Tudta-e?
hogy világszerte egymilliárdra tehető a vegetáriánusok száma?

151. szám - 2017. április

A személyes légbuborékaink

A napokban, a számlafizetési sorban állva, pontosabban beszorulva a három oszlopban kígyózó sorba, szembesültem újra azzal a ténnyel, hogy mennyire kellemetlen érzés, ha túl közel jönnek az idegenek, ha behatolnak és mondhatom, el is foglalják a személyes teremet.
BORI Mária | a szerző cikkei

5

Mindenkinél sajátos nagyságú tér ez az ember körül lévő láthatatlan burok, egy nagyon is „intim terület”, amelyikbe ha illetéktelenek, idegenek belépnek, „túl közel jönnek”, rosszul érezzük magunkat, idegesek leszünk, veszélyeztetve érezzük magunkat, mintha megtámadtak volna bennünket. Ilyen esetekben, igyekszünk távolabb kerülni a behatolótól, megpróbáljuk felnövelni a köztünk lévő teret, de ez a manőver nem egyszer sikertelennek bizonyul. Vannak, akik egyből megértik a szavak nélkül küldött üzenetet, de vannak, akik, továbbra is nyomulnak, szinte ránk tapadnak. És az ilyen helyzetek konfliktushelyzetet is szülhetnek. Az állatok világában, az állati közösségekben alapvető viselkedést meghatározó elv, ami részben, az emberi közösségre is, igaz civilizáltabb formában, nagyon is érvényes, mondhatjuk azt, hogy íratlan szabályok szabályozzák ezt a két, vagy több ember közötti távolságot. A szociálpszichológiában ezt, térközszabályozásnak vagy proxemikának nevezzük. Az idegen szavak gyűjteménye (http://idegen-szavak.hu/proxemika) szerint, „a kommunikáció és a hétköznapi tevékenységek során a személyek között betartott távolság”-ként határozható meg.

Ez a nagyon érdekes terület, a tudományos kutatások, vizsgálatok középpontjába, az ezerkilencszáz hatvanas években, Edward T. Hall amerikai antropológus, viselkedéskutató jóvoltából került, aki megfogalmazta a proxemika elméletét. A térköz, az ún. metakommunikáció eszközei közé tartozik, a tekintet, a mimika, a testtartás, hangszín, hangerősség (vokális kommunikáció) és mozgásos kommunikációval együtt. Minden kultúra sajátos módon szabályozza ezeket a proxemikus kapcsolatokat. Más Amerikában, vagy Afrikában, mint nálunk, de azt hiszem, nincs aki ne tapasztalta volna meg azt, hogy ez térközszabályozás,a „proxemikus norma” nem egyforma a vajdaságban élő népek között sem. A távolságtartás általában nem tudatos cselekvés következménye, nagyon is használjuk tudatosan is. De mit is jelent ez pontosabban. A kutatók megállapították, hogy lényegében négy távolságtípus különböztethető meg, az interakcióban résztvevők viszonya, ill. a kommunikációs feltételek alapján. Ez, légbuborékként, egyfajta burokként ábrázolható. Lényeges, hogy több burok is van körülöttünk. Az első, a legszűkebb, az ún. bizalmas és intim távolság, ami 0-0,5 métert jelent. Ez is, két távolságra osztható, a 0-tól a 0,25 méterbe, ahova nem sok embert engedünk be. Itt hallható a halk suttogás, nagy szerepe van a szaglásnak, érintésnek, a szem pedig a partner testének kicsi, közeli részére fokuszál. Ezt nevezik intim közelségnek. A következő a bizalmas távolság, a 0,25-0,50 méteres közelség. Zárt helyen való suttogás és a szabadban is, a halk hang még érthető, amikor még érezhető a partner illata és megérinthető a másik.

A következő buborék a személyes távolság a 0,5-től 1,2 méterig tehető. Az, aki ebbe a buborékunkba bekerül, halkan beszélgethetünk vele zárt térben, megértjük egymás beszédét. Általában, ebben a térközben beszéljük meg a személyes témákat, amit nem sok embernek kell tudnia. Itt már csökken a szaglás szerepe, és a partner teste csaknem teljes egészében a látószögünkben van.

Utána következik a társasági buborékunk, a társasági távolság, ami 1,2-től 3 méterig terjedő távolság. Ez a normál hangerejű beszédre alkalmas távolság, hivatalos témák, udvariassági beszélgetések folynak ilyen távolságon. Itt a partner alakja teljesen látható, a szaglás általában elveszti jelentőségét. Az utolsó buborékunk a nyilvános, a nyilvános távolság, ami a legtágabb 3,6-7,5 méteres, ez az a térköz, ami nyilvános előadásokra, közösség előtt nyilvános megszólalásra felel meg, az a térköz amelyikben csak a hangos beszédet értjük meg. Persze megesik, ha morajlás van, még azt sem.

A proxemikus tér a személyiség egészének, bonyolult reakcióinak eredménye, alapvetően védekező, a saját intimitásunk tiszteletét követeli meg. Így, most, amikor már tudjuk, hogy mi is ez, ha a sorban előttünk vagy mögöttünk álló személy hátralép, növeli a távolságot, tartsuk ezt tiszteletben, mert tudjuk, mi magunk hogyan érezzük magunkat, ha behatolnak a személyes buborékunkba.


1. ábra: intim, személyes, társasági, nyilvános térköz (buborék)

Irodalom: Edward T. Hall: Rejtett dimenziók,Budapest

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor