Európai örökségünk a kereszténység - Kell-e hitoktatás?

Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy a társadalmi változások következtében hogyan lehet a hitoktatást a lehető legjobb hatékonysággal végezni. Munkámban felhasználom másfél évtizedes hitoktatói és lelkipásztori tapasztalataimat. Abban biztos vagyok, hogy a változás versenyhelyzetet teremtett a hittan és az erkölcstan között. Már eddig is minden hitoktatónak tisztában kellett lennie azzal, hogy hitünk „ésszerű hódolat” ugyan, de a hitre nevelés sokkal több, mint amit egy tantárgy tud nyújtani. Hajnal Róbert nagy hitoktatási gyakorlattal rendelkező lelkipásztor találóan sorolja fel, hogy a hit jellemzői az ésszerűség mellett: a közösségi jelleg, a megimádkozottság és a missziós karakter.

…

Életben maradni, fejlődni csak abban az esetben tudunk, ha környezetünk tartalmazza azokat az anyagokat és fizikai feltételeket, amelyek a folyamatos anyagcserét biztosítják számunkra. Ám nekünk, embereknek lelki szükségleteink is vannak. Ezek hiánya éppúgy károsodást, sőt pusztulást okozhat, mint a fizikai és biológiai szükségleteké. A család tartalmazza azokat a „lelki tápsókat”, amelyekre a kibontakozó gyermeki személyiségnek szüksége van harmonikus fejlődéséhez. Az egészséges család, amelyben a házastársak egymással való kapcsolata létrehozza az egymás iránti szeretetet, tiszteletet és a hűség légkörét, biztonságot ad a gyereknek. Ugyanitt élheti át a gyermek, hogy ő fontos a szülei számára, mert van idejük számára és foglalkoznak vele. Mintát kap a családban a társak iránti magatartáshoz, az elfogadást és szeretetet közlő kommunikációhoz. Végül látva szülei életét, kezdi feltölteni lelki „kincseskamráját” azokkal az értékekkel, amelyek majd meghatározzák célkitűzéseit, döntéseit, életvezetését.

A teljes írás itt olvasható.