ZEIT: Miért lesz kevesebb barátunk 50-en túl?
HUXHOLD: Kevesebb alkalmunk van új emberekkel összejönni, a munka és a
család miatt energiánk és motivációnk is fogy. Az évek múltán
válogatósabbak leszünk és kevésbé nyitottak az újra. Nem merünk
másokhoz közeledni, félünk az elutasítástól. Az is eszünkbe juthat,
hogy nem illik másokat megszólítani. El vannak foglalva, élik saját
életüket. Ez saját gondolatainkat tükrözi vissza az öregedésről.
Akinek erről pozitív képe van, ezt az életszakaszt új tervei
lehetőségeként fogja föl, szociálisan aktívabb és gyakrabban köt
barátságokat. Így tovább őrzi meg szellemi és testi frissességét.
Akinek viszont negatív öregedésképe van, az nem keres barátokat és
magányos lesz, csak gyorsítja a leépülést és az önmagát beteljesítő
próféciát. Szerencsére a kép egyre pozitívabb. A 20-as és a 30-as
években születetteknél az idősödéssel a barátok is fogytak. Az 1960-as
évek gyerekeinek barátai sokasodnak, köszönve az iskolai és az
egyesületi alkalmaknak. Az élet közepe táján, kis visszaesés után, a
nyugdíj körül ismét több lesz a barát. A „magányos öreg” téves
állítás.
Z: Egyáltalán, miért kellenek a barátok? Nem elég a család?
H: A jó közérzetünkre a szociális kapcsolatok nagyon erős hatással
vannak. A barátságok pozitív hatása jóval erősebb a családi
kapcsolatokéinál. A barátságok önként választott kapcsolatok, sem
törvényre, sem rokonságra nem alapulnak, csupán rokonszenvre és
közelségre. Ez teszi őket ilyen értékessé. Egész sor örvendetes dolgot
hoznak életünkbe, főleg szociális támogatást. Ha sportolunk vagy
diétázunk, barátokkal könnyebb. Más ideákkal és tapasztalatokkal
szembesülünk, ez kiragad bennünket a mindennapi taposómalomból. A
barátság szellemi fittségünket is erősíti, önképünk pozitívabb lesz.
Ha barátaim vannak, érzem, hogy szükség van rám, valahová tartozom. Ez
különösen idős korban fontos. A majmok őseitől származunk, hordában a
helyünk. A magányosság stresszel. Persze, néha az egyedüllétre is
szükségünk van, hogy regenerálódhassunk. Ám nagy a különbség az
önkéntes visszahúzódás és a kényszeres között. Utóbbinál depresszió
lép föl, a fejben ugyanazok a gondolatok kergetőznek. Ezért
dohányoznak és isznak többet a magányosok.
Z: A jó barátok egészségesebbé tesznek?
H: Ez többször is bizonyított. A szociális kötöttségűeknél kevesebb a
szívinfarktus, lelkileg erősebbek, tovább élnek.
Z: Miért más a család?
H: Természetesen a jó családi viszonyok is nagyon fontosak! Ám ezek
több kötelességgel, függőséggel és ezért konfliktussal is járnak. Idős
korban azok a gyerekek támogatnak, akikről korábban mi gondoskodtunk.
Ez a helyzet sokaknak terhelő. Azt gondolják, a gyerekek pusztán
kötelességből segítenek. A barátoknál ez másképp van. Róluk azt
hiszem, azért támogatnak önként, mert kedvelnek.
Z: Akkor inkább barátokkal karácsonyozzunk?
H (nevet): Miért is ne? Bár a szociális norma a családi ünneplést írja
elő, de lehet, barátokkal jobb lesz az esténk.
Z: Ki a „jó barát”?
H: A legjobb indikátor a közösen eltöltött idő. Meg is mérték! Az a jó
barát, akivel 3 hónap alatt legalább 200 órát töltünk el. Kölcsönösen
támogatjuk egymást, sok mindent együtt csinálunk és mindenek előtt
őszinte beszélgetéseket folytatunk. Ez is itt fontosabb, mint a
családban. Nyíltan dolgokat megvitatni barátokkal egyszerűbb, mert
érdeklődésünk és hozzáállásunk hasonló. Ezért is itt kevesebb a
konfliktus. Idősödve a barátság minősége csak nő. Épp az idősek
képesek jobban fölmérni, ki tesz velünk valami jót.
Z: Egy kevés jó barát fontosabb, mint egy nagy ismeretségi kör?
H: A középút lehet a jó. Természetesen fontos néhány szoros kapcsolat,
de ha megszakad, ott maradunk egyedül. Ezért jó sok gyöngébb
kapcsolatot is ápolni, sok hálóműben jelen lenni. Mindnyájunknak több
oldala van...
Z: Pl. engem érdekel a politika, bizonyos zenék, szívesen vándorlok
vagy színházba megyek.
H: Pontosan. Sokoldalúságunkat átélni jó ha sok különböző emberrel
állunk kapcsolatban. Nem kell mindenben egyetérteni, de ha sok a közös
pontunk, úgy érezzük, a társadalom aktív része vagyunk. Z: US-lapok a
barátság kríziséről írnak.
H: Ez legalábbis a németekről nem mondható. Fordítva: Most, hogy a
család jelentősége csökken – kevesebben házasodnak, kevesebb gyerek
születik – úgy nő a barátságok jelentősége. Ma az emberek
párkapcsolatok nélkül sokkal jobban boldogulnak, mint 10-20 éve. A
barátok érzelmi támogatása jóval erősebb, mint korábban. A pénzügyi és
a praktikus segítség is gyakoribb, pl. bevásárlásnál. Ezen fejlődés
úttörői a melegek és a transzok. Kevesebb a családi kötelékük, talán
családszakadást is átéltek. Nem tudjuk, mennyire tartósak az idősek
barátságai, pl. gondozásnál.
Z: Mennyire függ a barátság az iskolázottságtól, a jövedelemtől és a
szociális státusztól?
H: Nagyban. Akinek pénzügyi gondjai vannak, kevés energiája marad
szociális kapcsolatokra.
Z: Egy munkanélkülinek több az ideje, mint egy elfoglalt menedzsernek,
mégis kevesebb a barátja?
H: Igen, ezt mondhatjuk. A munkanélküli kevesebb dologba foghat bele,
talán még el sem utazhat busszal valahová. A munkanélküliek talán azt
érzik, semmit sem képesek nyújtani, csak unalmat. Sajnos, ez gyakori:
akinek a legsürgősebben volna szociális forrásokra, az kapja a
legkevesebbet.
Z: A közösségi oldalak erősítik vagy gyöngítik a barátságokat?
H: Ezer facebook-ismeretség nem ér föl egy jó baráttal. Aki a
digitális kapcsolatokba teljesen belebonyolódik, meglehet, a végén még
magányosabbnak érzi magát. Más, ha már egy fönnálló baátságot
digitálisan folytatok. Ekkor a technika sokat tud segíteni. Nekem pl.
van egy jó barátnőm, aki New York-ban él. 1-2 évente találkozunk, de
online hetente beszélgetünk. Ez a barátság digitális média nélkül nem
volna lehetséges.
Z: Van különbség idősödő férfi és nő helyzete között? Úgy hallani, a
férfiak előbb magányosodnak.
H: Inkább fordítva van: a férfiak maradnak ritkábban egyedül. A nők
tovább élnek és gyakrabban megözvegyülnek. Másrészt a nőknek van
gyakrabban jó barátnőjük és így a romantikus kapcsolat hiányát
kompenzálják. A nők nyitottabbak egymás előtt. Gyakrabban tárják föl
kölcsönösen egymás problémáit és érzelmeit. Ha adnak, kapni is
akarnak. Minden önkéntesség ellenére, a barátságok is kölcsönösségen
alapulnak. Ezért bizonyos tekintetben a barátságok „drágábbak” a
családi kapcsolatoknál. Ha mindig én telefonálok, elvárom, hogy a
barátom is fölhívjon. A családban ez másképp van. Ott nem gondolom,
hogy ma én főztem a gyereknek és holnap ezt viszonozhatná.
Z: Ön szerint a barátság jelentősége alábecsült?
H: Abszolút. A politika és a média ismételgeti: A családot kell
erősíteni. Ám a baráti kapcsolatok ugyanolyan fontosak, csak ezt nem
látják be.
Z: Ezért van házassági tanácsadó és nincs „barátsági tanácsadó”.
Beszélünk „szerelmi bánatról”, de „barátsági bánatról” nem.
H: Igen, de van egy »Friendship Enrichment Programme« a Nijmegen-i
egyetemen. Ebben azt javasolják, legyen stratégia a barátságnál is és
kérdezzünk rá, barátaim mely igényeimet elégítik ki és melyeket nem?
Ismeretségi körömből kivel szeretnék szoros barátságba kerülni? Ez a
program online is követhető és bizonyítottan hat a magány ellen.
Z: Hogy állunk a visszautasítás félelmével?
H: Ez a legtöbb esetben nem jogos. Ha pozitívan közeledünk, 99%-ban a
reakció is pozitív lesz – legyen az távoli ismerős vagy akár idegen.
Egy kísérletben arra kérték a naponta ingázókat, szólítsanak meg
véletlenszerűen egy idegent a vonatban. Először ódzkodtak, ám amikor
erőt vettek maagukon és megszólítottak valakit, utána jól érezték
magukat, mert a reakció szinte mindig pozitív volt.
Z: Tehát egyszerűen csak meg kell próbálni?
H: Igen. És ez úgy az introvertáltaknál, mint az extrovertáltaknál
működik. Mi, emberek, egyszerűen szeretjük a közösséget – és ez
mindenkinél így van.
Z: A kutatáskor valami személyeset is megtanult?
H: Ugyanazt éltem át, amit sok ember. A gimnáziumban sok barátom volt,
ám később, mikor családom lett, ezeket elveszítettem. Az utóbbi
évfolyamtalálkozón javasoltam, bulizzunk a szüleim lakásában, mint
egykor. Nem voltak otthon, a ház üres volt. Az ünnepelés kitűnően
sikerült!
ZEIT, 26. Sept. 2024
.jpg)
