Pedaniosz Dioszkoridész - a gyógyszerészet úttörője

A cikksorozat első része itt olvasható

A cikksorozat második része itt olvasható

A cikksorozat harmadik része itt olvasható

A cikksorozat negyedik része itt olvasható

A cikksorozat ötödik része itt olvasható

Dioszkoridész személyéről és életéről keveset tudunk (latinul a neve Pedanius Dioscurides Anazarbeus). Erre csak utalások találhatók A materia medica, A gyógyító ​​anyagokról szóló értekezésének előszavában. Valószínűleg Tarsosban, a Római Birodalom botanikai-farmakológiai (gyógyszerészeti) kutatásának legfontosabb központjában képezték ki. Pedaniosz Dioszkoridész katonaorvosként sokat utazott. Tábori életet élt és a harctereken szerzett gyakorlati tapasztalatát írásokban is összefoglalta. Ezek közül a legismertebb Peri hülész iatrikész címen vált közkedveltté, és latinul De materia medica cím alatt vonult be a gyógyászat hosszú múltjába.

Műveit, írásait csak későbbi átiratgyűjteményekből ismerjük, ezért orvosi tevékenységének valódi ideje nem határolható be pontosan. Kisebb valószínűséggel Claudius (41–54), de inkább Nero (54–68) római császár uralkodási ideje jöhet szóba. A későbbi korokban legjobban ismert munkája a Peri hülész iatrikész című lexikális jegyzék Kr. u 60–64 körül íródhatott.

Pedaniosz Dioszkoridész A gyógyító anyagokról című munkáját Tarsosi Areiosznak (orvosnak vagy a térség konzuljának) szentelte. Ez a mű körülbelül 1000 gyógyszerkészítményt ír le. Ebből 813 növényi, 101 állati és 102 ásványi eredetű gyógyszer. A mű 4740 gyógyászati ​​alkalmazást kínál föl. A Peri hülész iatrikész vagy De materia medica öt fejezetre, részre (könyvre) oszlik. Ezek:

1. Aromás gyógynövények vagy fűszerek, olajok, kenőcsök (beleértve a különböző növényi nedveket, mézgákat, gyantákat, a fák és cserjék gyümölcseit).

2. Állatok, állati testrészek, állati termékek (beleértve a mézet, tejet és zsírt), valamint gabona, cserepes fűszernövények, zöldségek és csípős fűszernövények. (Ebben a könyvben többek között a következő állatok gyógyhatását mutatja be: tengeri sün, csikóhal, bíborcsiga, skorpió, víziló heréje, friss halból főzött húsleves, ágyi poloska, rókatüdő, szamármáj stb.)

3. Gyökerek, gyümölcslevek, gyógynövények és magvak, amelyeket étrendszerűen, de a gyógyászatban is felhasználnak.

4. Az előző könyvekben nem említett gyökerek, gyógynövények, szivacsok és gombák.

5. Borfajták, ásványok és más szervetlen anyagok, mint például ércek, kövek és földek gyógyhatása és használata.

Ellentétben a korábban megszokott, a teljes gyógyászati ​​anyagot ábécé sorrendben vagy külső jellemzők szerinti felsorolás alkalmazásával való rendszerezést, Dioszkoridész először alkalmazta az egyes gyógyszerek gyógyászati ​​hatékonyságának, vagyis farmakológiai hatásának megfelelő felsorolást. A különböző szerek leírásakor arra is kitért, hogy az adott anyag alkalmazható-e állatok gyógyításánál is, vagy nem orvosi, hanem mindenekelőtt háztartási, kozmetikai cikként.

A későbbi korok úgynevezett füveskönyvei egészen a kora újkorig sokszor Pedaniosz Dioszkoridész növényleírási módszere alapján íródtak. Ezek: a növény neve és névváltozatai, az eredete, a botanikai leírása, a gyógyászati ​​tulajdonságai. Dioszkoridész leírásai tartalmazták a betakarítás, előkészítés és felhasználás idejét, módját, néha tárolási információkat, valamint lehetséges gyógyszerhamisítványok lehetőségét is.

Dioszkoridész műve számtalan, folyamatosan új adaptációban, parafrázisban és fordításban (latin, szír, arab, angol, héber, török ​​stb.) látott napvilágot. A nyugati és keleti gyógyszerészet, botanika mérvadó műveként a közelmúltig nagy tiszteletnek örvendett. A gyógyszertudomány egyik legbefolyásosabb művének tekinthető az orvostudomány és a gyógyszerészet történetében. A szerves kémia 19. századi térnyerése azonban kiszorította használatát a gyógynövénytermesztés, gyógyszergyártás mindennapi gyakorlatából.

A gyógyító anyagokról című munka egyedülálló értéke abban áll, hogy a görög és latin növénynevek mellett Dioszkoridész az általa ismert más nyelvű neveket is megadta. Így például egyiptomi, pun, szír, kelta és dák gyógynövény neveket tartalmaz. Ezért lingvisztikai szempontból is fontos forrás, és különösen az egyébként írásbeliséggel nem rendelkező dákok esetében érdekes.

A Peri hülész iatrikész a legismertebb ókori gyógynövénygyűjtemény, herbárium. Végleges alakját a 3. században nyerte el, amikor ábécérendű növénylexikont készítettek belőle. Szakterminológiai szempontból Dioszkoridész munkája fontos alapja volt a különböző füveskönyveknek egészen a 16./17. századig. A botanikai terminológiája csak Carl von Linné 18. századi botanikai szakkifejezéseinek elterjedésével halványult el.

Pedaniosz Dioszkoridész A gyógyító anyagokról című művének 15. századi másolata
Wikipédia