Könyvgerilla: belopja könyvét a könyvtárakba

Életünkben 1500 könyvet érkezünk elolvasni. Mindent elmondtak már emberről, istenről, világról. Ha olvassuk ezt, nem olvassuk azt. Dobjuk ki a klasszikusokat? Mennyire ment a világ előre a könyv által? Mennyit ér ma egy könyv? „Az írás a nyambikvaráknál is megjelent. Nem arra kellett nekik, hogy megismerjenek, megjegyezzenek vagy megértsenek valamit, hanem hogy mások kárára növeljék az egyén – vagy egy tevékenység – dicsfényét és tekintélyét.” (Szomorú trópusok, C. Lévi-Strauss).

A könyviparból sokan élnek: a kiadó, a szerkesztő, a lektor, a nyomdász, a papírgyártó, a könyvbolt, a zúzda – és talán az író is. Mindezek ökológiai lábnyomát jobb, ha össze sem adjuk.

A könyvgerilla maga készíti könyveit. Használt dobozból formázza az A5-re fénymásolt lapjai dobozát – egyetlen bűne a kopírozás. Az ökocska-gyűjtemény mellé sok világsajtó-átültetés – zanzásítás kerül. A lapok bő lére eresztik a sztorikat, hogy tele legyen az újság. Aki átlapozza egy-egy év krónikáját, többet tud meg a világról.

Ha kész a „Szemét Kiadó” elegendő példánya – a könyvgerilla elindul és becsempész egy-egy dobozkönyvet a könyvtárakba, kávézókba, néha könyvboltokba is. Csókot vet utánuk.

Ezek is csak fekete rovátkák fehér alapon.