volt a nevelendők számára a rend. Ez az örökség volt az erő a tartás, a méltóság megőrzésében, a kötelesség teljesítésében, a pályához, a hazához való hűségben.
S mi a tehetség, s annak tudatos gondozásában a szerepünk? Naszlady Attila kardiológus professzor megállapítása örök érvényű: „A tehetség istenáldotta, veleszületett tulajdonság, de fel kell ismerni.” Első színtere, helye a család, majd az iskola és az egyház. A tehetséget segíteni kell kibontakozásában tudatosan, példával, emberbarátsággal. A tehetség gondozása során is nélkülözhetetlen a szorgalom, a helyes magatartás, a jóra nevelés, az igazra és szépre tanítás.
A tehetség gondozásában szükséges az összefogás. Muhi Béla, a tízéves vajdasági GENIUS tehetséggondozó mozgalom létrehozója, gazdag tapasztalatokról és eredményekről, összefogásról, tanárok, jogászok, mérnökök, orvosok, tudományos kutatók és szülők mentori tevékenységéről, a nemzetközi kapcsolatok szerepéről ad számot a „Család, iskola, társadalom” című tanulmányában. Egyúttal bemutatja „ a kivételes személyiség” fejlesztéséhez az adott környezet minden résztvevőjétől szükséges felelősségteljes magatartást.
W. Barna Erika tanár, grafológus az önismeretet is elősegítő grafológia alkalmazási lehetőségeivel ismertet meg bennünket. Hornyák László közgazdász, igazgató a magyar egészségügy állapotát mutatja be az OECD adatainak tükrében. Az ismeretek remélhetőleg nemcsak figyelemfelkeltőek, hanem cselekvésre ösztönöznek. Somhegyi Annamária, a Gerincgyógyászati Intézet igazgatója, a mindennapi testnevelés hatékonyságát, a gyermekek egészségét szolgáló gyakorlatok célját és feladatait tárja elénk a módszertani segítség igényével.
Sági Zoltán pszichológus azokra a családi attitűdökre, problémaforrásokra irányítja a figyelmet, amelyek a mai családban sűrűn megjelennek: a felnőttek a szükségesnél többet dolgoznak; elmarad a családban a bátorítás; a szerepcserére kényszerítő szülők megfosztják a gyermeket a pozitív példaképtől; a rivalizáló szülők komoly veszélyeket jelentenek a gyermekek életében. Foltán László kenus olimpiai és világbajnokkal készült interjú központi témája a mozgás, a sport szerepének jelentősége a tehetség gondozásában, a gyermek fejlődésében és a család szabadidős tevékenységében.
Apró Bakai Magdolna, az adai Szociális Központ igazgatója rámutat arra a tényre, hogy a mai modern korban - annak ellenére, hogy a technikai fejlődés jelentős könnyebbségeket hozott a szülők életében is - a felszabadult szabadidőt többnyire „elpocsékolják”a családban az önös céljaik kielégítésére, szórakozásra. Fontosnak tartja a szülők folyamatos nevelését, felkészítését a különböző szülői szerepekre. Nagyon fontos a társadalom intézményes és civil összefogásának erősítése a szegényebb sorsú, de tehetséges gyermekek támogatásában. Pásztor Kicsi Mária egyetemi tanár arról szól, hogy ebben „a rohanó elidegenült korunkban” legfontosabb teendőnk a család intézményének megvédése. Molnár Csikós László egyetemi tanár a családi tehetséggondozás meghatározó tényezői között, a támogató, szeretetteljes családi légkörön kívül, a könyvek és a közösen eltöltött szabadidőben szerzett élmények nevelő erejét hangsúlyozza.
A kötetet Németh László gondolatával ajánlják a szerkesztők minden magyar embernek: „a jó ügynek nemességet kell nevelni és nem csőcseléket toborozni.”
--------------------------------------------------------
Megjegyzés:
A zentai Pro Scientia Naturae alapítvány és a GENIUS tehetséggondozó mozgalom szervezésében az Újvidéki Színházban 2013. okt. 11-13-án megrendezésre került a Tehetség születik - A család szerepe a tehetséggondozásban elnevezésű nemzetközi konferencia. A konferencián társszervezőként képviseltette magát a magyarországi Százak Tanácsa. A rendezvény főszervezője Muhi Béla, támogatója a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma volt.
.jpg)
